"A fotográfus - bármilyen furcsa - úgy csinálhat képet, hogy találkozik a pillanattal, és ha föl van készülve rá, akkor megörökíti. De készíthet úgy is képet, hogy találkozik egy élménnyel, átél valamit és akár tíz év, meg húsz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy meg tudja csinálni. Egyszer a Pálvölgyi-barlangba, egy új feltáráshoz hívtak meg. Természetesen vittem a gépet. Egy szűk körtőbe, 8-10 méter hosszú lehetett, mint a kukacok, a testünk mozgatásával, kanyarokkal, szóval megfelelő technikával tudtunk csat áthaladni és én félúton elakadtam. Hogy? hogy hány percig történhetett az én vergődésem? Valószínű, hogy elájultam, mert arra ébredtem, vagy eszméltem, hogy valaki a hajamnál fogva ráncigál, valaki meg a talpamat taszigálja, és azt kell mondanom, így félájultan valami csodálatos álmot láttam. És kifejezetten bosszankodtam, amikor engem úgymond megmentettek, hogy ezt az álmot félbe kellett szakítani és tulajdonképpen a Titok barlangja, amit évtizedek után Bayreuthban egy nemzetközi workshopon tudtam megfényképezni, ott jött össze a kép. Tulajdonképpen furcsa dolog, hogy az ember egy képbe majdnem belehal." - mesél Eifert János nemzetközi hírű fotóművész, aki 60 évesen tervezi első könyvének kiadását. Miért várt eddig?