Volt egyszer egy nagyecsedi szobafestő fiú, aki szivárványt tudott festeni maga körül azzal, ahogy táncolt... Balogh Bélának hívták. A szakmabeliek között sincs vita abban, hogy ő volt Magyarországon a legnagyobb cigány táncos. Korai halálával a mai napig űrt hagyott maga után. A film az ő portréját rajzolja meg.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
user11
2016 jan. 15. - 19:44:10
Balogh Béla
1957. nov. 09-én született Mátészalkán.
A négy gyerekes család legidõsebb tagja. Édesapja tetõfedõ, bádogos. Hosszú éveken keresztül ingázik Budapest é s Nagyecsed között.
Az általános iskolai tanulmányainak befejezése után a Könnyûipari Szerelõ Vállalatnál szoba-festõ-mázoló szakmát sajátította el.
- 1975-ben kapcsolódott be az amatõr táncmozgalomba. Tíz évig a Vadrózsa táncegyüttes tagja volt. 1992-ben megalapította a Lindri ( álom) táncszínházat, melynek haláláig vezetõje volt.
Kitüntetései:
- 1982-ben a népmûvészet ifjú mestere.
- 1983-ban tánckategóriában megnyerte a televízió ki mit tud versenyét.
- 1984-ben Aranysarkantyú díjas táncos.
„Édesapám hozott a fõvárosba Nagyecsedrõl. Munkásszállón laktam 20-25 emberrel egy szobában. Ott tapasztaltam milyen az amikor az embereknek el kell menniük idegen helyre a normális körülményeik közül. Szörnyû, mint háborúban az óvóhely ha mások pihennek, kihallgatna zenét vagy kigyújtana lámpát, hogy olvasson? Éjjel táncolni sem lehet...fedél ugyan került a fejem fölé, de nem tartoztam oda. Egy ilyen menedék hely nem fogad be senkit.
Az „Építõk” „Vadrózsák” együttesében táncoltam 1975-tõl, 10 éven át. Megismertem a nagy vízválasztót: lehetõségekben és gondolkodásban más a profi és más az amatõr. A „Vadrózsák” amatõr minõsítésû együttes: az építõk szakszervezetének központi mûvész együttese nem kap fizetést a próbákért és a szereplésekért.
Hamarosan arra is rájöttem hogy az amatõrség egészségesebb munkaforma mint a profizmus.
Ha a magyarországi népi kultúráról van szó akkor az embernek el kell döntenie hogy meghozza-e ezért az áldozatokat (pl. táncban a heti 2-3 próbát, az évi 50-60 fellépést vállalja-e) vagy pénz centrikus lesz.
Én ahogy az amatõr mûvészet révén megismertem a saját kultúrámat, úgy lettem magyarrá. A „Vadrózsákban” éreztem, hogy az emberek képesek feltétel nélkül segíteni a másikon. Az ilyen élmények teszik gazdaggá a közösséget. El kell gondolkodni azon, hogy fontos- e Magyarországnak vagy éppen Európának, hogy a népek mûvészete fennmaradjon.
Nehéz kimondani azt, hogy a cigány emberek ha meghallják valakirõl hogy másnak mondta magát mint aki, arra azt mondják: áruló. És a magyarok ugyan így.
Megszülettem Magyarországon, jog szerint magyar állampolgárnak, de ha táncolok akkor mutatom meg kiféle miféle vagyok, a tánc határozza meg bennem a tudatot hogy miként éljek. Eljárok mindent, ami tánc. De ez ennél többet jelent. Itt fogalmaztam meg magamnak a fõvárosban, hogy aki a 20. század végén Európában születik az európai.
A tánc törvénye ritmus a falumból eljõve rögtön észrevettem, hogy a városban ez a ritmus teljesen törvényen kívüli. Nincs szabályzó ereje, nem lehet tudni hogy miként kellene élni. Egy kisebb közösségben egységesebb ritmus alakul ki. Több éves múltam mondatja velem, hogy a városi életmód mesterséges. Ezen belül a táncházat tartom a legtermészetesebb élet és szórakozási formának. A táncházakban az a kétszáz-háromszáz ember még megtudja ismerni egymást s lehet hogy olyan egységgé kovácsolódik mint egy tánccsoport vagy egy kórus.
A gondolkodás mód pedig azért fontos mert aki meri vállalni hogy ez a paraszttánc a saját kultúrája, az az õvé is lesz. Otthon a falumban természetes volt, hogy cigányok nem cigányok magyarok nem magyarok élték a kultúrájukat: meséltek, énekeltek, táncoltak. Hiába élek több mint egy évtizede Budapesten nem tartom magam városinak, ma is nagyecsedi vagyok.” (Forrás: Folk Magazin 1994/1.)
Balogh Béla a cigány táncmûvészet kiemelkedõ alakja. Táncával a világ számos országát meghódította.
1995-ben bekövetkezett váratlan halála mélyen lesújtotta a cigányságot, halálával a cigány tánckultúra egyik kiemelkedõ alakját veszítettük el.
(http://www.czinkapanna.hu/)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások