A Budapesti Iskola, szociológiai nézőpontú dokumentarista törekvése érvényesül e lírai dokumentum-játékfilmjében. Készültekor, 1978-ban a Balázs Béla Stúdióban virágzott ez az irányzat, melynek egyik vezéralakja éppen Schiffer Pál volt. A fiatal filmesek dokumentumfilmjeikben a kimerült fikciós formákkal szemben a lepusztult valóság vizuális arculatának megragadásával, annak mélyebb összefüggéseit akarták felkutatni, megmutatni. A munkásságáért nemrégiben Pulitzer-díjat kapott Schiffer Pál mindmáig ennek a szemléletnek az elkötelezettje. A cigány kisebbség sorsát, nehéz munkakörülményeit, Szabolcs és Budapest közti ingázását dolgozta fel egyik irányadó, korai művében (Fekete vonat, 1970). Majd hosszú évek kutatásaival járta körül a cigányok iskoláztatásának, lakáshelyzetének, asszimilációjának tematikáját ebben a "tiszta" dokumentumfilmes műfajban (Mit csinálnak a cigánygyerekek?, Faluszéli házak). A Hunniában készült dokumentum-játékfilmje, a Cséplő Gyuri, egy intelligens, ambiciózus cigányfiú fejlődésregénye. Schiffer itt alkalmazta először az ún. szituációs dokumentumfilmezést, ahol az amatőr szereplő saját életének motívumait játszotta el. A két elemit végzett fiú fölkerekedik a putriból, Németfaluból Pestre megy, hogy biztos megélhetést keressen. Becsületesen tanul, dolgozik, végigjárja a kálváriát, akár a városban élő cigányok legtöbbje. A szegénységről és az előítéletekről azonban nem a munkapadok mellett, hanem a téglagyári magyar munkások szűkös "putrijaiban" szerzi tapasztalatait... Végül hazamegy, mert hiányoznak barátai, de rádöbben, hogy már nem tud a régi körülmények között élni.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
Trailblazer
2017 jún. 24. - 14:31:10
A Klubrádió Filmklub c. mûsorában beszéltek róla, megszólaltatva a készítõket is.
Ott van elkaparva – szintén fiatalon meghalt asszonyával együtt – a németfalusi temetõben, egy alig látható, gondozatlan, kiaszott, porladó hant alatt, melynek félig kidõlt, korhadó keresztjén szinte olvashatatlan a nevük. A cigánytelep már rég nincs meg, helyét benõtte az erdõ, csak néhány rozsdás vasfazék és rongy látszik a földben.
Schiffer a film után segítette, támogatta Gyurit, hogy meg tudjon vásárolni egy kis házat a faluban, ahol önállóan gazdálkodhat, de korai halála miatt nem sokáig örülhetett új otthonának.
Lehangoló film, s gyanítható, hogy a '70-es évektõl mára csak romlott a helyzet.
Ott vannak falun, a cigánysoron a cséplõgyurik. Elvágynak onnan, ahol egész nap csak a sárban dagonyázó gyerekeket bámulhatják. A város azonban nehezen tud velük mit kezdeni. Nem végeztek iskolát, vagy csak 1-2 befejezett tanévük van. Írni-olvasni nem tudnak. "Érdekes" a filmben a fiatalasszony, aki a lánynevét még csak-csak leírja hosszas betûkerekítéssel, de az asszonyneve már kifog rajta.
A gyárak, a nehézipar nem alkalmaz analfabétákat. Marad a téglagyár - fizikumuk nem bírja a nehéz teher cipelését.
Az építkezésen õk félnek a magasságban folyó munkától. A folyamatos munkavégzésre is képtelenek, mert otthonról jönnek a táviratok különbözõ indokokkal, hogy hazacsábítsák a fiút.
A szállodában 1 napra elég a jövedelmük, munkásszállása nincs minden munkahelynek, ha van is, férfiemberek egymás mellett fõzõcskézik a vacsorájukat, kapcsolatokat a másik nemmel alig tudnak létesíteni - csoda-e, hogy Cséplõ Gyuri sehol nem találja a helyét? Már otthon sem jó, de még nem találja fel magát a városban sem.
És mára azok a munkák is megszûntek, amelyek a tanulatlan, iskolázatlan fiataloknak pénzkeresetet biztosítanának. Így ma várják a segélyt, gyerekek adják a pénzbevételi forrást, jobb esetben guberálnak, rosszabb esetben erõszakkal szerzik meg a betevõre a pénzt. Meddig lehet ezt fenntartani, és milyen irányban fog változni? És hol lehet ebbõl kitörni? Majd egy 40 év múlva készülõ dokumentumfilm megmutatja a változást.
Ignác, minden tiszeteletem, és örülök, hogy egy ilyen autentikus hang is bejelentkezett. A 70-es évek nagy szoció hullámában szerencsére ez a dokumentarista alkotás is létre jöhetett. Nagy hatású munka (pont az egyszerûsége miatt tud hatni), aki egyszer megnézi, megnézi másodjára is. Alapfilmjeim egyike. 10/10.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások