Cousteau "kapitány", a világhírű francia tengerkutató és könnyűbúvár természetfilmje művészi élményt nyújtó dokumentumfilm. Messze túlmegy a valóság képi ábrázolásán. Filmjében a lélegzetelállító képek, a kommentár és a zene tökéletesen összhangban vannak. A lényegében tudományos-ismeretterjesztő anyag, a varázslatos víz alatti világ ezer arcának megörökítése. Louis Malle és Jacques-Yves Cousteau közös alkotása méltán nyerte el a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat, valamint Cannes-ban az Arany Pálmát.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
1/10
bufo3
2019 nov. 04. - 22:37:07
1/10
Az ember egy féreg és ezek a mocskok a legganébbak közül valók. A "nagy magyar" úri vadászoktól is hányingerem volt, de ezek rajtuk is túltesznek.
Cousteau volt gyerekkorunk egyik nagy természetfilmese, mindig izgalommal vártuk az újabb filmjeit a "királyi" TV-ben.
Azért a korai, brutálisnak látszó világból elindulva, késõbb a természet- és környezetvédelem egyik harcosává vált...
Alapjában véve igazuk van azoknak a kommentezõknek, akik fölháborodnak azon, hogy a Calypso búvárai sokszor úgy bánnak az élõ állatokkal, mintha saját, élettelen tulajdonuk lenne.
Azonban: tudni kell, hogy abban az idõben a "Természetvédelem" fogalma még nem létezett! Ez csak az 1970-es években kezdõdött! Magyarország elsõ Nemzeti Parkja, Hortobágy csak 1973 jan. 1.-én alakult meg, és Magyarország legritkább gerinces állata, a Rákosi vipera pedig csak 1974 óta védett!
Herman Ottó, akit az utolsó nagy magyar polihisztornak nevezünk, és akit az utolsó nagy magyar természettudósként tartunk számon általában úgy határozta meg a nehezebben felismerhetõ madarakat, hogy lelõtte azokat és azután kézben, kényelmesen meg lehetett határozni. Még ma is alapmûnek számító munkája, a "Madarak hasznáról és káráról" is két csoportra osztja a madarakat. Vannak "hasznos"-ak, azaz védendõk, és vannak "káros"-ak, azaz irtandók!
J.-Y.Cousteau elévülhetetlen érdeme volt az - akkor még - Aqualung-nak nevezett elsõ automata nyomásszabályozós légzõkészülék feltalálása, és az elsõ világsikert aratott film, "A csend világa" és a hasonló címû könyv megalkotása.
Ne feledkezzünk meg azonban a másik, osztrák könnyûbúvár géniuszról, Hans Hass-ról sem, aki Cousteau elõtt öt évvel (!), 1951-ben mutatta be a "Kaland a Vörös-tengeren" címû filmjét, amit nálunk is vetítettek, csak (ismeretlen okból) nem volt nagy visszhangja.
Én akkor szerettem bele a könnyûbúvárkodásba, amikor ezt annak idején a Toldi moziban megnéztem!
Ezzel együtt a film szokszínû: hol kalandos, hol szemkápráztató, néha pedig sokkolóan naturális. Megrendezettnek tûnõ, kissé suta-bohém életképei továbbélnek A nagy kékségben és Az édes vízi életben.
A fentlévõ képre nem emlékszem a filmbõl... A cápagyilkosság (bár akkor más lehetett a megítélése?) jól rávilágít, hogy miért ne ítéljük meg emberi szempontból az állatokat: se a "gonosz" cápát, se a "cuki" pingvint, "hihetetlen" teknõsöket. De szerintem azok a filmek se jobbak, amik évtizedekkel késõbb még mindig ezeket a sztereotípiákat aknázzák ki (tbk. a Cápa, a természetfilmes csatornák sok dokuja, amiben az állatok érzelmeit narrátor meséli el nekünk).
épp egy búvártúrán voltunk, mikor láttuk a filmet. Mindneki elborzadt azon, hogy hogyan viselkedtek az állatokkal és a roncsokat, hogy szedték szét. A cápás rész és amikor a teknõsökkel vannak szinte már nézhetetlen. Buta, és gonosz emberek.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások