Éj anyánk

Mother Night
amerikai filmdráma, 110 perc, 1996

Értékelés:

44 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

44 szavazatból
Szerinted?
Háborús bűnösként Izraelbe szállítják Howard W. Campbell amerikai drámaírót 1961-ben. Miközben a férfi a börtönben megírja élete történetét, megelevenedik a múlt. Campbell a szüleivel került Németországba, ahol az irodalmi élet megbecsült tagja lett. Egyik nap különös látogató keresi fel. Frank Wirtanen ráveszi, hogy kémkedjen az amerikaiaknak. Campbell náci szimpatizánsnak adja ki magát, nácibb lesz a náciknál. Ám gyűlölettel teli beszédei valójában kódolt üzenetek. A háború után a férfi új személyazonosságot kap és Amerikában telepszik le. A kilétét azonban felfedik. Kurt Vonnegut regényéből.
Forgalmazó: Flamex

Stáblista

Szereplők

Howard W. Campbell Jr.
Helga Noth
Abraham Epstein
George Kraft
Frank Wirtanen
Resi Noth
Epstein anyja

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
1/10
Owl 2019 dec. 07. - 22:08:40 1/10
SPOILERes Tényleg jól értem? Az amcsik által beszervezett, Berlinben működő amcsi kém háborús bűnös lesz a fedő tevékenysége miatt, az amcsik megtagadják, mert kínos utólag ez a náci álca, a fazon meg önként Izraelbe megy bírósági tárgyalásra, mert háborús bűnösnek érzi magát? Közben bohózat jelenetek váltakoznak? És végül, a felmentő bizonyíték birtokában felköti magát? Nem nekem való ez a film.
3/10
pihes 2018 dec. 06. - 15:03:55 3/10
Sehová nem volt való ez a pali.
Gyenge eresztés.

3/10
6/10
nikato 2018 márc. 12. - 16:03:57 6/10
Nagyon unalmas.
6/10
Grigorij 2016 aug. 26. - 10:54:10 6/10
Remek könyv és a filmadaptáció is félelmetes!
De most, napjainkban sajnos idõszerû.
Javaslom megnézését (a könyv elolvasását) mindazoknak, akik bayerzsolt kitüntetésére a vállukat rántják meg!
Talán megértik majd, hogy az elvtelen szolgálat valójában csak benzin a tûzre.
tomcsicsi 2014 jan. 05. - 00:53:13 Előzmény DoctorMorreau
Valami hasonlót gondolok én is. Most néztem újra a filmet, amit sok-sok évvel ezelõtt láttam elõször. Nekem akkor az elismertség-és a visszacsatolás hiánya - mint alapvetõ emberi igény - fogalmazódott meg a film lényegéül. Ami nélkül vajmi nehéz létezni egy közösségben/társadalomban. Ez az érzet még sarkalatosabbá, kontrasztosabbá vált azzal, hogy a szerzõ (Vonnegut), fõhõsének egy ünnepelt írót választott - aki föladta státusát, megbecsültségét, jólétét és mindazt ami Campbell-t Campbell-é tette.
batagy 2013 aug. 12. - 15:57:01
Hatalmas film, ajánlott a megnézése.
9/10
DoctorMorreau 2013 febr. 05. - 22:12:11 9/10
Nekem kifejezetten tetszett a film, mégha a végén eléggé meg is ütköztem.

SPOILER

Számomra a film mondanivalója leginkább az volt, hogy az ember sokszor szinte már bármit bevállal, bármivel kompromisszumot köt azért, hogy valahova tartozónak érezhesse magát.

Ennek a filmnek a végén Campbell - csakhogy meneküljön a senki földjérõl - inkább akart a náci háborús bûnösök közé tartozni, csakhogy legalább az életét visszakaphassa, mégha negatív színezettel is.

