Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Az utolsó tangó Párizsban

Ultimo tango a Parigi
18 éven aluliak számára nem ajánlott olasz-francia filmdráma, 136 perc, 1972

Értékelés:

161 szavazatból
Szerinted?
226 hozzászólás
+ 1 kép
+ 1 kép

Értékelés:

161 szavazatból
Szerinted?
226 hozzászólás
Vetítések:
0:26, szombat (november 23.)
Cinemax 2
Öngyilkos lett Paul felesége. A középkorú, kiüresedett lelkű amerikai céltalanul bolyong Párizsban, közös emlékek után kutatva. A francia Jeanne húszéves, egyetemista lány, akiről a filmrendező barátja portréfilmet akar készíteni. A véletlennek köszönhetően a két ember útja egy régi ház kiadó lakásában keresztezi egymást, melyben Paul a felesége elvesztése miatt érzett kétségbeesését váratlan és vadul szenvedélyes szeretkezésben vezeti le. Miközben mindketten élik külön életüket, a lakás állandó találkahelyük lesz. Paul és Jeanne sajátosan alakuló kapcsolata szükségszerűen tragédiába torkollik. A hetvenes évek egyik botrányfilmje.
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista

Szereplők

Marlon Brando profilképe Marlon Brando
Paul
Maria Schneider profilképe Maria Schneider
Jeanne
Jean-Pierre Léaud profilképe Jean-Pierre Léaud
Tom
Maria Michi
Rosa
Darling Légitimus
Concierge
Massimo Girotti profilképe Massimo Girotti
Marcel
Gitt Magrini
Jeanne anyja

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

További cikkek mutatása

Játszási időpontok

Teljes lista

Díjak és jelölések

  • Golden Globe-díj

    1974
    Legjobb film - drámai kategória jelölés

  • BAFTA-díj

    1974
    Legjobb férfi alakítás jelölés: Marlon Brando

  • Golden Globe-díj

    1974
    Legjobb rendező jelölés: Bernardo Bertolucci

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
1/10
Imádomezt szept. 21. 18:51:44 1/10
Itt utáltam meg ezt a tetű brandót!
Válasz
7/10
sexykex márc. 14. 19:25:29 7/10
Még nem voltam 30 éves, amikor először láttam és abban az időben nem véletlenül számított botrányfilmnek trágársága és szexuális nyíltsága miatt. Egy lázadó és útkereső fiatalnak különleges élmény volt ezt látni. Most, sok száz filmmel és 40 évvel később már kezdi elveszíteni vonzerejét.

Egy durva, erőszakos embert látunk, aki nem tudja hogyan kezdjen hozzá az őt ért tragédia feldolgozásához. Nehéz gyerekkor, mentálisan sérült feleség, rossz hírű garniszálló és egy butuska fruska, akivel összehozza a sors. Mondjuk még mindig késztetést éreztem, hogy megstuccoljam a figyelemre méltó cicikkel megáldott kislány bundácskáját és beszéljek a fejecskéjével. Akkor a film is másképp végződhetett volna.


