Egy látványos világháborús eposszal (Dunkirk) és egy mindent taroló világháborús életrajzi filmmel (Oppenheimer) a háta mögött Nolanre érdemes figyelni, pláne ha ajánl nekünk valamit.
Van olyan, hogy valamit benéznek a filmesek, és van olyan, hogy bevállalnak egy-egy hibát azért, mert ezzel érdekesebbé tehetik a történetet vagy áthidalhatnak egy technikai problémát - vagy megmenthetnek egy színészt!
Vannak világháborús filmek, amiket szeretünk, de tudjuk, hogy a dolgok nem egészen úgy történtek, és vannak azok, amelyek készítői rengeteg pénzt, kutatást és energiát fektettek abba, hogy hitelesen adják vissza az eseményeket.
Egy háborús eposz esetében mindennél fontosabb a képi világ, amelynek be kell rántania a nézőit a harc kellős közepébe - vagy pont fordítva, egyfajta kontrasztot kell állítania az ember okozta pusztítás és a természet között.
A szakasztól a Ryan közlegény megmentéséig minden remek háborús filmben vannak olyan karakterek, akiket a többinél valamivel jobban szeretünk - igaz, néha nehéz választani!
Tudják, mi hatásosabb még egy remekül kitalált, félelmetes gonosznál is? Ha egyáltalán nem látjuk az ellenfelet, legyen szó sorozatgyilkosról, német katonákról vagy a nagybetűs Halálról!
Mint minden jó háborús film, Christopher Nolan eposza is vereségből csinál fényes győzelmet: egész pontosan a megvert angol hadsereg kimenekítése Franciaországból a II. világháború elején jelenik meg sorsfordító eseményként.
Május 8-án ünnepeljük a II. világháború végét Európában, (az oroszok dacból egy nappal később) és e nemes alkalomból gyűjtöttük össze a szerintünk legjobb filmeket a témában.
Anglia védőszentje, Szent György napja adta az ürügyet arra, hogy összeszedjük a tíz kedvenc angol filmünket, amiből kimaradtak a romantikus vígjátékok és a Bond-filmek, de így is pofás ez a lista.
Bár a légicsaták látványosak, hitelesek, akárcsak minden, ami magával a háborúval kapcsolatos, ennek az igaz történetnek vannak elemei, amik első blikkre is forgatókönyvírói leleménynek tűnnek, és pont ezek húzzák vissza a filmet.