A nyolcvanéves színművész megkapó őszinteséggel vezet végig bennünket hosszú - megpróbáltatásokkal, eltiltásokkal, kalandokkal tarkított - pályáján, mely a harmincas évek elején kezdődött, és - a közönség örömére - mindmáig tart. Meleg hangon idézi föl szűkebb pátriáját, Kispestet: innen indult el két nagy szenvedélye a színház és a tenisz meghódítására. Meghatottan emlékezik meg fölfedezőjéről és mentoráról, Várkonyi Zoltán rendezőről, színigazgatóról, tovább olyan nagyságokról, mint Jávor Pál, Tímár József és Csortos Gyula, akiktől a legtöbbet tanult élete folyamán. Színpadi és filmsikereit sorolva, teljes képet kapunk alkotó tevékenységéről és művészetének - díjakban, kitüntetésekben is kifejezett - megbecsüléséről.