Bo Widerberg svéd rendező (1930. június 6. - 1997. május 1.) utolsó játékfilmjét, a berlini filmfesztiválon nagydíjat nyert Vágy és virágzást 1995-ben készítette. Akkor még senki sem sejtette, hogy nem éri meg a hetvenedik születésnapját. Különös és izgalmas jelenség, semmiképpen nem illik a rideg, távoli északi emberek közé. Widerberg különc és életszagú. Figurái emberiek, esendők és hétköznapiak. A skandináv rendezők és művészek vallják, hogy a Hollónegyed mindmáig a legjobb és legértékesebb svéd játékfilm. Ebben az igazán személyes hangvételű portréban az egyik legnevesebb svéd színész, Thommy Berggren a mesélő, aki nemcsak filmjei főszereplője, hanem a rendező igaz barátja is volt. A bohém Bo általában producer nélkül kezdett filmet forgatni. Csak annyit mondott: "Vágjunk bele. Nincs se kameránk, se operatőrünk, se főszereplőnk, de kezdjük el, amint lehet. Még ma kezdjük el..." Bo gyakran mondta: "akkor vagyok boldog, ha olyan filmet csinálok, ami egy darab valódi élet. Egy darab élet..." Élet - mindenáron. Ez volt ars poeticája lényege. S ennek volt ő igazi és egyetlen mestere Svédországban.