A film - rövidsége ellenére - valóban kissé lassan csordogál, de a (nyomasztó) hangulat, a képi világ, és a narráció nem engedi el a nézõt. Nyugtalanító és szürreális, az aláfestõ zene melankolikus. És igen, a végén más értelmezést kap a történet.

FONTOS!

Aki még nem látta a filmet, és megnézné (pl. youtube-on, indavideón fent van), annak _erõsen ajánlom_, hogy elõtte _NE_ keresse fel a film honlapját, és ne olvassa el "A filmrõl" szekcióban írtakat a sztoriról - szerencsére én is csak utólag tettem. Az ott leírtak nem csak spoilert jelentenek, de erõsen megváltoztatják, behatárolják a film értelmezését, valószínûleg sokkal prózaibb - és egyben, ha nem szürreálisnak tekintjük, életszerûtlenebb - magyarázatát adva a történetnek, mint amire a nézõ saját magától juthat. Nekem legalábbis a saját megfejtésem jobban tetszett, mint az alkotók "hivatalos" magyarázata a történetre.

Kicsit lassú, bár csak 15 perc az egész. Sötét és nyomasztó. És lesz csavar a végén!
Ez jutott eszembe róla:

Örkény István: GONDOLATOK A PINCÉBEN

A labda egy betört ablakon keresztül leesett az alagsori folyosóra.
Az egyik gyerek, a házmesterék tizennégy éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a villamos levágta a fél lábát, s boldog volt, ha labdát szedhetett a többieknek.

Az alagsorban félhomály terjengett, de azért feltûnt neki, hogy egy sarokban megmozdult valami.

- Cicus! - szólt oda a falábú házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?

Fölkapta a labdát, s ahogy csak tudott, elsietett vele.

Az öreg, csúnya és rossz szagú patkány - õt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszélt vele senki. Eddig csak utálták, szénnel hajigálták, vagy rémülten elmenekültek elõle.

Most jutott eszébe elõször, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik. Sõt - mert ilyen telhetetlenek vagyunk! - mindjárt továbbszõtte ábrándjait. Hát még ha falábú házmester-kislánynak születik?

De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el se tudta képzelni.