Ez a fogyás után

A vissza vonult szumósok általában fogynak, de a legtöbb soha nem lesz újra normál súlyú. Viszont van azért kivétel.

Az utolsó nagy japán jokozuna Takanohana volt. Aki egy súlyos láb sérülés ,miatt kényszerült visszavonulni. Na õ egy éven belül 160 kilóról visszafogyott a normál súlyára.

Képen a nagyon jóképû, 18 éves Takanohana. A lányok úgy visítottak, amikor megjelent a színen, mintha popsztár lenne. Ez új volt a szumóban.

A szumó Japán õsi sportja. Azt tartják, hogy valamikor régen, amikor még az istenek is itt éltek a Földön, két isten összeveszett, hogy kié legyen Japán földje, és egy szumó mérkõzéssel döntötték el a vitát.
Régebbi képeken, festményeken, rajzokon még nem voltak ilyen kövérek. Csak egy volt a fontos nagyra nõtt, erõs férfiak legyenek.
A szumósok a mai napig a régi hagyományok, szabályok szerint élnek, mintha megállt volna az idõ. 14-15 éves korukban kerülnek be egy szumóistállóba (Heya-ba), aminek a tulajdonosa, fõnöke egy oyakata. Õ egy régi szumós, aki magas rangig jutott el a banzukén (szumó létrán). Minimum a makuchi ( a legfelsõbb 50)-ig el kell jutnia. Különben nem tudja megvenni az elõdjétõl (72 év a nyugdíjhatár) a heyat. Egyszerûen azért, mert nem tud összegyûjteni elég pénzt. Igaz, úgy is megszerezheti, ha elveszi az elõdje lányát. Sok ilyen van, de gondolom fizetnie akkor is kell.
Általában az erõs, nagyra nõtt fiúkat adták be a szüleik, olyanokat, akik sokat ettek, így legalább nem kellett otthon etetni õket. Manapság már ez változott egy kicsit, mert vannak szumós iskolák, középiskolák is, ahol a tanulás mellett szumóznak is a gyerekek, de a fõiskolákon is vannak szumós körök. Ezek közül a legügyesebbeket válogatják ki az oyakaták. Így került be a Takasago heyaba Asashoryu is, 16-17 éves korában. Sorban nyerte az amatõr iskolás bajnokságokat. Õ egyébként mongol, és egy mongol birkózó családból származik. A papája volt, a bátyja meg most mongol bajnok. Mongóliában a birkózás õsi sport. Asashoryu nagyon fiatalon, alig 21 évesen feljutott a japán profi szumó csúcsára. Jokozuna (nagybajnok) lett. Ráadásul õ volt az elsõ mongol, aki ezt elérte. Évekig nem tudott senki mellé ülni a trónra. Bivaly erõs, gyors mint a villám, és ráadásul nagyon technikás volt, egyszerûen kiszámíthatatlan, hogy a következõ pillanatban, mit fog csinálni. Volt olyan mérkõzése, ahol a 180 kilós, rendesen ellentartó profi ellenfelét félkézzel kihajította (felemelte) a dohyoról, úgy hogy a közönség között kötött ki. Ezt nem lehet megcsinálni izom nélkül.
A szumósok nagyon keményen edzenek korán reggeltõl ebédig, majd pihenõ és utána délután megint edzés. A háj alatt kemény izmok vannak. Akkora pofonokat sóznak le egymásnak (hátha kimozdítja az egyensúlyából a másikat), hogy csak úgy durran. Egy normál testalkatú ember, ettõl kiszállna a ringbõl. Ez megmagyarázza a nagy testsúlyt is. Azért van, hogy az ellenfél ne tudja lesöpörni õket a küzdõtérrõl.

