A cím ugyan akár valami pajzánságra is utalhatna, de erről szó sincs. Berg Judit meséje a pici zöld nádi teremtményekről garantáltan korhatármentes módon kel életre Timkó Bíbor remek rajzaival
Kinek ajánljuk? 3 éves kortól 12-ig minden gyereknek.
Ritkán kerül új magyar rajzfilm mozikba, ráadásul eredeti ötlet alapján és nem olyan régi nagy siker folytatásaként, mint a Vuk vagy a Macskafogó, szóval izgultam, milyen lesz a Lengemesék. Ami persze annyiban nem teljesen eredeti, hogy Berg Judit mesefiguráit már rengetegen ismerik, ismerhetik, de ez most filmes szempontból szinte mindegy. Szóval izgultam, és először rám is jött a frász. A nyitó képsorok merevek, rosszul animáltak, gondoltam, ebből baj lesz, de nem lett.
Mint utólag kiderült, mert rákérdeztem, a nyitás szándékosan ilyen, Pálfi Zsolt rendező a könyvekre szeretett volna reflektálni és azok lapjaiból akart átmenetet érzékeltetni a mozgókép felé, nekem ez nem jött át, de szerencsére innentől minden rendben volt a lengékkel, és én nem tartoztam azok közé, akiknek ez a szó valamiféle erotikus képzettársítást eredményezett. A lengék a Nádtenger apró, de bátor, zöldbőrű őrei. A kis lengéket csak akkor avatják őrzővé, amikor bebarnul a hajuk, addig mindenük takonyzöld, de ez nem rossz álcaszín a nádasban. Addig viszont tilos nádirigón repkedni, vízre szállni és még a Nagy Békaderbin sem vehetnek részt. Van azonban egy renitens kis lenge, Füttyös Vilkó, aki a saját zöld feje után megy, és bár folyton bajba keveredik, mégis ő lesz az, aki megmenti otthonukat.
A Nádtenger ellenségei, a különben békés amish földművelők miniatűr verziójának ható, és éppen ezért nagyon kevéssé fenyegető külsejű harácsok ugyanis a hattyúkkal szövetkeznek, Vilkó viszont a vízisiklókkal és a békákkal társul. A teljesen ártalmatlan, korhatár nélküli kaland pedig abszolút gyerekbarát 65 percen át tart, és ezalatt mi, felnőttek is megbarátkozhatunk az inkább életre kelt illusztrációnak, mint igazi animációnak ható látványvilággal. Az eredetileg Tóth Krisztina nagyszerű Orrfújós meséjét is rajzoló Timkó Bíbor által készített alakok rendkívül szerethetők, az arcok különösen kifejezők, viszont nyilván komoly kihívás volt egyrészt életre kelteni őket, másrészt egy egész estés filmnyi történetet keríteni egy olyan mese köré, ami alapvetően jóval rövidebb formátum.
Nem mondom, hogy bizonyos pontokon nem ült le a történet, de nem én vagyok a célközönség, és a körülöttem – általában ülésmagasítón – ülő kicsik végig nagyon élvezték, és alapvetően ez számít. És az is, hogy megismernek egy egész világot, kacsákkal, ebihalakkal, vizisiklókkal és minden egyébbel, amiről azután hazafelé jót lehet beszélgetni.
Értékelés: 8/10
