Fantomas, aki semmilyen bűntől nem riad vissza, és nem csak Párizst, hanem egész Európát izgalomban tartja, mégsem gonosz, hanem inkább lenyűgöző figura. Mindig új álarcban bukkan fel, és a szó szoros értelmében megfoghatatlan: valóság feletti fantomlény. Nyilván hozzájárult a film sikeréhez, hogy a háború előtti idők politikailag bizonytalan légkörében a nézők a vásznon, titokzatos módon felnagyítva láthatták viszont szorongásaikat. Az értelmiségiek is lelkesedtek ezért a kívülállóért, aki a polgári rend ellensége.
Az író Max Jacob és a költő Guillaume Apollinaire alapította meg "Fantomas Barátainak Társaságát" és verseket írtak róla. "Szürrealista a Fantomas. Ne a hatvanas évek Jean Marais-s, Funčs-féle Fantomasára gondoljunk, az csak bitorolta a nevet, heveny fantáziahiányban, fél-alpáriságban szenvedett. Szürrealista az eredeti, az ős-Fantomas volt." (Bikácsy Gergely)