A heyaban mindent maguk a srácok csinálnak. Takarítanak, mosnak, bevásárolnak, fõznek. A kezdõk és alacsonyabb rangú szumósok korán 5-6-kor kelnek, edzenek majd 8 órától a ház körül szorgoskodnak. Míg a nagyobb rangú birkózok ekkor kelnek és kezdenek edzeni. Persze a kezdõkkel is foglalkoznak. magyarul verik õket mint a répát, hagy szokják a pofonokat. Sok gyerek meg is szökik. Általában az apák visszaviszik õket, mert ez szégyen a családnak.
Ebben a világban minden az elért rangtól függ, amit igyekeznek is elérni, mert csak akkor lesz tûrhetõbb a sorsuk, ha bejutottak a jurioba (legjobb száz). Ettõl kezdve van saját szobájuk (addig egy nagy közös teremben élnek), jobb minõségû a hacukájuk (nem olyan durva szövésû), lehet kabátjuk (télen), hordhatnak zoknit a papucshoz (mert eddig a papucsban, télen is mezítláb jártak), nem kell többé házimunkát végezniök és lesz cukebitojuk (egy alacsonyabb rangú társuk), aki kiszolgálja õket (például a versenyen viszi utánuk a cuccukat, vezeti az autójukat), stb ... Ja és innentõl van fizetésük. Eddig csak zsebpénzt kaptak és teljes ellátást.

Képen a kezdõ Asashoryu, amikor felmérték a kézszorítása erejét.

Tisztálkodási szokásairól, azaz annak ilyen szélsõséges hanyagolásáról nem hallottam. Errõl azonban eszembe jutott egy vicc.

A kocsijánál álló férfihez odatántorog egy részeg pasi.
- Kedves uraaam, elfér a csoma.. a csomagtartójában ehegy... egy rekesz sör?
- Igen.
- Boáááááá


Nem növekedett a vonzalmam Mao elvtárs iránt.

Tegnap este a Csörsz utcában voltam, s mielõtt nekiláttam hogy ecsettel és festékkel egy minhwát magamhoz édesgessek, fotókat készítettem.

Most zajlik (Dél-)Korea kulturális örökségeinek hete, melynek keretében a budapesti Koreai Kulturális Központban kiállítás nyílt a hagyományos koreai hangszerekbõl. A hét lényegében egybeesik a Budapesti Tavaszi Fesztivállal, így a kiállítás több koreai zenei elõadással és workshoppal kapcsolódik össze.

A kiállításon bemutatott hangszerek ismerõsek lehetnek a történelmi sorozatok nézõinek, de idegenként tekint rájuk az, aki nem kezdett el barátkozni a távoli ország kultúrájával, vagy egyszerûen csak idegenkedik a kosztümös filmtõl.

A hangszerek nemcsak kísérõi a panszorinak és társainak, hanem önállóan is élményt nyújtanak. Hangzásuk általában eléggé más, mint a nálunk megszokott. Sokan érzik azt, hogy szép-szép egy tradicionális hangszer és azon elõadott több száz vagy ezer éves zene, de nem lehetne más hangokat ki kicsalogatni belõle? Számukra az elõadómûvészek igyekeznek a mai idõk zenéit is bemutatni rajtuk. Szép számmal vannak elõadások, amelyeken a régi és az új, a hagyományos hangszerek és a modernnek mondott internacionális hangszerek együtt adnak hangversenyt. Vannak olyanok is, amikor a régi hangszer mûvelõje huszadik, vagy huszonegyedik századi, ismert nótát ad elõ annak reményében, hogy a hallgatóhoz így közelebb hozhatja a múlt eme darabját. Sokukat a történelmi sorozatokban szerepeltetik többek között az elõzõ cél érdekében, vannak aztán olyanok, amelyek a Koreában igen közkedvelt utcai ünnepségek alkalmával szerepelnek a közönség nagy örömére.

Tudjátok, mi az a szájorgona? Ha igen, akkor biztosan mûveltebbek vagytok nálam, mert nekem korábban fogalmam sem volt róla, hogy van ilyen. A Terebess szerint az ókorban is ismert volt már, kínai találmány, de mint látjuk, a koreaiaknál is meghonosodott. Tizenhét bambuszcsövet rögzítenek egy kiszárított tökhöz. A tök a légkamra, a bambuszcsövek a sípok. Fúvókát erõsítenek a hangszerhez, azzal szólaltatják meg, a csövek nyílásait kézzel befogva születnek meg a különbözõ hangok, amelyek az orgona hangjához hasonlítanak. A hangszer koreai elnevezése a saenghwang (생황), kínai neve a sheng (felemelkedni).

