Ahogyan sokan mások, mi is úgy nőttünk fel, hogy csak foltokban ismertük családunk történetét. Százéves házak emlékeit feldolgozó internetes cikkben szembesültünk édesanyánk fényképével, emlékeivel. Akkor határoztuk el, hogy amíg lehet, kérdezünk. Tőle és a még élő tanúktól minden személyeset, a szakemberektől mindent, amit tudni lehet a házról, ahol édesanyánk 4 évesen először találkozott az élet nagy kérdéseivel. Kíváncsiak lettünk mit mondanának azok a falak, ha beszélni tudnának, és el tudnák mondani 100 keserves évük történetét. Mert nem csak anyánk élte itt át élete legfontosabb korszakát, és nem csak a mi családunk életébe szólt bele a történelem. Sorsok, szerelmek, születések, halál. Kalandos utazásba fogtunk, archívumokban, könyvtárakban, levéltárakban jártunk, levettük a polcról a családi fotóalbumokat. Eljutottunk Amerikába hogy elvesztett rokonainkra találjunk. Beágyazott emlékeink homályos képei kiélesedtek.