Mindkét becenév egy-egy szobrászt jelöl. Az egyik Balassagyarmaton született és onnan került Budapestre, a másik éppen fordítva: tanulmányai elvégzését követően költözött nagyszülei és szülei városába, a Palócföld fővárosába. Az egyikre Balassagyarmat lakói ragasztották rá a drótos nevet, hisz abból fonja különös alakjait, a másik magát nevezi utolsó mohikánnak. Sok minden köti Csemniczky Zoltánt és Párkányi Raab Pétert egymáshoz és a legbátrabb városhoz. Az egykori tanár és neves tanítványa a kortárs szobrászat útkeresőiként vallanak magukról, egymásról és városukról a filmben.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
A cím jó, hiszen felkelti a figyelmet, elgondolkodunk azon, hogy vajon mirõl is szólhat a film. A mondanivalója is jó, hiszen az önvallomások mindig érdekesek (fõleg ha jól tálalják õket). Jelen esetben két kortárs szobrász beszél önmagáról, a mûvészetrõl és az õ saját mûvészetérõl, és érdekes, hogy habár tanár-tanítványi viszonyban is állnak egymással, eltérõ módon fejezik ki önmagukat az alkotások révén. Nem sok az a 26 perc, szerintem ennyit rászánhatunk a filmre az életünkbõl.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások