Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató gyermekkorában sokszor hallotta édesanyjától a következő mondatokat: "Nem azért vagy fiam a világon, hogy a magad kedvét keresd. Erídj, segíts!". Ez a szellemiség hatott rá egész életén át, ez motiválta, mikor a 60-as évek elejétől szisztematikusan járni kezdte az országot, kiemelten a különösen vallásos területeket, a Palócföldet és a Jászságot. A népi emlékezetet segítségül hívva "templomozott"és gyűjtötte az archaikus imádságokat. Egy idő után társak szegődtek hozzá: Jancsó Adrienne és Török Erzsébet kíséretében "loholt" végig az országon: búcsúkon, templomokban gyűjtött és tartott előadásokat. A nyilvánosság elé 1970 szeptemberében lépett, mikor az Új Írás folyóirat 32 szöveget leközölve, mini antológiát szentelt a témának. A bevezetőt Juhász Ferenc írta hozzá Imák, apokrif mámorok címmel. 1993 óta Ferenczi Éva énekesnővel folytatja a munkát, s töretlenül tartja előadásait az archaikus imádságokról.