A száz éve született Szentágothai Jánosról - akinek a munkássága előtt az UNESCO idén emlékévvel tiszteleg - szinte magától értetődően mondjuk, írjuk le a méltató szavakat: iskolát teremtett, emberi és tudósi példát adott. De tényleg ilyen egyszerűen történt mindez? Hogyan fektette le az alapját annak az idegtudományi iskolának, amelyre rengetegen hivatkoztak akkor, amikor az agykutatás Nobel-díjának nevezett Agy-díjat első alkalommal három magyar kutatónak ítélték oda? Milyen tudományszervezői munkát jelentett a XX. században a magyar élettudományt, s általában véve: a hazai kutatást a világ élvonalában megtartani? Miért tartotta fontosnak emellett a szerteágazó tevékenység mellett a tudománynépszerűsítést? Milyen utat mutatnak eredményei a XXI. század agykutatóinak?