"A gyönyör összeesküvői című filmben az örömelv vezérel minden szereplőt. Ennek az örömelvnek a jegyében a szereplők rendre megsértik és megcsúfolják a társadalom által előírt magatartásformákat, viselkedésüket a túláradó fantáziával és szimbolikus rituálékkal összeolvadó érzékiség jellemzi. A groteszk jelleg csak a történetből és a szituációkból érződik, a színészi játék egyszerűen realista. A színészek szándékától függetlenül, mintegy önkéntelenül érvényesül a "fekete" vagy - a szürrealista szóhasználat szerint "objektív" humor. Azt a totális és befolyásolhatatlan odaadást, amivel a figurák szenvedélyeiknek hódolnak, a színészek soha nem játsszák túl azért, hogy a bizarr jelleget hangsúlyozzák... A mágiának kulcsszerepe van a történetben, s ahogy az már lenni szokott, működik is, meg nem is. A mai ember azonban nem tud mit kezdeni a mágiával, a civilizáció legkülönfélébb megnyilvánulásai befolyásolják és módosítják a varázslatok hatását..." (Jan Svankmajer)