A legtöbb "nagyember" a halála után válik igazán naggyá; Czine Tanár Úrra ez csak részben áll. Ő már életében naggyá vált, ő volt a Tanár Úr, akinek előadásait - szóljon az Móricz Zsigmondról, Babits Mihályról, határainkon túli magyar irodalomról vagy mostani ismeretekről - egyetemisták sokasága, felolvasó és irodalmi esték közönségeinek százai hallgatták emelkedett lélekkel.
Az irodalomtudós, a professzor egyszerre tudott lenyűgözően szólni akár a sörgyári irodalomest közönségéhez, akár az MTA Tudományos Minősítő bizottságában pengeélesen érvelni a magyar irodalom jussaiért; Veres Péter, Németh László, Sütő András és a maga igazáért. Ki is volt ez az ember, akinek értékét, nagyságát, pótolhatatlanságát a tanítványok, a hallgatók felismerték - látták nagyságát és rajongtak érte -, de a hivatalos irodalmi és politikai élet elég mostohán bánt vele, különösen, ha előmenetelről, netán dicséretről volt szó.