Személyes kedvencem a Sum (숨, lélegzet) nevû kéttagú koreai együttes. Volt szerencsém néhány évvel ezelõtt meghallgatni Budai Vigadó-beli koncertjüket. Olyan módon képesek a múlt hangszerein mai fül számára is izgalmas zenét adni, ami szerintem egészen ritka. Park Jiha játssza a saenghwang szólót, míg Soo Jungmin a gayageum rokonán, a yanggeumon kíséri.
https://www.youtube.com/watch?v=r6l5qfuaxYI

A többi kiállított hangszerrõl a blogban olvashattok, képeket és videókat nézhettek.
http://uticelkorea.blog.hu/2017/04/07/korea_osi_hangszerei_ma

Íme a gazdaságos útitárs!
Janka, veled akár mezítláb is, két dollárral ;-)
Veszünk egy kaját, enyém a köret, tiéd a hús.
de rohadt nagy adagot kell venni
és a köretnek a dupláját...

egyébként az a tojástekercs érdekelne.. mármint a gyártási folyamat..
impozáns látvány..

Babikára gondolsz?
õt azért nem említettem, mert ha Kim Nam-gilre gondolok, õ is eszembe jut.
Õk egyek.
Ez idõnként okoz ugyan zavarokat az én érzékeny és gyöngéd lelkemben, de ne aggódjatok értem, megoldom ;-)

Vagy Kabócára utaltál?
Én törõdöm vele, meg a többiek is, de õ most baklavázik, nem háborgatjuk

Aaa, megdöglök egy ramenért. Megyek is a sarki kisboltba, az a lányka mindig szépen mosolyog,
gyengéden ám határozottan letámadom.
Át kell adnia az egész készletet...

Ezek a szumósok, mint élõ mochi -gombócok.
De tényleg, mit és mennyit kajálnak, hogy így néznek ki.
Mert edzenek is -miért nincs a testépítõkhöz hasonló alkatuk?
Ezek a formák nõiesen gömbölydedek, megpiszkálnák vmivel a hormonháztartást?
Vagy kilóstul nyomják a tofut..? mert a srácokban dúl az ösztrogén.
Mennyi az átlagéletkor? Gyermekként is így kezdték, vagy elfújta õket a szél és ezért elkezdték õket tunningolni?
Versenyzés feladása után sikerül leadni a túlsúlyt, vagy elkezdik gyûjtögetni a fizikai tüneteket?
A kérdések, elismerem, mhelyi ártalom részei, de magánemberként is érdekelnének a válaszok.

Mochi ide, mochi oda, ha már rizssütemény, akkor az legyen csokis.
Ebben feltétlenül Gombóc Artúr álláspontját osztom.
Sõt. Legyen rumos.
mármint a töltelék.
is.

na jó. nem bánom
lehet benne egy eperszem is
ott
a közepén.

Sztem meg még életében erre edzette magát, és a megfeszített meló meg is hozta gyümölcsét:
az utolsó idõkben már sikerült echte horrorféjszre szert tennie:

Jung Chang írta a Vadhattyúkban, hogy az öreg SOHA nem mosakaodott
fürdésrõl aztán sz sem lehetett
és ugyanez állt a fogmosásra is.
Ellenben rengeteg zöldteát ívott és egész nap azzal öblögette az agyarait... ;-)

Egyébként most, hogy képet kerestem jött velem szembe ez a vmi.
Ez most komoly?
Zöldteából latte macchiato?
ez kinek a fejébõl ugrott ki és mire jó?
amolyan turbózott hibridnek tûnik

Már ettél? Én sajnos még nem.

Kotoshogiku esküvõi képe.

