Zero huszonhét éves, Róma Rebbibia nevű külvárosi kerületének Tiburtina Valley lakónegyedében él. „Mammutföld, nylonmelegítő, börtönbe zárt testek és nagy szívek. Ahol minden hiányzik, de semmi se kell.” Zero rajzolóként dolgozik, de nincs állandó munkája, s hogy megéljen, franciaórákat ad, a check-in sorok hosszát méri a reptéren és független punk zenekarok számára készít illusztrációkat. Napjai egyformán telnek, hol átutazza fél Rómát hogy odaérjen a munkahelyeire, hol édesanyját látogatja meg. De ha hazaér, mindent kritizáló lelkiismerete, egy hús-vér, jobban mondva páncélból és puha szövetből álló tatuja várja, aki az abszurditás határát súroló párbeszédekkel folyamatosan tájékoztatja őt a világ történéseiről.
Mindennapos viszontagságainak és a felszínen maradásért vívott állandó küzdelmeinek hű társa gyerekkori barátja, Secco.
Iskolatársa és egyben kamaszkora plátói szerelme, Camille halálhíre arra kényszeríti, hogy számot vessen életével és a maga profán módján szembeszálljon generációjának, a „kirekesztettek” kétségeivel, bizonytalanságaival és elszigetelődésével.