Késő

12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott magyar filmdráma, 83 perc, 1943

Értékelés:

23 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

23 szavazatból
Szerinted?
Tamássy Péter, a híres sebészprofesszor régóta szerelmes a fiatal és tehetséges színésznőbe, Szegedy Juditba, de érzelmeit nős ember lévén titokban tartja. Mikor mégis kirobban belőle a titok, már késő. Judit, aki régóta hiába várt a vallomására, időközben férjhez ment és őszintén szereti férjét, Jánost. A csalódott Péter a harctérre menekül, ahol a sors a súlyosan sebesült Jánossal hozza össze. Bombazáporban operálja és megmenti riválisát, de ez szeme világába kerül. A tragikus fordulatot a két asszony önfeláldozó vetélkedése követi: a hűséges feleség szeme helyett szeme a világtalan férfinek, a ragyogó szépségű színésznő férjéről és pályájáról is kész lemondani érte. Péter nem fogadja el ez utóbbi áldozatot, felesége mellett marad.

Stáblista

Szereplők

Tamássy Péter, sebész főorvos
Mária,Tamássy felesége
Szegedy Judit, színésznő
Koltay János, tenorista
Józsi bácsi

Hozzászólások

Szerinted?
Joan Fontaine 2019 okt. 19. - 20:47:17
Sajnos nem igazán vagyok járatos a Jávor filmekben. Ha végignézed itt a porton a filmjeit, a tartalom leírás és a képek alapján talán beugrik.
Joan Fontaine 2019 okt. 17. - 20:37:05
Szerintem Jávornak jól állt ez a visszafogott, intelligens szerep, még ha gyenge is a karakter. Bulla Elma személye és játéka nagyon tetszett, nem volt ő csúnya nő fiatalon, sőt....Kellemes beszédmodora és igazi nagy tehetsége volt. Muráti Lili sem volt csúnya, de a beszédében érezhető volt valami férfias, katonás affektálás, amit nem igazán kedvelek.
Sárdy Jánost viszont , az agyatlan áriázásával nem vagyok képes elviselni. Annyira borzasztóan ripacs, hogy az már fizikai fülfájdalmat okoz. Beszéde szörnyűséges... jaj...
feketevipera 2011 szept. 06. - 22:25:54
Nem ez a legjobb film, amit életemben láttam, de még a két világháború közötti magyar filmek közül sem igazán emelkedik ki. Szerintem idõnként túlságosan giccses és melodramatikus, a cselekményszövés már-már agyonbonyolított és erõltetett (igazából eléggé bugyutácska az, hogy ki kit tudna boldoggá tenni, ki kirõl mond le vagy gondoskodik, a valóság azért sokszor kicsit másabb). Az volt az érzésem, mintha a figurák egy vadromantikus regénybõl léptek volna elõ, a színészek nem tehetnek arról, hogy ezt kellett eljátszaniuk (legfeljebb nem vállalták volna). Jávor Pál itt picit megöregedve látható, és mintha nem lenne olyan erõteljes az alakítása, mint a korábbi filmjeiben. Sárdy János arcáról meg nem nagyon olvadt le a "bájgúnáros" vigyor, mintha valami manír lett volna ez nála. Összességében amondó vagyok, egyszer meg lehet nézni a filmet, fõleg azért, mert ritkán látható darab, de vannak ennél sokkal jobb alkotások is.