Az a rojt a sagari, ami szó szerint "logót" jelent. Ezt a küzdelem elõtt viselik a sekitori-k (birkózok). Rendszerint már a mérkõzés alatt leesik. Ha nem esik le, akkor a végén, amikor kiállnak a küzdõtér szélére, kitépik.

A söprögetésnek az a jelentõsége, hogy elsöpörjenek minden nyomot. Így megállapítható az, ha valamelyik küzdõ félnek, mondjuk a sarka kilóg a küzdõtérrõl (dohyo). Mert az veszít, akinek a talpán kívül bármilyen testrésze a földre ér, vagy kilépett a küzdõtérrõl.

A képen az egyik nagy szumó bajnok, az ozeki rangig jutott Kaio szobra látható. Valamelyik rajongó (biztos külföldi volt) letörte a sagarija negyedik rojtját, és éppen renoválják.

Sok szobor található Tokióban a nagy szumó bajnokokról. Arrafelé õk félistenek. A legszebb lányok állnak sorba, ha nõsülni akarnak.

Az a rojt a sagari, ami szó szerint "logót" jelent. Ezt a küzdelem elõtt viselik a sumotori-k (birkózok). Rendszerint már a mérkõzés alatt leesik. Ha nem esik le, akkor a végén, amikor kiállnak a küzdõtér szélére, kitépik.

A söprögetésnek az a jelentõsége, hogy elsöpörjenek minden nyomot. Így megállapítható az, ha valamelyik küzdõ félnek, mondjuk a sarka kilóg a küzdõtérrõl (dohyo). Mert az veszít, akinek a talpán kívül bármilyen testrésze a földre ér, vagy kilépett a küzdõtérrõl.

A képen az egyik nagy szumó bajnok, az ozeki rangig jutott Kaio szobra látható. Valamelyik rajongó (biztos külföldi volt) letörte a sagarija negyedik rojtját, és éppen renoválják.

Sok szobor található Tokióban a nagy szumó bajnokokról. Arrafelé õk félistenek. A legszebb lányok állnak sorba, ha nõsülni akarnak.

Te jó Ég! Mao elvtárs forog a sírjában, helyesebben a mauzóleumban, ahol bebalzsamozva pihen a hosszú menetelésben és egyéb izgalmas dolgokban megfáradva.

A mocsikészítéshez alkalmasabb embert nem is találhattak volna. :)
Nem is lenne rossz enni egy kis mocsit. Óvatosan enném, nehogy megfulladjak tõle.

A Szépvölgyi út elején a kis kínai-koreai kifõzdében szerintem pont ezt a fajtát lehet kapni. Nagyon szeretem.

Óóóóóóóó, saját felvétel! Ez nagyon jó!
Régen egy párszor néztem a tévében a mérkõzéseket. Szinte soha nem sikerült jól megtippelnem, melyik óriás fog gyõzni, a mai napig nem tudom, miért tépik ki azt a rojtot az ágyékkötõjükbõl vagy mibõl. A mérkõzés elég sajátságos, hiszen hosszasan zajlik a készülõdés, hogy aztán 10-20 másodperc alatt lezavarják a lényeget.
A felvételen többször feltûnik egy-egy söprögetõ bácsi. Vess meg, de nekem az õ higgadtságuk volt a legszórakoztatóbb, amivel akkurátusan takarítottak. :))

Sajnos nem találok lassított felvételt, de ez a felvétel másik oldalról készült, jobban látszik a végén a küzdelem.
https://youtu.be/k3WjtjwZT-k

Korea iránti érdeklõdésem nekem is a koreai filmekkel kezdõdött, igaz azelõtt is tudtam róluk pár dolgot, innen.onnan ultifilmekbõl, híradóból.
Igazából Ázsia iránti érdeklõdésem sokkal-sokkal korábbról való. Voltaképpen nem is tudom semmihez sem kötni, de úgy istenigazából akkor cuppantam rá, amikor a EUROSPORT elkezdte sugározni a szumót. Ezt nehéz eldönteni, hogy én azért szerettem meg a szumót mert japán, vagy azért Japánt, mert néztem a szumót. Egy biztos, azért kezdtem el japánul tanulni, mert azt hittem, úgy sokkal többet olvashatok majd az imádott szumómról. Képes voltam a szabadnapomon, hajnali 7-kor felkelni, hogy rákapcsolódhassak az interneten a élõ közvetítésre Tokióból. Ha idõben nem ültem a gép elõtt nem fértem fel, mert korlátozott számmal lehetett csak csatlakozni.

