Farkaslyuk község neve az utóbbi években ismét az ottani bányászati tevékenységről vált híressé - csakhogy most negatív hírként. Az Ózd melletti község elszegényedett lakói, más megoldást nem találván a téli hideg elleni küzdelmükben, a felszínhez közeli szenet kezdték el bányászni. Azon túl, hogy életveszélyes körülmények között termelik ki a fekete kőzetet, más gondot is jelent ez a dolog: bányászni csak sokféle engedéllyel, rengeteg pénz előzetes befektetésével lehetne. Ezt a nyomorgó emberek soha nem tudnák kifizetni. A kibányászott szén a közeli nyomortelep házaiban hoz meleget, de annyira jó minőségű, hogy a környező helyek tüzépesei is szép pénzt adnak egy-egy zsákért.

Ha a szén kiváló, ha a bányászata sem lehetetlen, felmerül a kérdés, hogy miért kellett bezárni a faluban működő, kiváló szenet adó bányát. Akkorra már csak ki kellett hordai az anyagot a jól felszerelt bányából. Mégis: a bánya bezárt, s a munka és jövedelem nélkül maradt bányászkolónia tagjait - magyarokat, romákat - arra próbáltak rávenni, hogy a korszerű gázfűtésre álljanak át. Mindezt egy tüzelőanyagra épült faluban. Meg is lett a következménye a munkahely elvesztésének: munkanélküliség, nyomor, s ennek egyik következményeként a valaha gazdag települést övező szép erdők lassan a kályhákon keresztül eltűntek. A szén újra bányászatát is azért kezdték el, mert már csak messziről lehet tűzifát "beszerezni".

Hiába minden jóindulat, törekvés, melyet a falu polgármestere és a miskolci bányakapitány által ismerünk meg. A szabályok mentén nincs esélye a helyi lakosoknak arra, hogy legalizálják tevékenységüket.

Ezt a szomorú történetet elemzi a film, s talán pozitív megoldást is mutat: az állami bányamegszüntetés ostoba voltát igazolhatja, hogy egy vállalkozó nagy lehetőséget lát a terület szenének legális bányászatában. Talán néhányan munkahelyhez is jutnak az új, külszíni fejtésben. Ha megvalósul, végleg megkérdőjelezhetővé válik a rendszerváltáskori energiapolitika értelmes volta.