Gyönyörű film volt. Nyugis, békés, lassan bontakozó cselekmény, mélyről feltörő, elfojtott érzelmek, kiváló színészek. 10/10

Szerettem volna megnézni , de mikor meghallottam a szinkronhangot, Major Melinda számomra elviselhetetlen ,..le kellett mondanom a filmről.

Most néztem meg! Nem volt rossz ez a film!! Nekem eltérõ a véleményem az elõttem szólóéktól!! Hopkins ebben a filmben mellékszereplõ volt, de a rábizott szerepet tökéletesen játszotta el, mint eddig minden szerepét!! Valaóban a Világ egyki leges legnagyobb szinésze!! Nekem is a kedven szinészeim egyike!! Szinte az összes filmjét láttam, ami eddig szinkronosan megjelent!!Az eddigi filmjeit ha rangsorolnánk ez a fiolm a végére kerülne ez biztos!! De ettõl fügetlenûl ennek a filmnek is meg van a maga mondanivalója! Én maximálisra értékeltem talán Hopkins miatt!

Tényleg, igen valószínûleg emiatt, hát úgy látszik a film megnézése óta elfelejtettem hogy ez egy Ivory-film:D

Anthony Hopkins bizonyára James Ivory-val közösen készített több kiváló filmjük okán vállalta el ezt a szerepet. Ezen kívül ez a rendezõ egyik utolsó filmje, nagyon sok személyes vonatkozás fedezhetõ fel benne. Azzal viszont egyet kell hogy értsek, a szerep nem lehetett nagy kihívás Hopkins számára.

Amolyan köldöknézegetõs mozi, akinek ez bejön, nyilván a 'mûfaj' kedvelõje. :)

A hallmarkos minõségi jelzõ, az életrajzi pedig mûfaji;) És attól hogy valaminél sokkal gyengébbek is vannak, az még nem lesz kiemelkedõ:).
Teljesen méltatlan volt Hopkinsnak akárcsak felajánlani is ezt a szerepet. A világ egyik legnagyobb színészérõl van szó ugyanis, a szerep érdektelen (nem az alakítás), a film meg mélyen kvalitásán aluli.

@ad mala
Igen, kicsit Hallmark-osra sikeredett,
de nem is egy reális életrajzi történet,
hanem csak egy fikció.

Ettõl függetlenül vannak a filmnek erényei,
az ilyen típusú filmek kategóriájában legalábbis
kiemelkedõ szerintem, ennél sokkal gyengébbeket
is láttam már...

Anthony Hopkins is kifejezetten jól játszott
- bár ezúttal nem õ volt a legfõbb fõszereplõ,
mégsem volt méltatlan a rá bízott szerep
a színészi kvalitásaihoz.



@Corpse Bride -vvvvv- Ezt inkább részletesen is kifejtem: -vvvvv-

Nos - bár ez is egy lehetséges értelmezés (miért ne lehetne)
a filmet nézve eszembe sem jutott ilyesmi... De olyat sem éreztem,
hogy passzivitásra késztetett volna hanem inkább így fogalmaznék...

A film fõszereplõi a világban helyüket keresõ emberek:
egy [fiktív] latin-amerikai regényíró által hátrahagyott mozaikcsalád
valamint az õket (hozzájárulásukért) felkeresõ életrajzíró és annak
barátnõje. Ezek a találkozások idõvel mindannyiuk életébe változást
hoznak - mindeközben pedig megismerjük az egyes szereplõket, ahogyan
a család múltját is.*

--SPOILER--
*Utóbbit a korábbi hozzászólás miatt kifejtve: migráció Európából,
menekülés a 3. birodalom és annak hatásai elõl. Élhetetlen mûvészek,
akik nem leltek nyugalomra és valódi új otthonra sem, mindez
az õket következõ generáció nézõpontjából. Végül pedig
az egyik legmeghatározóbb családtag hiánya.
--SPOILER--

A filmben ábrázolt menekülés nem volt zûrzavaros - bár ez esetben fiktív
és kissé elnagyolt, ezek akkoriban általában és nagyjából tényleg így történtek:
az emigránsok úgy jutottak el egy biztonságosabb környezetbe ahogy tudtak;
ahogy épp lehetett illetve amerre kapcsolatuk volt, amennyire futotta,
ahogyan az aktuális helyzetbõl adódott, stb. Ebben semmi zûrzavaros nincs.

A magam részérõl nem hibáztatnék senkit amiatt, hogy "nem tud
alkalmazkodni" egy számára ismeretlen környezetben, egy olyan helyzetben,
amely számára kényszerpálya volt, és nem saját jószántából került bele...
Ezeknek az emigránsoknak szükségképpen máshogy folytatódott az élete, mint
ahogy addig élték illetve tervezték. Volt aki feltalálta magát, míg mások
kevésbé - a személyiségük-alkatuk, adottságuk, helyzetük és a véletlen
függvényében - azonban ennek kevés köze van ehhez a filmhez.

A filmbõl mellesleg - szerintem, számomra - egyébként sem ez derül ki
- hanem az, hogy mind az ugyanonnan, mind pedig a különbözõ helyrõl
és -helyzetbõl érkezett emberek eltérõen viszonyulnak ugyanahhoz
az (egyénenként kicsit különbözõ) élethelyzethez, környezethez.
--SPOILER--
Mindegyiküknek a személyes nehézségei és veszteségei okoznak gondot
és valójában emiatt nem találják a helyüket sem. Az újabb jövevények
érkezése azonban megbolygatja kissé az állóvizet, és így végül
mindegyikük megtalálja a helyét... (Hogy a különben nem túl váratlan
vagy meglepõ történet egészét el ne mondjam elõre) Személyes gondjaik
egyik forrása az elõdeiktõl látott és tanult, az adott helyzetben
használhatatlan sõt számukra, szerintük sem követendõ minta.
Picit "fejlõdésregény", vagy valami olyasmi ez a film.
--SPOILER--

A korábbi hozzászólásban említett visszavonultság leginkább egyetlen családtagot
jellemez és nem a többieket, esetében is egy afféle arisztokratikus vonás,
mellesleg az életkora elfogadhatóvá, de legalábbis érthetõvé teszi a hozzáállását
ebben a tekintetben.

--SPOILER--
A záró jelenetbõl szerintem nem olvasható ki semmi a "kozmopolitákról"
vagy "nagyvárosi attitûdrõl", éppen ellenkezõleg:
a jelenet csak elvarrja az egyik szálat - így nem marad hiányérzetünk.
(A családtagok közül még az ugyanonnan érkezettek is eltérõen viszonyulnak
ugyanahhoz a világhoz és másutt, máshogyan találják meg végül a helyüket benne)
Ez esetben egymással korábban kielégíthetetlenül szemben álló emberekrõl - akik ezúttal
történetesen máshonnan jöttek, és nem rokonok - derül ki az említett jelenetben, hogy
valójában sok közös lehet bennük - és ezúttal meg is értik egymást...
--SPOILER--

Annak, akinek a számára "nem izgalmas" "a nagyváros", az "ékszerek" és "az opera"
javaslom, hogy ne menjen ékszereket viselve egy nagyvárosi operába sem (amikor
épp kedvtelésbõl nem hallgatja meg a mûsoron levõ elõadást, vagy nem néz meg egy
színdarabot illetve hallgat meg egy koncertet sem) Neki ezt a filmet sem ajánlom.

Ékszerek, opera: ennek a filmbeli történetben nincs illetve nem ez a jelentõsége.
A film (szerintem) nem kíván mintát adni vagy követendõ példát állítani,
mindössze elmesél és körbejár egy [fiktív] több szereplõs történetet,
ami akár meg is eshetett (volna)

--SPOILER--
Az én "olvasatomban" a filmbõl nem hiányoznak sem a kötõdések, sem az alkalmazkodás,
ezzel szemben minden szereplõ a maga módján keresi és találja meg a helyét.
Különösebb múltba révedést sem igazán vélek felfedezni "a forgatókönyvben",
illetve az abból készült filmben... Épp ellenkezõleg: noha egy [tervezett]
életrajz köré épül a cselekmény, szerzõje annak megírása helyett
inkább folytatja a történetet.
--SPOILER--


Láttam már sokkal színvonalasabb és érdekfeszítõbb filmet
de ez sem volt rossz, sõt kifejezetten értékelhetõ.



Összegezve:

@Corpse Bride
Durva egyszerûsítés, óvatlan általánosítás?
- Talán ferde szemmel nézte a filmet vagy csak nem figyelt? :)

"egyfajta" / "egy fajta" helyesírás:
http://www.e-nyelv.hu/2011-12-16/egyfajta

Kissé Hallmark-osra sikeredett. És ha belegondolok hogy ez a csodálatos Napok romjai rendezõjének filmje, akkor különösen csalódott vagyok. Tulajdonképpen max. azt tudom elhinni hogy producerként mûködött közre:). Anthony Hopkinst se volt szép elpazarolni.

Kellemes látványvilág, érdekes helyszínek és a világban helyüket keresõ alakok fura egyvelege. Ha a hangulatát elkapja valaki, aki maga sem igazán találja a helyét, akkor talán végig élvezhetõ. De...

SPOILER-t tartalmaz!
Az érdeklõdést felkeltõ indítás után nem sokkal Dél-Amerikában találjuk magunkat, ahol egy múltjukat nem túl sikeresen feldolgozó négytagú kompánia és egy gyermek (abszolút mellékszerepben) kapcsolatait kellene feldolgoznunk. A rendhagyó család meghatározó tagja volt egy sikeresnek mondható egykönyves író, aki azonban önkezével vetett véget életének. A néhai író nem jelenik meg a filmben, lidércként kísérti a hátrahagyottakat, na meg a kíváncsi nézõket. A múltbeli helyszínek (zûrzavaros II.vh alatti menekülés Európából) felvillantása kissé eltereli a figyelmet a lényegrõl. Ez az emigráns család hosszú évtizedek alatt sem volt képes elfogadni új otthonát, alig van valamilyen kötõdésük a befogadó hazájukhoz. A múltban élés, a sors csapásait fel nem dolgozó mentalitás jellemzi õket. A világ jelen állapota felõl való tájékozódás szükségtelensége érzõdik cselekedeteiken, ami a nézõt is egy fajta passzivitásra készteti. Az alkotók szándéka nyilvánvaló, számomra viszont ez nem elfogadható. A záró jelenet is azt erõsíti, hogy a kozmopoliták hiába költöznek egy akármilyen távoli helyre, alkalmazkodni nem tudnak és nem is akarnak. Igazi nagyvárosi attitûd érzõdik végig a filmen (ékszerek, opera), ami se nem izgalmas, se nem követendõ példa a számomra.

A film forgatókönyve múltba révedést kínál, nyilvánvaló személyes érintettség okán, ez azonban elég kevés és számomra semmilyen újszerû mondanivalót nem tartalmaz.

Vedd meg a filmet. :)