Kedves, bájos, színes kis történet, amit bátran nézhet együtt a család. Nekem vmi jó zenei betét hiányzott azért, illetve a karakterek megformálásába vihetnének vmi újat (teljesen az Agymanók sablonjai jöttek elő). De összeségében nem rossz, élvezetes, végig lekötött engem és a gyerekeket is.

A film szíve a helyén van és pár fontos témát próbál feszegetni óvatosan, van itt culture clash, bevándorlás, felnőtté válás, szülő-gyerek kapcsolat, Rómeó és Júlia, amit akartok. Szerintem érdekes az alapötlet hogy a tűz/víz/föld/levegő alapú népcsoportok próbálnak együtt élni egy társadalomban, és néhány esetben sikerült is érdekesen megvalósítani, például a karakterek képességeinél vagy a "kultúrsokk" típusú jeleneteknél. Tetszett a színes forgatag a némi pszichedelikus beütéssel, kicsit a Holi jutott róla az eszembe. Van néhány erős momentum a filmben, többnyire egy-egy múló pillanat erejéig. Alapvetően egy szeretetteljes légkör lengi be a filmet, és üdítő volt az "erőszakpornó" teljes hiánya, ilyen szempontból mindenképpen bátornak vélem a mai világban..

Sajnos azonban a végeredmény elég didaktikusra sikerült, és a hangvétele is zavaros. Egyrészt folytatja azt a trendet, hogy a karakterek le vannak butítva (a legtöbb értelemben) és inkább az irritáló/teátrális klisékből építkeznek ahelyett, hogy árnyaltabb, érettebb módon formálnák meg a szerepet. Másrészt hiányzik az egészből a kaland, a felfedezés öröme, a Zootropolis-szerű világ többnyire csak díszlet, a cselekmény inkább klausztrofóbikus, néha fájdalmasan hétköznapi életérzést keltett bennem. Pedig ebből a világból aztán sokkal többet ki lehetett volna hozni szerintem, egy-két jobban kidolgozott társ vagy egy rejtély, csavar, bármi. Helyette raktak bele egy alibi problémát
ami csak arra kellett hogy történjen valami, egyébként se füle se farka annak a szálnak. A látványvilág is furcsán váltakozott, néha szinte fotorealisztikus jelenetek váltottak egészen taszítóan lo-fi jeleneteket.

Így végső soron egy még éppen befogadható mértékben szájbarágós/szentimentális családi-szerelmi történet lett belőle. Végig az volt az érzésem, hogy dedós stílusban próbál olyan témához nyúlni, ami inkább egy fiatal felnőttnek releváns. Ebből a szempontból érzem talán leginkább visszalépésnek a mára klasszikusnak számító Pixar filmekhez képest.

Kár, hogy John Lasseter kirúgatta magát a Pixartól (bár elég szép szimbolikus búcsút kapott a Toy Story 4-gyel), mert azóta a stúdió azóta gyengélkedik kicsit (csakúgy, mint a szintén nélküle maradt Disney Animation, de erről máskor). Minden Pixar-film tetszett azóta is (sőt az anno Lasseter által rendezett Verdák 2. volt mindmáig az egyetlen nem igazán jó filmjük), mert azért tehetséges csapatról van szó, csupán hígult a minőség, mint egy sorozat sokadik évadában, és míg a korábbiak többségének simán 8-10 pontot adok, a Toy Story 4 óta megjelent 6 film mind 7 pont táján teljesített, hol kicsit alatta, hol fölötte, talán csak a Lelki ismeretek lógott ki közülük fölfelé. Az elemi a kicsivel jobbak között van, bájos, színes és van itt ötlet bőven, de elég sok időbe telt, mire magával tudott ragadni (az utolsó félórában azért már teljesen megadtam neki magam), és így is kicsit úgy érzem, tíz éve ennél is többet tudtak volna kihozni az alapötletből. Azért gyerekekkel abszolút ajánlott.

Tényleg már nem tudnak mit kitalálni KETTŐ/TÍZ

Nem volt rossz, de sajnos teljesen sablonos volt az egész. Azért tetszik az embereknek főleg a Magyaroknak, mert a megszokott sablonos szerepek vannak benne. (amit a kormány bele rak az emberek fejébe) Ha egy kicsit jobb nem megszokott az animáció akkor lepontozzák. Apa vezeti a boltot az anyuka szagolgatja a szerelmet, otthon ül. A lányuknak kibontakozik egy nagy szerelem. Ezzel nem azt mondom, hogy rossz, de sablonos volt és felejthető.
(Nimona, Fura világ, Lightyear. Ezek az animációk, mind 10 pontosak teljesen. Ezeket eddig nem űberelte semmi)

Szerintem is nagyon jó! Nagyszerű ötlet, a 4 elem, minőségi kivitelezés, érdekes történet…

Az érthetetlen lepontozások miatt én megadom neki a 10 pontot, mert a sok szabvány-animációk mellé érkezve rendkívül szokatlan drámai érzelem-cunamival rendelkezik. Képes volt arra, hogy harmincas srácként kibillenjek a nyugodt ülésemből. Másra számítottam a Pixartól és pozitív értelemben teljesen mást kaptam. Újat mutatott a Pixar. Jöhet a DVD.

Egyre másra jönnek ki a kevés fantáziával készült animációs filmek. Ez egy tipikusan ilyen. Semmilyen.