Nagyon furcsa ez, de ha belegondolunk, sokszor van rajtunk a nyomás, hogy ilyesmi döntéseket hozzunk meg a mindennapok során.
adamnagysweetmovie 2012 okt. 20. - 10:26:48 Előzmény tatooldesign
Ha mindenképp megfilmesítik (bár nem kéne), érdemes megtartani a narrációt, mert ez ad vissza valamennyit az eredeti mû eszmeiségébõl, hangulatából. (De más, filmesebb atmoszférateremtõ lehetõségek is vannak - világítástól a díszleteken át a színészvezetésig a groteszk számos árnyalata visszaadható-, más kérdés a mainstream film alig él velük).
A narráció ezek nélkül kevés, pl. a Sorstalanságon ez sem segített sokat. Illetve vannak valóban nem vizuális könyvek, amit kár kiszínezni, cselekményesíteni.
tatooldesign 2011 aug. 06. - 19:01:35
Sajnos Vonnegut könyvei nem jól megfilmesíthetõek, ez ahhoz képest kimondottan jól sikerült. Nick Nolte tényleg telitalálat Campbellként, de ez a film is rendkívül feledhetõ. Az Ötös számú vágóhíd (az irodalmárok által fõmûvének tartott, a II. világháború legnagyobb tömegmészárlásáról, Drezda amerikaiak által végrehajtott szõnyegbombázásáról (130 ezer polgári lakos halt meg) szóló, személyes élményeit feldolgozó írása) sokkal nézhetetlenebb film lett, a Harrison Bergeron is lapos. Hiába, Vonnegut írásaiban a lényeg nem a cselekmény, hanem a szarkasztikus narráció, a frenetikus, sötét humor, illetve az a végtelen humanizmus, ahogy megbocsájtóan (és teljesen elfogulatlanul) tekint csetlõ-botló, esendõ teremtményeire. Meg a kreatív SciFi novella betétecskék, melyek fantasztikus környezetben játszódó társadalomkritikai szösszenetek.
Vagy 20 éve olvastam a Bajnokok reggelijét, mondhatom, hogy Kurt Vonnegut, Jr. a kedvenc angol nyelvû íróm, mindent olvastam tõle ami megjelent, angolul és magyarul, de egyetlen mûvének filmadaptációja sem motiválna arra, hogy kézbe vegyem a könyvét. Ugyanolyan, mint a Galaxis útikalauz stopposoknak: könyvben csillagos tízes, filmben harmatos 3-as. És nem hibáztathatóak a filmkészítõk, mert ezek a mûvek tényleg nem valók a filmvászonra. Azt ajánlom mindenkinek, olvasson Vonnegutot, ne a mûveibõl készült filmeket nézze. Kezdetnek az Éj anyánk például tökéletes, a Mesterlövész, Bajnokok reggelije, a Kékszakáll szintúgy. Könnyed történetvezetésû, tartalmas, kacagtató és szerethetõ mûvei. Az Utópia 14 nehéz olvasmány, kõkemény antiutópia, kakukktojás, szerintem még nyomokban sem fedezhetõek fel a késõbbi stílusjegyek.
********Spoiler***********
Az Éj anyánkon számon kérni a történeti/történelmi hûséget nem érdemes, a karakterek szimbolikusak, romantikusan szélsõségesek. Viszont tökéletesen megtestesítenek mindenki által ismert személyiségjegyeket: Jones tiszteletes az ultranacionalistát/rasszistát, akinek néger a legközelebbi barátja, ott van O’Hare hadnagy, aki egész életében a rég elmúlt dicsõ pillanatot sírja vissza, ez határozza meg önképét, a rég várt esemény pedig röhejes végkimenetelû. A rezignált Campbell, a nõvére szerepére vágyó Resi, az elkényelmesedett és a szovjetekhez való lojalitását vesztett Popov ezredes, a bosszúért lihegõ zsidó Epstein mind briliáns karakterek.
1/10
Wareg 2011 máj. 24. - 16:47:07 1/10
Nem a történelmi hûséget hiányoltam belõle, hanem a logikát. Viszont az is igaz, hogy ha az író történelmi környezetbe helyezi a történetet, bizonyos tényeket és szabályokat tiszteletben kell tartania.

Az Éj anyánk nem valami misztikus mû, amit nehéz megérteni. Az alapmondanivaló világos és semmi probléma nincs vele, ám annak kibontása annyira sok defektustól szenved, hogy számomra élvezhetetlenné tette az egészet. Ez nem csak Vonnegut hibája, hanem a rendezõé is.

A fekete humor és a groteszk csakugyan elõnyére írható, de a háborús bûnösség, az izraeli vonal, Eichmann, a bûnösség magára vétele olyan dologban, amiben egyértelmûen ártatlan (és vice versa) valamint a végkifejlet azt jelzi, hogy a mondanivaló megölte a történetet, avagy a cél ismét szentesítette az eszközt.
Összes hozzászólás