"1898-ban születtem egy művész családba. Gyerekkoromban apámnak álltam modellt, aki akadémikus szobrász volt, s aki csak "kukabúvárnak" szólított. És valóban a zsebem mindig tele volt, kaviccsal, fadarabbal, üvegszilánkkal, madzaggal és tollal."
Vajon meddig őrizhető meg az emberben a gyermeki kíváncsiság, a minden iránt való érdeklődés, a kreativitás és a határtalan képzelet? Vajon megmarad-e a gyermekekre jellemző nyíltság, könnyedség, s új iránti vágy egy felnőttben? Alexander Calder életműve jelentheti az igenlő választ a fenti kérdésekre, s találónak tűnik a művész egyik kritikusának vélekedése, amikor Caldert Pán Péternek nevezte. Calder művészete lebilincselő: életteliségével, könnyedségével adja vissza a művész munkáinak mágikus hatását, játékosságát, és folytonos izgalomban, várakozásban tartja a nézőt.