Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Egy hölgy és a herceg

L' Anglaise et le duc
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott francia filmdráma, 129 perc, 2001

Értékelés:

25 szavazatból
Szerinted?
16 hozzászólás
+ 7 kép
+ 11 kép

Értékelés:

25 szavazatból
Szerinted?
16 hozzászólás
Grace, a gyönyörű, királypárti angol lady Párizsban él. Az asszony egykor Philippe d?Orléans herceg szeretője volt, aki bár XVI. Lajos unokatestvére, mégis rokonszenvezik a forradalmi eszmékkel. Anélkül, hogy a férfi tudná, Grace az életét kockáztatta érte, hogy megmentse a letartóztatástól, a biztos haláltól. A nő megdöbben, amikor megtudja, hogy a herceg is megszavazta a király kivégzését. Amikor Párizsban kitör a zűrzavar, Grace úgy dönt, visszatér Angliába. Ám mielőtt a herceg útlevelet szerezne neki, letartóztatják.
Bemutató dátuma: 2003. október 9. Forgalmazó: FF Film

Stáblista

Szereplők

Lucy Russell profilképe Lucy Russell
Grace Elliott
François Marthouret
Charles Dumouriez
Léonard Cobiant
Champcenetz
Jean-Claude Dreyfus
Philippe d'Orléans
Charlotte Véry
Pulcherie
Héléna Dubiel
Madame Meyler
Alain Libolt
Duc de Biron

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
Edmond Dantes 2022 máj. 01. - 23:19:36
Paródiának szánhatta a sokszoros fesztiválkultfilmes Rohmer Grace Elliott önéletrajzírásának filmre vitelét. Az ötvenes évek "sissys" stílusát idéző fakuló színvilággal, kimódolt dialógusokkal, harsogó rokokó ruhaköltemények és szobabelsők valamint szándékoltan túlhangsúlyozott, láthatóan festett vagy photoshopolt utcaképek közt. A francia forradalom fordulatait bágyadt unalom lengte be. Ha pedig netán mindezt komolynak szánta, arra max. előrehaladott életkora adhat némi mentséget.
Válasz
10/10
Cukros csirkecomb 2021 jan. 30. - 01:00:38 10/10
Azokhoz csatlakozom, akiknek tetszett a film. A látványvilág számomra kimagasló, talán nem véletlen, hogy emiatt jelölték díjakra. Mintha korabeli festmények elevenednének meg – nem mindig tudtam eldönteni, hogy az adott jelenet épp díszletben zajlik, vagy a stúdióban bevilágított alakok mögé festett háttereket vetítenek... Ettől valóban volt egy kamara jellege az egésznek. A 70-80-as évekbeli tévéjátékokra is emlékeztetett kissé... azokat is ilyen illusztráció-szerű környezetben vették föl, és úgy néztük őket, mintha képeskönyveket lapozgatnánk.

A színészek játéka is tetszett, számomra pont így volt hiteles. A korabeli arisztokrácia, akik még vécére sem mentek a szolgálóik segítsége nélkül, majd ugyanezen szolgálók kíséretében méltósággal és eleganciával vonultak a guillotine alá. A szakácsnő az utcán jakobinus, majd polgártársi kapcsolatait használva szerez egy kis kenyeret és pástétomot az asszonyának vacsorára. Valójában mindenki vágyott a megszokott szerepének megtartására, mert azokban a feladataiban volt tapasztalata. A társadalmi berendezkedés megváltoztatásához nem elég lefejezni pár bűnbakot... A fizikai és erkölcsi túlélés záloga továbbra is az elvekhez és személyekhez való hűség maradt... Ilyesmi gondolatok kavarogtak bennem, míg a filmet néztem... Azt hiszem, hogy épp a távolságtartó, tablószerű történetmesélés adott több teret a nézői gondolatoknak.
Válasz
8/10
Thonuzaba 2021 jan. 30. - 00:13:57 8/10
Mint történelmet kedvelő ember, késztetést éreztem arra, hogy megnézzem ezt a filmet, mely Grace Dalrymple Elliott önéletrajzi jellegű műve alapján készült. Előre elolvastam az itt hivatkozott kritikát és ennek ismeretében kicsit elbizonytalanodtam, hogy nem lesz-e számomra unalmas ez a film, de a kíváncsiságom győzött.

A történések a nagy francia forradalom idején zajlanak és a címbeli herceg egyébként nem más, mint Bourbon II. Lajos Fülöp, Orléans hercege, akit "Egyenlőség Fülöp" néven is emlegetnek. Ö volt I. Lajos Fülöp későbbi francia király avagy más néven a "polgárkirály" apja.

Számomra is érdekes volt tapasztalni, hogy mennyire festményszerű vagy inkább színpadszerű főleg a kültéri jelenetek háttere és az egész film sokkal inkább tűnt kamaradarabnak, mint mozinak. Sok ugyan a párbeszéd, mely elsősorban a két címszereplő között zajlik, mi azonban távolról nézzük őket és ezt a távolságtartást erősíti a festményjellegű háttér is. Habár a címszereplő angol hölgy a valóságban sokat tett azért, hogy embereket mentsen a forrongó Franciaországban, nem ennek az izgalma hatja át a képsorokat. Az első olyan jelenet, amely némi izgalomra adhatna okoz, amikor

Grace elrejti a sérült de Champcentz márkit a párizsi házában

, azonban nem az események izgalma hatja át a filmet, például

a felbőszült tömeg és a levágott női fej pillanatnyi látványától

sem lesz izgalmasabb. Inkább egy távoli szemlélődő elbeszélésének tűnik ez az alkotás, melynek egyedi hangulata valószínűleg sok embernek nem jön majd be, hiszen a színészi alakítások sem kimagaslóak.
Válasz
Gina424 2014 aug. 06. - 15:44:05 Előzmény feketevipera
Nekem is ilyen benyomásom volt. A szereplõk békésen kávézgattak, ahelyett, hogy menekülni próbáltak volna. Nagyon idegesített.
Viszont annyira azért nem tartottam rossz filmnek. Azt nagyon jól bemutatta, hogy mennyire esetlegesek voltak a vádak, a menekülés vagy halál az adott történelmi pillanatban. Márpedig ez engem nagyon megfogott, hiszen a nagy történelmi események sodrában az emberek sorsa mindig banális apróságokon múlik.
Válasz
feketevipera 2009 jan. 21. - 19:49:20
Hát szerintem bûnrossz film. Engem valahogyan taszított a színészek szenvtelensége, modorossága, illetve az, hogy sokszor úgy éreztem, mintha a hátteret számítógéppel rajzolták volna meg. Ráadásul elvileg forradalom zajlott a cselekmény közben, de ez számomra nem igazán jött le a filmbõl. Képtelen voltam végignézni, pedig többször is próbálkoztam. Lehet, hogy bennem van a hiba, de nem tartom jó filmnek.
Válasz
3/10
vándorsólyom 2009 jan. 21. - 19:35:32 3/10 Előzmény Humpy
3 rövid hangjegy: csitt, csatt, bumm!
Válasz
Humpy 2008 júl. 16. - 20:58:18
Tényleg, ez a 'csak' szó hibásan került be a szövegbe. Másrészt a 'nosztalgia' nem egy sokatmondó meghatározás. A jövõben, ha lehet, még ritkábban fogom használni, ezzel is elkerülve a hasonló félreértéseket.
Még jó, hogy tisztáztuk.:))
Válasz
10/10
kgyuri0 2008 júl. 16. - 18:22:06 10/10 Előzmény Humpy
Azt meg nem is hiszem, hogy írd és mondd egyetlen dolog iránt élne benned nosztalgia, s pláne, hogy az ausgettippelt Goethe Faustja lenne.
Na ne!!
Ahogy mondani szokás.
Válasz
10/10
kgyuri0 2008 júl. 16. - 18:19:27 10/10 Előzmény Humpy
Jaj, kedves Humpy, természetesen nem a francia forradalom iránti nosztalgiámra céloztam, hanem a gyerekkori élményem irántira.
Nem titkolom, hogy másodlagosan pl. Petõfit, s róla olvasva kialakult egy rokonszenv a francia forradalom és fõként a Fölvilágosodás iránt is, de azt hiszem ez nem játszott LÉNYEGES szerepet a kérdéses film "befogadásában"
Válasz
Humpy 2008 júl. 16. - 11:21:34
Bennem viszont csak Goethe:Faust-ja iránt él nosztalgia, nem is kevés, a (nagy) francia forradalommal kapcsolatban viszont semmi ilyet nem érzek.
Így még jobban érhetõ a kettõnk eltérõ véleménye, ez nem is baj. Azok akik még nem látták a filmet, nyilván okulhatnak a véleménykülönbségekbõl. (Magam is szoktam okulni!)
Válasz
Összes hozzászólás