A Bakony dombjain a reformáció óta a juhász mesterség évszázadokon át apáról fiúra öröklődött. Távol a falvaktól és a köves utaktól ma is pásztorcsaládok, terelik nyájaikat legelőről legelőre. Dokumentumfilmben az alkotók egy kihalásra ítélt paraszti kultúra utolsó tanúin keresztül a juhászok ősi mesterségét, természettel összeforrott világképét kívánták megörökíteni. A film főszereplője Tamás Károlyné, 87 éves juhászasszony. Vilma néni híres juhászcsaládból származik. Kisgyerekkora óta megszokta a munkát. Korát meghazudtolva dolgozik a földeken, állatokat nevel. A birkák ellésekor, nyírásakor a környék juhászai máig megfogadják tanácsait. Derűs, kiegyensúlyozott lényéből belső béke sugárzik. Méltóság, morális tartás, földhöz, állatokhoz, természethez kötődő emberi gazdagság árad belőle. Megőrizte a múlt archaikus szokásait és továbbviszi mindennapjaiban. Szavai mögött különös bölcsesség, életfilozófia rejlik.
Évtizedeken át, miközben kora hajnaltól a nyájat legeltette, éjszaka "amit őseimtől tanultam, lejegyeztem." 23 könyvet írt juhász őseiről, szokásaikról, a hétköznapokról és ünnepekről. A "Bakonyi juhászok" könyve két éve jelent meg nyomtatásban. Vilma néni ma Szentgólon él unokáival, a város díszpolgára. Gondozza a faluházat, melyben ő gyűjtötte össze a múlt tárgyait, a hagyományokról, emlékeiről gyakran mesél a fiataloknak. Tíz évig követte a kamera Vilma néni életét. Az idős juhászasszony visszaemlékezésein keresztül elevenedik fel a két világháború közötti bakonyi tanyavilág, a juhászcsalád küzdelmei, megpróbáltatásai az ötvenes években. "Ha újra születnék, akkor is a juhászéletet választanám... a szabad, békés, madárdalos életet... Ha tehetem, most is visszamegyek a tanyára, rétekre, az állatok közé... Itt születtem, itt is akarok meghalni..."