Sok-sok évszázaddal ezelőtt, amikor Európa a keresztes lovagok diadalaitól volt hangos, a világ túloldalán, Délkelet-Ázsia őserdeiben egy olyan civilizáció vette kezdetét, amely mindmáig csodálatra készteti az embert.
Angkor... a név rejtélyes és titokzatos még ennyi idő múltán is. A szinte égig érő fák árnyékában 100-nál is több szentély, középület, ház emlékeztet Kambodzsa ezer évvel ezelőtti fénykorára, amikor Burmától Malaysiáig, gyakorlatilag egész Hátsó-India a khmer uralkodóknak szolgált. A dzsungel nemcsak a gazdag és 400 éven át virágzó kultúrának, hanem a birodalom 1300 körül bekövetkező bukásának is szemtanúja volt. A néptelenné vált templomokat visszafoglalta az őserdő. Hatalmas fák vették birtokba a falakat, szinte felnyársalva, szétfeszítve a monumentális köveket. A hajdanvolt khmer civilizáció emlékét azonban nem tudta betemetni a dzsungel, a csodás épületek híre lassan-lassan eljutott a világ legtávolabbi sarkaiba is: "Óriások emelték! Istenkirályok laktak palotáiban!" A valóság - majd meglátják - messze felülmúlja a képzeletet...

Míg Angkor néma kövei hősökről, hindu istenekről, Dzsajavarmanokról mesélnek, addig Angkor élő unokái szinte elnémulnak, ha a közelmúltról esik szó.
Nem véletlenül, hiszen kevés olyan nép él a földön, amelyiknek ennyi tragédia jutott osztályrészül az évszázadok során: háborúk és polgárháborúk szedték áldozataikat, idegen elnyomók és otthoni zsarnokok tették kilátástalanná a jövőt szinte minden generáció számára.
Ha a remény hal meg utoljára - ahogy a mondás tartja -, akkor Angkor unokái örökké élnek majd: Kambodzsa túlélte a gyarmatosítás korát, kigyógyult a szomszédoktól kapott sebekből, talpra állt a XX. század egyik legnagyobb népirtása, a Pol Pot-rezsim után és egyelőre felveszi a gazdasági versenyt az ázsiai "kistigrisekkel" is.
Aki egyszer eljut ebbe az országba, csak szeretettel és együttérzéssel tud a khmerekről beszélni. Így készült ez a három részes film is...