A film látványvilága, asszociációs rendje az alkotó vizualitásba emelt belső monológja. A megfogalmazott alapélmény az idő, a fejlődés és a civilizációs haladás, valamint a látszatdinamika, a tömeghisztériával felérő "aréna-látványosság" időtlen változatlansága, makacs állandósága közötti konfliktus.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások