Ilyen házaspárt én is ismertem, nem is egyet. Ahol gyerekkoromban éltem, abban a házban is volt egy ilyen pár. Szegény nõ, emlékszem, hogy már gyerekként is sajnáltam.

Igazad van, jobban belegondolva én is tudok ilyet. Az is megesik, hogy a házasság megmarad, a pasi pedig máshol - nem feltétlenül másik nõnél - keresi és találja meg a szellemi igényének megfelelõ levezetést.
Halkan jegyzem meg, hogy itt most a nõi cukiságról, mint - sajnos - általánosan tapasztalható jelenségrõl beszélünk. Ezért csak jelzem, szó sincs róla, hogy két ember közötti szellemi különbség ne lenne fordítva is. Szép számmal vannak olyan kapcsolatok, amelyekben a hím nem lát mást a nõben, mint papás-mamásra alkalmas egyedet, nincs is igénye másra, és azt sem tudja, mi fán terem a hétköznapi témáktól eltérõ gondolat, hiába gondolkodik magasabb szinten az asszony. Hallottam már egy párszor nõt intelligensen megszólalni, amire a házastársa csak legyintett, vagy férfiúi magaslatáról lehurrogta, a nõ pedig elhallgatott. Láthatóan szokva volt az ilyen esetekhez. De ez más lapra tartozik. :)

Az én tapasztalatom szerint, van bõven olyan pasi is, aki úgy egyébként jó eszû, intelligens ember, sõt még az is lehet, hogy maga is tudja milyen az a nõ, de valamiért az ilyen nõkre gerjed. Egyszerûen nem tehet róla, az ilyen nõ a "végzete". Egy idõ után persze elmúlik a nagy gerjedelem és marad a nõ. Akkor lehet, hogy jön a válás, de mit ad ég, pont egy ugyan olyan nõt talál magának újra.

Mert õk kerülnek elõtérbe :-)
Az ember akkor kiabál, amikor fél: a hanggal megnöveli önmagát, így többnek látszik :-)
az idomuló tömeg hasonlóan béget, mint az egyszerû, de zaftos birkanyáj
ráadásul visszacsapja hangját a hegy, a domb, meg mindenféle
ezért úgy tûnik, mindenhonnan jön a bégetés

De ez ne tévesszen meg, a kritikus tömeg egyre gyarapodik :-) És ez több mint jó

neh
cuki

https://www.youtube.com/watch?v=D-B52PV876I

https://www.youtube.com/watch?v=0xdJ9EKjvro

Úgy látod, ez önbecsülés kérdése? Szerintem egy pillanatig sem gondolják, hogy õk így kevesek lennének, már ha a férfiak körbeudvarolására utaltál. Önálló gondolatok nélkül nem marad más lehetõség a feltûnésre, mint lelkesen helyeselni. Hátha hatásos lesz... :) És a hiú vagy nem elég jó szemû fickók be is veszik. Az intelligensrõl viszont a cukik és az édik lepattannak. :)

Nálunk most rengeteg ibolya van, a fûzfákat épp ma csodáltam. Nem baj, ha fehér virágú ibolyák is kerülnek bele?

Az elsõt kellemes volt hallgatni, az utolsótól viszketni kezdtem.

A kórus kb. két percig tetszett, aztán elég volt, mert a kórusok dolgában nem különbözik a véleményünk. :)

Ez a koreai társaság talán azért hallgatható, mert tudják azt, amit a világ nyugati felén sokan nem, hogy a kórustagoknak nem üvölteniük, hanem énekelniük kell. Sok évvel ezelõtt volt szerencsém Rossini Kis ünnepi miséjét meghallgatni egy aránylag neves budapesti kórus elõadásában. Mint bennfentesektõl késõbb megtudtam, a karvezetõ határozott kívánsága, hogy mindenki teli torokból ordítson. Õk pedig meg is tették, pedig nem volt rá szükség: Rossini utolérhetetlen nyitányokat írt, de a misék valahogy nem tartoztak - szerintem - az erõsségei közé. Fájdalmas este volt. :)

Az ibolya megihlette a koreai zenészeket is.

Az eredeti dalban Jo Dong-jin szomorkodik
már vagy harminc éve
https://www.youtube.com/watch?v=MPRO9MdQXMo

Ez úgy megtetszett az okosoknak, hogy többek között Ji Sung -gal is elnyávogtatták
-bár ne tette vón
https://www.youtube.com/watch?v=YHJ1Sh2Et2A

Természetesen, a hölgyek se maradhattak ki a jóból
https://www.youtube.com/watch?v=86JAdfAMeOM

A mai korízlés talán a Winter Sonata betétdalaként fogadja be leginkább ezt a klasszikust
/itt az angol szöveg is/
https://www.youtube.com/watch?v=utgrY-PDW7A

De van ám Ibolyakórus is -fene tudja, nem vagyok kórusrajongó, de ez tetszik
https://www.youtube.com/watch?v=iM0derlaafY

Végezetül egy gyönyörûséges, kissé excentrikusan zilált ibolyka a színpadon
a klasszikust dolgozza fel a maga módján
gyöngédlelkûek óvakodjanak
fõleg a vége felé

https://www.youtube.com/watch?v=L4DMiVaib6Y

Itt a tavasz, és, mielõtt beköszöntene az éppen aktuális, hétvégére idõzített hidegfront, javaslom, keressünk egy út porától relatíve távol bólogató szomorúfûzfát
és szedjünk ágairól néhány zsenge hajtást.
Majszoljuk el kényelmesen -4 -5 hajtástól ne többet, mert a hatóanyagok ilyenkor koncentráltak!/
és máris sokat tettünk húgyutunk, vesénk és húgyhólyagunk egészségéért. Akár néhány napos kúrát is tarthatunk
-ne feledkezzünk meg azonban a napi min. 2 liter tiszta víz fogyasztásáról, hogy a feloldott méreganyag ki is tudjon ürülni.

Ami a vénuszi lényeket talán ettõl jobban érdekli, az a virág
-mert most már az is virít bõven, legalábbis az ibolya nagyon teper
egy -egy ibolyasziget mámorító illatfelhõt áraszt; akár egy marék sivár földet is képes paradicsommá változtatni.

Az ibolyát elraktározhatjuk, akár egy évre is.
Nem csak illatáért szeretjük: virága olyan gyulladásgátló anyagban gazdag, mely megnyugtatja a bõrt, a sebgyógyításban is profi.
Csak 1 rész almaecet kell hozz és fél rész ibolyavirág és valamennyi levél.
A leveleket apró darabokra tépjük, a virágokat nem :-) és bele az ecetbe. Jól összerázni, aztán hagyni 1-2 hétig, hadd meditáljon.
Közben azért napjában egyszer rázzuk fel gondolataiból.
Utána finom teaszûrûn átszûrni, bele pumpás üvegbe és kész az elixír, melyet napozás után is alkalmazhatunk, de, mivel szabályozza a zsírháztartást,
a haj is jónéven vesz néhány spriccet.
Hígítva vagy anélkül arcvíznek is bevált, sokan alkalmazzák testpermeként.
1 rész esszenciát 4 rész vízzel hígítva arcpakolásként is jó hatású.

ez úgy tetszett a portnak, hogy kétszer is berakta.
Hiába, odavannak értem. nem is csodálom ;-D

A takarítónõ és a cukiság témája összefonódik
-belenéztem a Shopping King Louis c. sorozatba.

Vagy négy rész pergett le -nem akarja megváltani a világot, kicsit szelepnyitogató is, mer se elõzõ élet, de effektek se, folyamatos ordítozás meg idegesítõ zene egyelõre redukálva, gyûlölködés még nem is volt!!- és leszámítva a sok kávéreklámot meg a fogyasztásra serkentést, kedves a történet.
Utána láttam, Jungiék is tárgyalták, nem is írok róla részletesen, aki akarja lessen bele. Kellemes.

Van abban egy leányzó, amolyan délkelet ázsiainak kinézõ, kissé mégis északkoreai vonót hordozó takarítónõ.
Rendkívül vonzó személyiség, semmi cicamica, még csak nem is pillog mint a lollipop
-jól kitalálták és hihetõ, mert a színésznõ önmagában is hiteles.
Valahogy azt érzi az ember, az életben is ilyen szép a mosolya. A kisugárzást nehéz meghazudtolni szerepekkel.

Kevés a manír, sokszor nincs is -Seo In-guk is kifejezetten hihetõ, meglepetés a csávó- ;tehetségesen sodródik a két nincstelen az embertelen Szöulban.
Pénzük semmi, a csávónak meg emlékezete se, de itt a készítõk kavartak, mert a gyerek idõszakos retard, gyakran viselkedik gyermekként, ami az emlékezetkiesésnek nem feltétlen velejárója. de nem ám.
Viszont roppantul tetszik, hogy az elején nincs szerelem, csak barátság. Akármi jön, erre építhetnek.