A film naturális, de életszerűtlen. Durvaságát meleg színek és képek oldják. A zene egészen jó, bár helyenként idegesítő, mint Brando lepusztult Paulja.
Válasz
2/10
Révész István 2023 febr. 27. - 00:17:34 2/10
Túlértékelt baromság... 2 pont csak a szép szőrös bozont miatt :)
Válasz
7/10
vargama 2021 máj. 03. - 15:35:59 7/10
Túlértékelt film. Érthető, hogy a maga korában polgárpukkasztó volt. Ma egyszerűen csak fejbevágós, és hamis. Semmi nem indokolja a két ember kapcsolatának ilyetén alakulását. Ha a szerepek megformálásáról beszélünk, Brando játéka hitelesebb, Maria Schneider nem tudta hozni a benne lejátszódó lelki folyamatokat.
Válasz
10/10
öregvidra 2021 febr. 27. - 12:29:41 10/10
Nagyon jó film.
Válasz
10/10
Sztalker1 2020 máj. 28. - 20:42:08 10/10 Előzmény Billl Carson
Disznó elé gyöngyöt?
Válasz
1/10
Billl Carson 2020 ápr. 20. - 22:03:46 1/10
A disznószarral bekent vallási jelképeket is művészetként ünneplik egyesek. Ezt a filmet is. Brando jól játssza a szociopata őrültet, talán nem is megjátssza, csak adja magát. Olyan sok arca van, mint Steven Segalnak: a mérges bunkó fokozatai. A szexjelenetek hiteltelenek - volt már, hogy valaki valaha így szexelt, volt már nő, aki kevesebb mint 2 perc után így kifeküdt? Cselekmény nincs, ötletszerű mozgások, párbeszédek, minimalizmus. Minden körülmény adott ahhoz, hogy egy sznobok által ünnepelt művészfilmként tartsák számon.
Válasz
8/10
The Cortez 2020 febr. 29. - 22:09:50 8/10
Mivel Bernardo Bertolucci egy olyan rendező, akire szokás különböző körökben borospohárral a kézben, kisujjat eltartva hivatkozni, így a sznobok, de főleg a magukat annak képzelő emberek, mindent elnéznek neki. Ha ő készítette volna a Szerb filmet, akkor az is egy mély társadalom- és rendszerkritika lenne a szemükben. Hasonló a helyzet az Az utsó tangóval is: hiába készült szándékosan polgárpukkasztó, vulgáris botrányfilmnek, megmagyarázzák, hogy ez egy „szép” meg „gyönyörű” alkotás a szerelemről. Persze, ha Tarantino, Lynch, Aronofsky, Woody Allen vagy más kiváló, ám az önmagukat intellektuelnek képzelő tagok által lesajnált direktor kreálta volna, akkor mindjárt „szenny”, „aberráltság”, esetleg „liberális mocsok” lenne. Félreértés ne essék, a moziba valóban sok zsenialitás szorult, viszont nagy jóindulattal sem lehet az előbbi kritikákkal illetni, ugyanis ez pont hogy egy mocskos, meghökkentő, antiromantikus love story.
Az első kábé fél óra jól hozza az enyhén betegebb európai art movie-k hangulatát. Később a 2 főszereplő röhejes szövegeinek + retardált viselkedésének (szó szerinti ugatás) köszönhetően, kis ideig biztos volt a jóval gyengébb osztályzat, de ezután valahogy egyre erősebbé + komplexebbé kezdett válni az egész. Brando egy kiégett, életunt, cinikus, gusztustalan faszt játszik benne, ám rendesen megvan alapozva a karaktere: flashbackekben ismerjük meg az elkeserítő, ugyanakkor átérezhető történetét-drámáját. A nyomasztó, elidegenítő atmoszférához, a cselekmény főhelyszínének számító igénytelen, lepukkant szar lakás is sokat hozzáad, amit egyébként a férfi főszereplő lelki állapotának, illetve a nővel való kapcsolatának kivetüléseként is fel lehet fogni (mint ahogy a pecóba beengedett napfény, amely szintén értelmezhető szimbólumként), hiszen a csaj semmivel sem volt jobb a palinál, maximum kulturáltabbnak tűnt (erre utalhat az intróban látható festmény).
Mindent összevetve, ez az alkotás a női ösztönökről mond el egy igen durva mesét. Nemcsak a félrebaszás, a fiatal nők megbízhatatlansága, valamint idősebb férfiak iránti vonzódása miatt, hanem azért is, mert Jean (Schneider) számára csak addig érdekes Paul (Brando), amíg megmarad a titokzatossága. Ameddig nem tud róla semmit, addig lehet bármilyen primitív az attitűdje, bármit megtehet vele, viszont amikor megnyílik neki (ezzel elbukva a shit tesztet!), normálisabbá válik, akkor már látványosan szarik a fejére.
A mű címe egy halál unalmas, romantikus művészdrámát sugall, de ez senkit se tévesszen meg, ugyanis egy megrázó erejű, hihetetlenül nyers szövegkörnyezetbe helyezett, meghökkentő, egyben botrányos képsorokat tartalmazó moziról van szó. Utóbbiak közé tartozik a hírhedt vajas jelenet, amely a megdöbbentő, elborult jellege végett, még ma is drasztikus lenne.
Az utolsó tangó erőteljesen kiemelkedik a rendező nagyrészt nézhetetlenül érdektelen filmekkel telepakolt életművéből. Persze ehhez a hatáshoz egy Marlon Brando is kellett.
Válasz
Gollam24 2019 nov. 05. - 13:04:56
Iszonyatosan öncélú, ostoba egy film, mint általában Bertolucci filmjei.
Nem értem minek vállalta Maria Schneider ezt a szerepet, sejthette, hogy mi vár majd rá egy ilyen beteg ember keze között.
Válasz
elemes 2019 febr. 02. - 23:35:21 Előzmény Sofiona
"a világon minden a szexről szól, kivéve a szexet. a szex a hatalomról szól."

bár ez (mint minden általánosítás) hamis.
Válasz
Összes hozzászólás