"Amikor azt mondjuk, hogy le kívánjuk hozni a jazz-muzsikát az elefáncsonttoronyból, akkor ránk sütik, hogy közhelyeket puffogtatunk. Amikor hozzátesszük, hogy a jazz nem valamiféle elvont marhaság, akkor általában legyintenek. Amikor kifejtjük, hogy szeretnénk megmutatni, hogy a jazz-muzsikusok is teljesen normális emberek, akkor mutogatni kezdenek a hátunk mögött. Amikor bizonygatjuk, hogy a jazz, mint olyan, nem feltétlenül jó, akkor értetlenül néznek. Amikor pedig pofákat vágunk és felvonyítunk egy különösen szép fordulatnál egy szólót hallgatva, olyankor konkrétan hülyének néznek.

Mit tehet ilyenkor az ember? Jazzműsort csinál, és aztán lesz, ami lesz.

A Jazz café tematikája szerint olyan emberek a műsor vendégei, akik a saját szakterületükön ugyanazt képviselik, amit a jazzmuzsikusok a zenében: új utakat keresnek, szabályokat hágnak át, és kompromisszumok nélkül igyekeznek megvalósítani elképzeléseiket."