Az egyik mollos dalt egy Umji nevezetû leány énekli
és itt a cukiság ismét az érték rovására megy. Mert a nõnek van hangja, de a kötelezõ mórikálás meg nyavukkolás sajnos, elfedi eztet.
Mégis, van hangulata, mert az énekesnõ egyénisége, ha szûrve is, de átjön.
A szöveg lenge melancolie meg pille vágy, ahogy dukál, a jól elhelyezett hajlítások a megszokottól egyénibbé teszik a dallamvonalat.
A linken található felvételek helyenként az én ízlésemnek túl édeskésen vannak összeválogatva -és a sémákat sem nélkülözi- de hát a cukrot én csak süteményben szeretem.
meghallgatnám azért úgyis, hogy rendesen énekel.

https://www.youtube.com/watch?v=3M6VCcHHnjQ

A takarítónõ és a cukiság témája összefonódik
-belenéztem a Shopping King Louis c. sorozatba.

Vagy négy rész pergett le -nem akarja megváltani a világot, kicsit szelepnyitogató is, mer se elõzõ élet, de effektek se, folyamatos ordítozás meg idegesítõ zene egyelõre redukálva, gyûlölködés még nem is volt!!- és leszámítva a sok kávéreklámot meg a fogyasztásra serkentést, kedves a történet.
Utána láttam, Jungiék is tárgyalták, nem is írok róla részletesen, aki akarja lessen bele. Kellemes.

Van abban egy leányzó, amolyan délkelet ázsiainak kinézõ, kissé mégis északkoreai vonót hordozó takarítónõ.
Rendkívül vonzó személyiség, semmi cicamica, még csak nem is pillog mint a lollipop
-jól kitalálták és hihetõ, mert a színésznõ önmagában is hiteles.
Valahogy azt érzi az ember, az életben is ilyen szép a mosolya. A kisugárzást nehéz meghazudtolni szerepekkel.

Kevés a manír, sokszor nincs is -Seo In-guk is kifejezetten hihetõ, meglepetés a csávó- ;tehetségesen sodródik a két nincstelen az embertelen Szöulban.
Pénzük semmi, a csávónak meg emlékezete se, de itt a készítõk kavartak, mert a gyerek idõszakos retard, gyakran viselkedik gyermekként, ami az emlékezetkiesésnek nem feltétlen velejárója. de nem ám.
Viszont roppantul tetszik, hogy az elején nincs szerelem, csak barátság. Akármi jön, erre építhetnek.

Az egyik mollos dalt egy Umji nevezetû leány énekli
és itt a cukiság ismét az érték rovására megy. Mert a nõnek van hangja, de a kötelezõ mórikálás meg nyavukkolás sajnos, elfedi eztet.
Mégis, van hangulata, mert az énekesnõ egyénisége, ha szûrve is, de átjön.
A szöveg lenge melancolie meg pille vágy, ahogy dukál, a jól elhelyezett hajlítások a megszokottól egyénibbé teszik a dallamvonalat.
A linken található felvételek helyenként az én ízlésemnek túl édeskésen vannak összeválogatva -és a sémákat sem nélkülözi- de hát a cukrot én csak süteményben szeretem.
meghallgatnám azért úgyis, hogy rendesen énekel.

https://www.youtube.com/watch?v=3M6VCcHHnjQ

Azért én mégis az összefogásra biztatnék minden feleõsen gondolkodó hölgyet :-)
A most futó generációkon en bloc nem lehet nagyon segíteni -mindenki egyénileg fedezi fel, hogy mi a rossz és a jó,
ugyanis valóban nincs tartalmas, szilárd alapokon nyugvó háttér.

De az idõ önmagát zabálja és úgy hízik; egyre gyorsabban fut közben elõre ;-) nyakunkon az újabb hölgyhullám, még meg nem születettekrõl nem is szólva
-ha már õket másképpen nevelik, akkor a nem is olyan távoli jövõben már tömegével szaladgálnak olyan nõk is,
akiknek értékítéletét nem egy központi rendszer, hanem a klasszikus erkölcs és a tiszta szív alakítja.

Én roppant optimista vagyok ezen téren.
Ami nem akadályoz meg, hogy olykor füstölögjek a jelenlegi sivár állapotok kapcsán.
Ha már egy nõ elkezd gondolkodni azon, amit ebben a néhány hozzászólásban olvas, mr megérte.
Igaz, koreaiul is hozzáférhetõé kéne tenni
-de, anélkül, hogy tiszteletlen akarnék lenni, tudom, sokan nem is nagyon értenék, mi a csudáról beszélek :-)

Bagdy Emõke több gondolatával, eszmefuttatásával nem értek egyet. Elismerem munkásságát és tapasztalatát, de sok út létezik, ami egy pontba óhajt futni.
Mivel szakmai vitát nem elegáns név nélkül kezdeményezni és ez nem is az a fórum, ezért ennyiben maradnék.

