Heten voltak, mint a mesében. Hét fivér. És természetesen a szüleik, akik mindent megtettek, hogy a második világháború utáni nehéz években gyermekeik ne nélkülözzenek. A történetünknek ők a főszereplői: a vállalkozó kedvű, jó műszaki érzékkel rendelkező papa, és az önfeláldozó anya. Na meg egy gyerekjáték, amely amerikai szeretetcsomagban érkezett. A papa ebben látta meg a lehetőséget, amely fiainak jobb életet biztosíthat. A nagycsalád neki állt gyártani a játékot, amelynek rövidesen hihetetlen sikere lett. A neve a "7 fivér" fogalom lett. De ekkor közbe szólt a történelem. A családi ház előtt, ahol a játékok készültek megjelent a nagy fekete autó, és a családfőt elvitték Recskre. De ezzel a történetnek még koránt sincs vége...
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
:-) És le a kalappal azok elõtt is, akiknek van bátorságuk véleményüket revidiálni, felülvizsgálni. Esetleges elhamarkodott szavaikért elnézést kérni, véleményüket átformálni. (Kéretik õket nem összekeverni a politikusokkal! Azok egy teljesen más kategória.)
Ilyen emberbõl is egyre kevesebb van. Sajnos...
Hát, igen...
Ez lesz belõle, amikor valaki elhamarkodottan, látatlanban nyilatkozik egy olyan filmrõl, amit még nem is látott, csak az ismertetõjét olvasta el.
Én így tettem, és ez most - teljesen jogosan - visszahullik a fejemre.
Miután megnéztem a filmet, teljesen megváltozott a véleményem, minden szempontból.
Le a kalappal ez elõtt a család elõtt, 7 gyerek felnevelése tulajdonképpen mindent visz, mindent felülír, és valóban, csak az alapötlet volt amerikai, minden mást, a mûszaki rajzokat, a gyártást, a játékok összeállításához szükséges ábrák elkészítését mind-mind õk szervezték és csinálták meg, nagyon ügyesen, kreatívan, elismerésre méltóan.
Arról nem is beszélve, hogy amikor az apát elvitte a "fekete autó" - ne felejtsük el, az 50-es években járunk... - akkor az egyedül maradt édesanya még hihetetlenebb erõfeszítéseket volt kénytelen tenni, hogy a család valahogy talpon maradjon a nehéz idõkben.
Nagyon tanulságos film, nagyon tetszett, én pedig máskor kétszer is meg fogom gondolni, mielõtt bármirõl elhamarkodott véleményt mondok...
Kedves Pál! Teljes mértékben egyetértek Önnel! Hál istennek én a háború befejezése után 21 évvel születtem. Nagyszüleim meséltek azokról az idõkrõl. Õk vidéken éltek, sikerült valamit megtartaniuk, eldugniuk a zabráló "felszabadítóink", majd saját honfitársaik elõl a kis háztáji gazdaságukból. Szinte ugyan ezeket a történeteket hallottam, mint amit a filmben is meséltek, selyemhernyókról, angóra nyulakról, mekkora becsülete volt még a szikkadt kenyérnek is, amit manapság lelkiismeret furdalás nélkül dobunk szemétre. Jó, OK, az én nagyszüleim nem kaptak USA segély csomagot, de nem hiszem, hogy ettõl egy Pesten élõ több gyerekes családnak könnyebb lehetett. Igen, ha jogilag nézem, akkor tényleg "loptak". És? Csak egy ötletet. Ahogy említette, nem hiszem, hogy ezzel romba döntötték az USA gazdaságát. Szerintem "õk" is loptak tõlünk legalább ennyi ötletet... Minden tiszteletem az ilyen emberek elõtt, akik megtalálták a szûkös idõkben a lehetõséget, hogy gyerekeiket etessék, ruházzák, iskoláztassák. Van manapság az ilyenre ellen példa. Számtalanszor hallottam, olvastam már a "majd az állam segít" kifejezést. Hát õk nem az államhoz, hanem saját maguk eszéhez, kezük munkájához fordultak.
Minden esetre ennek a "lopásnak a logikája" elgondolkoztatott. Akkor Édesanyám, Nagyanyám, manapság a Feleségem, amikor egy darab fasírtot egy félbevágott zsemlébe rak, tulajdonképpen a "méltán híres amerikai gyors éttermek" ötletét lopja???
Én viszont "hasraestem" azok a szülõk elõtt, akik így fel tudtak nevelni a 7 fivért, szorgalomra, ötletességre tanítva õket. Másképp látnám a dolgot, ha ezt a "lopást" a mai körülmények között végezné valaki, és elhódítaná a piacot a jogos tulajdonostól. Az viszont nagyon más világ volt. Szerintem az amerikai gyárnak egy cent kárt sem okoztak, mert úgysem tudott volna a vasfüggönyön túl dollárért eladni. Vannak szép jogelvek, amelyek általánosságban igazak, de ezek értelme az emberek boldogulása és az igazságosság. Abban a helyzetben nem a jogdíj fizetés szolgálta volna ezeket a célokat.
"A történetünknek õk a fõszereplõi: a vállalkozó kedvû, jó mûszaki érzékkel rendelkezõ papa, és az önfeláldozó anya. Na meg egy gyerekjáték, amely amerikai szeretetcsomagban érkezett. A papa ebben látta meg a lehetõséget, amely fiainak jobb életet biztosíthat. A nagycsalád neki állt gyártani a játékot, amelynek rövidesen hihetetlen sikere lett. A neve a "7 fivér" fogalom lett." - ez áll az ismertetõben.
Na most.
Nem akarok ünneprontó lenni, de "a vállalkozó kedvû, jó mûszaki érzékkel rendelkezõ papa" - az ismertetõ szerint - egyszerûen ELLOPTA az amerikai csomagban érkezett játék ötletét, és mint a sajátját, elkezdte gyártani!
Persze, hogy nagy siker lett!
Abban az idõben nem hiszem, hogy a család fizetett volna a játék után jogdíjat, vagy tudom is én, mit. (Ehhez nem értek).
Ez tehát némileg árnyaltabbá teszi a képet errõl a családról, akik persze nagyon élelmesek voltak, a saját szempontjukból.
Aztán megjelenik a történetben a fekete autó, a kitelepítés, belép az emberek hétköznapjaiban a történelem, és az más szintre emeli az egészet.
Emiatt - is - érdemes megnézni a filmet, csak ne essünk hasra a papától, meg a családtól, akik tulajdonképpen lenyúlták egy amerikai játék ötletét.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
dokumentumfilm, 26 perc
Hozzászólások