A burjátok a Bajkál-tó környékét történelem előtti idők óta benépesítő népek és Mongóliából bevándorló törzsek keveredésével jöttek létre a X. század táján. Eredetileg nomád pásztorkodással foglalkoztak, és az ősi sámánizmus hagyományai szerint éltek. A burjátok azt tartják, hogy a természet és az ember, a Kozmosz, a növény- és az állatvilág, mind-mind egyetlen egységet képez. Benne élnek tehát a természetben, amelyet rombolni, pusztítani halálos vétek. Ebben a felfogásban az állatvilág az ember édestestvére, és nem szabad kíméletlenül a pusztítására törni. De a növényvilágot is óvni kell, éppen ezért a burjátok, amikor imaszertartást tartottak, sohasem égettek erdőt, nem szennyezték be a területet, hanem féltőn óvták. Sajátos ökológiai kultúrának is mondhatjuk ezt a körülményt.