A takarítónõ -király elmélettel értem, mit akar mondani, de ezzel nagyon, de nagyon kell vigyázni.
Fõleg ebben az egyre élesedõ adokkapok -világban. Ezeket a mondatokat simán fel lehet használni káros teóriák igazolásához, melyek egyéb romboló tendenciákat hatékonyan erõsíthetnek.

Személyes és nem szakmai véleményem az, hogy a takarítónõk között nagyon sok érzékeny, intelligens ember van, akik nem is biztos, hogy errõl a melóról álmodtak gyermekkorukban, de, ahogy mondani szokás: így alakult.
Sajnos, minél több a diplomája egy nõnek, én annál jobban gyanakszom.
Mielõtt bárki felhördülne, hogy milyen szexista állat vagyok:
nem azért, mert ilyenkor a társadalomban elfoglalt pozíciómat veszélyben érzem forogni. Az köszöni szépen, jól van.

A gondolat, ami ilyenkor elindul bennem: vajon mikor ér rá/ akar/tud/ képes nõnek lenni az ilyen túlkvalifikált hölgy?
Mert tény, hogy mindent egyszerre nem lehet.
És igen, találkoztam már olyan takarítónõvel, aki ebédszünetben Arany Jánost olvasott a padon.
Fantasztikus élmény volt!

Nem szeretnélek elszomorítani, de a nõk összefogása már nem oldaná meg a problémát. A húszas-harmincas éveikben járó nõk nem elsõsorban egy rossz anyai példát követnek, hanem a média által sulykolt, módszeres hülyítés áldozatai. Elég bármelyik tévécsatornát nézni kb. fél órát, vagy bármelyik, nõk számára készült magazinba beleolvasni, meg aztán az internet... Meg persze a fészbuk, a kollektív bölcsesség színtere is tesz a dologért.

"Az okos nõ azt mondaná: rendben van, te vagy a király, de én teszem fel a fejedre azt a koronát. Én tudlak királyommá tenni, ha te engem királynõvé teszel. Mert a mosogatólány nem párja egy királynak. És máris ott vagyunk, hogy add meg nekem mindazt, ami egy nõnek szükséges, és akkor én is mindent megadok, ami egy férfinak szükséges". - írta állítólag Bagdy Emõke.
Felületes olvasáskor még tetszetõsnek tûnhet, de gondoljunk csak bele. Mi a fene ez? Valami üzleti tárgyalás? Hol itt a szeretet vagy a szerelem?
Ilyenekkel kábítják a nem eléggé okos nõket. Feltételezem, hogy az idézet szövegkörnyezetébõl kiragadott, és a teljes szöveg elolvasása szelídítene az üzenet durvaságán. De a kiragadott mondatok járnak szájról szájra.

A nõ és férfi közötti kapcsolat nem mûködhet szeretet és egymás tisztelete nélkül. És nem a pasi pénztárcáját, nem a nõ mûkörmeit, hanem a belsõ értékeit kellene tisztelni, de a média errõl hallgat.

A mosogatólány nem párja valóban egy királynak. De ha a tisztelet és a szeretet megvan, akkor nincs ilyen leosztás, mert akkor közös a cél, közösek a terhek és az örömök. A házasságok sokszor azonban nem erre épülnek. Errõl viszont nem csak a nõk tehetnek.

:-D De nem, félreértés! Egyszerûen csak nem jutottam egy -két perctõl tovább géphez, illetve porthoz. Nem sértõdöm ám én meg oly egykönnyen
bõrüm vashtag
viszont nem büdös a szám!
A titkom: a kimchiben nincs fokhagyma!

Ami azt illeti, igyekeztem felfedezni sukkie -ban legalább egy számomra is vonzó tulajdont, de ehhez még több fájting kell, mert semmire nem jutottam.
És nem is értem mit kajáltok ezen a parókás vöcsökön -lánynak túlszerszámozott, fiúnak csotrogány.
Ám feltartott kezekkel elismerem: ezen témában a hölgyek kompetensebbek.

