Kritika: Frantz - Ki tud szebben hazudni?
Vagy szebben megbocsátani? És kinek mélyebb a szomorúsága? Ezeket a kérdéseket feszegeti François Ozon fekete-fehérben, egy olyan terepen, amelyre még nem merészkedett.
Kritikák
Az istenkomplexusos Ridley Scott végleg tönkretette az Alien-mítoszt
Az Alien: Covenant megpróbálja kimagyarázni a Prometheus sületlenségeit, de még így is több helyen sántít. A rajongók legalább megnyugodhatnak, mert vannak benne alienek, bár sok értelmük nincs. Vigyázat,...
Kritika: Gemenc - Az árterek világa - A szúnyogok nagyon csípik a szarvasokat
A gemenci ártéri erdő hazánk egyik legszebb, a mai napig majdnem teljesen érintetlen tájegysége, amely megérdemel egy természetfilmet. Mármint a nagy klasszikus 1953-as Gyöngyvirágtól lombhullásig után.
Kritika: Ó, anyám! - „Ha bepiálok, camembert szaga lesz”
Tessék kitalálni, melyik testrészére gondolt a felizgult hősnő a címben! Vagy inkább ne tessék, mert ez a történet minden alpárisága ellenére is nagyon kedves és pozitív végkicsengésű. Legalábbis...
Az Alien: Covenant nem lett jobb A nyolcadik utasnál
Legalábbis a külföldi kritikusok szerint, akik már látták Ridley Scott sci-fijét. Michael Fassbender alakítását viszont mindenki dicséri.
Duplakritika: Guy Ritchie stricit csinált Arthur királyból
Az világos volt, hogy Guy Ritchie a saját képére formálja majd az amúgy is igen képlékeny mondavilágot, a kérdés inkább az volt, elbírja-e ezt a legenda, és ha igen, mennyire lesz vagány és szórakoztató...
Kritika: Vademberek hajszája - A dagi srác mindent visz
Az év eddigi legelbűvölőbb filmjének hőse egy kövér maori kölyök, aki gengszter szeretne lenni, de érzéseit haikukban mondja el, és aki kénytelen megtanulni, hogyan éljen túl mindent az őserdőben.
Kritika: Julieta - Színpompás melodrámával tér vissza Almodóvar
Pedro Almodóvar persze nem tűnt el, itt volt eddig is, csak régóta nem azt csinálta, ami igazán jól áll neki. Most viszont újra görög drámába öltött giccsparádét készített, hogy a Jóistenke áldja...
Kritika: Hogyan legyél latin szerető
Az előzetes alapján ebből még akármi lehetett, annyira kretén a főhős, akit ráadásul egy teljesen ismeretlen muki alakít és olyan idióta az alapötlet. Hát nem ez lett az év vígjátéka, de nem is lett...
Duplakritika: Galaxis őrzői 2 - Freudi motívumokkal tűzdelt űrkalandok
Az egyik legjobb szuperhősös képregényfeldolgozással a Marvel magasra tette a lécet önmagának is, így eleve kérdés volt, maradt-e elég ötlet, szufla és poén a folytatáshoz. Jelentjük, az első rész...
Kritika: A kör - Tavalyi sajtot eszem!
Mire jó az internet? Kényelemre, a szabadság megőrzésére, mások megfigyelésére vagy saját hülyeségünk reklámozására? Ezt a kérdést teszi fel a film, majd elfelejt rá választ adni.
Kritika: Bye Bye Man - Ki ne mondd a címet!
Adott négy fiatal, tök ismeretlen, bármikor beáldozható színész és a horrorfilm történetének legkevésbé ijesztő nevű rémsége, és az ilyenkor kötelező kísértetház. Más nem nagyon.
A tökéletes gyilkost sajnos kihagyták a filmből
Pacskovszky József új krimije jutalomjáték lehetne László Zsoltnak, de sajnos nem az. Annyiban skandináv, hogy mindig sötét van, amúgy olyan, mint bármelyik CSI. Nyomasztónak például egyáltalán nem...
Kritika: Lengemesék - Mi folyik a nádas mélyén?
A cím ugyan akár valami pajzánságra is utalhatna, de erről szó sincs. Berg Judit meséje a pici zöld nádi teremtményekről garantáltan korhatármentes módon kel életre Timkó Bíbor remek rajzaival
Kritika: Szafari - A zebrákat lelövik, ugye?
Az osztrák botrányrendező, Uldrich Seidl megint saját tohonya középosztályát ostorozza új munkájában az objektív megfigyelés ürügyén, miközben vidám emberek szép állatokat lőnek agyon.
Kritika: Alibi.com - Tényleg csapnivaló minden francia vígjáték?
Adott egy olcsó David Guetta hasonmás, aki abból él, hogy hazudik, meg a csaja, aki az előző pasiját azért rúgta ki, mert csalt a Monopoly-n, ennyire nem bírja a hazugságot. Ebből lesz a nagy kavar és a sok...
Kritika: Öldöklő szerelem - Vajon Katherine lenyomná Rosariót?
Én egy csajbunyóban mindig a fekete lányra fogadnék, elszántabbak, erősebbek, szóval nem izgultam Rosario Dawsonért a babaarcú Katherine Heigl ellenében, már csak azért sem, mert már ezer ilyen
Kritika: Desierto - Az ördög országútja - Tíz kicsi mexikói
Olyan, mint egy valóságshow, csak a kiesők ezúttal golyót kapnak valamelyik létfontosságú szervükbe, avagy hogyan fordulhat a migrációs folyamat véres valóságba.
Kritika: 1945 - Westernfilm zsidókkal
Kis falut mardos a kollektív bűntudat valahol az Alföldön közvetlen a háború után, és elég két szótlan idegen érkezése ahhoz, hogy mindenki egymásnak essen. Török Feri történelmet csinált.
Kritika: Szívvel-lélekkel - Mit mondjunk egy halott fiúnak?
Enyedi Ildikó Testről és lélekrőlje után talán kevésbé volt szerencsés ilyen magyar címet választani, de itt tényleg szó szerint az emberi szívről és annak működéséről van szó.