Visszatérve egy gondolat erejéig a cukiságra: igen sok faj- és hímtárs nevében mondhatom
herótom van a cuki nõktõl.
Erõltetett, hazug attitûd. Hogy a tökömben lesz így két ember között õszinte emberi kapcsolat?
Amíg ebben a globális pedofíliában a nõ önként eljátssza életkora töredékét
és egyúttal dalolva degradálja magát szexuális tárggyá az élet oly sok területén
-igen, még a mhelyen is csücsizni kell meg billegetni meg a jég tudja mit bevetnek nem figyelem mert irritál, õket meg szemmel láthatóan fárasztja, takarítsunk energiát-
amíg ez van, addig csak az alsó csakrák rezeghetnek együtt, az is módjával, mert a hierarchia a szexnek sem tesz jót
kivéve néhány játékféleséget, aminek taglalását jelenleg mellõzhetjük.

mindenesetre azok gyakran kevésbé obszcének mint az általános és állandóan megerõsített igényekhez idomuló deformitások a nõi viselkedéskultúrában.

Hogy a francba beszélgessek egy nõvel értelmesen, ha állandóan vigyorog meg körbeudvarol.
vszleg anyagi dolgokért meg hogy elnyerje a tetszésemet vagy mimet.
Mi a különbség akkor közte meg egy olyan nõ között, aki erre szerzõdik?
Ja, hogy a cél a legális, törvénnyel szentesített prostitúció, amit házasságnak csúfolnak?
picsába, ezt mindig elfelejtem.

Hogy oldjunk meg együtt felmerülõ problémákat?
Ez a nõi viselkedés magányos szirtre helyezi a férfit.
Onnan bõszen széttekint
oszt szevasz.

Csak nem mentegetõzni, hogy persze, mert mi akarjuk így és szegény nõk hát, jaj, mi lenne velük a kawai -modell nélkül.
Hát semmi!
Közlöm, hogy a kölyköket is nõnemû lény, konkrétan anyu neveli. ahogy a lánykákat is.
Össze kellene fogni a nõknek, mert csak õk tudják szétrepeszteni ezt a bekövesedett, ostoba nõi szerepet, aminek már akkor sem volt értelme, mikor összeeszkábálták
-a mi kényelmünk érdekében.
S mivel a szándék önzõ volt, hát a keleti férfi nagy hányada elmagányosodott.
Mellesleg az a sok meleg koreai csávó ne gondoljátok, hogy csak ágyra jár.
Sokuk között szellemi kapcsolat -sokszor barátság- van. Erõs a hiányérzet Keleten :-)
meg az a sok fránya szója :-)
de vicc nélkül: hány keleti -és nyugati- pár mondhatja el magáról:
egymás barátai, ne adj isten, szellemi partnerei vagyunk..?

A dögös nõk, akik gondolkodnak és nem hajlandóak bedarálódni a cukoriparba
akik nem közönségesek, hanem önmaguk vállalása mellett is megmaradnak jóértelemben vett úrinõnek, Koreában is egyre gyakoribbak.
Nemrég láttam a tévében egy dundi, ötven felé járó, ápolt pszichológus hölgyet -meghívottként kacarászott vagy pár percig
a mûsorvezetõk nagy zavarára. De olyan jól sikerült a dolog, hogy még a bemondók is oldódtak kicsit.
Ez a hölgy látta népe minden gikszerét, de vállat vont, és nevetve azt mondta: haladunk :-)

Vagy itt van ez a néni -semmi cüncögés meg nyafizás, húszéves is elmúlt, mégis vonzó.
mert egyénisége van és azt kivirágoztatta
csendben érdemes hallgatni, úgy jobban érvényesülnek a hangok
https://www.youtube.com/watch?v=O2iGwIl-qig

akkor visszük a fejérnépet mint a koreai malacot!! :-))

Ah, régi szép idõk...!

Már többektõl kérdeztem de mindig megsértõdnek én nem értem miért:
mi a tökömet esztek azon a nyikhaj Sukkie -n?
olyan lófasz kölyök, a képe egyenesen tenyérbemászó. szekkija.
megfejthetetlen elõttem idõnként a hölgyek ízlésvilága
de komolyan

A Painter of the Wind arra is jó, hogy miközben feszülten figyeljük az eseményeket, idõnként jókat vigyorgunk, észrevétlenül megismerjük Korea két legnagyobb, sõt, egész egyenesen zseniális festõje, Shin Yun-bok (Hyewon) és Kim Hong-do (Danwon) mûveit.

Kim Hong-do képe nekem mindig A király és a bohócot juttatja eszembe. :)