Életem nagy álma volt, hogy egyszer élõben nézhessem a Kokugikan-ban a kedvenceimet. Ez a 15000 férõhelyes szumó csarnok Tokióban.
Itt készítettük ezt a felvételt a verseny 15. napján a versenyt eldöntõ küzdelemrõl.
Asashoryu és Hakuho legendás összecsapása. A lassított felvételen látszik, hogy a meccs végén, még a levegõben is küzdöttek egymással. Hiszen az veszít, aki elõször földet ér.

Nézzétek el, hogy a felvétel messze nem tökéletes (néha beszélünk is benne), de mi is buzdítottuk a küzdõket, jól hallatszik milyen volt a hangulat.
https://youtu.be/WTuMS1xQn5Y

A képen Asashoryu éppen mocsit (rizsbõl készült, hagyományos japán édesség) készít

Fogunk mi még valamikor pekingi operát nézni, csak ismerjük akkor fel egymást ;-)

A hölgy külsejérõl nem tudok véleményt nyilvánítani, mert nem látok belõle semmit.
Esetleg, ha lehúzná az ujjnyi vastag maszkot, meg ledobna pár réteg hacukát...

Talán úgy, ahogyan a mellékelt képen.
Bár, bevallom, elégedetlen vagyok a hajával.
És ez újabb gondolatokra ragadtatott.

Az utóbbi idõben olyan sok slampos frizurájú nõ jön szemben velem az utcán.
Ez olyan szomorú és számomra érthetetlen. Hiszen sokuknak szép arca is van, vagy legalább csinos.
a haj a nõ éke és kevés ráfordítással olyan szép kis frizurákat lehetne belõlük kreálni
aminek formája is van, meg a festékesbödönbe se lóg bele.

Ilyenkor Helena Rubinstein aranymondása jut eszembe:
Nincs csúnya nõ, csak lusta

A kantoni megtanulhatatlan;
még az ottaniak közül se mindegyik nyomja helyesen :-)))
Fusd végig, pár perc.
http://koreaekkovei.blogger.hu/2013/10/27/hogyan-szeliditsunk-pekingi-operat

Nem fogja megkedveltetni veled a pekingi operát, nem ez a célja,
de röviden rámutat, miért érzed idegennek és utal rá, hogyan kell egy ilyet nézni -hallgatni, ahhoz, hogy hasonlót fedezz fel benne, mint kb. egymilliárd nép ;-)
A kiskölyök a második linken gyakorlatilag prezentálja, mi újság is a reinkarnációs emlékekkel röviddel azután,
hogy érkezõben van a jelenlegi én az adott fizikai testben /7 éves kor körül/.

Egyébiránt megfelelõen elõrehaladtál tanulmányaidban ahhoz, hogy egy sokkal keményebb mûfajjal ismerkedj meg
Bizonyosan hallottal már a dicsõséges Tang Dinasztiáról ;-)
persze, hogy hallottál.
együtt sétáltunk a selyemfenyõk alatt. komoly pofával, ahogy mandarinokhoz illik
https://www.youtube.com/watch?v=LnEMVEmLuT4

Kellõ bemelegítés után itt a szabadgörcs ideje
https://www.youtube.com/watch?v=kw6ueCPIkc8

https://www.youtube.com/watch?v=gF2-EsLrgkk

Ez itt már Phd. -fokozat, küldd ki az emberiséget a szobából
https://www.youtube.com/watch?v=XzIXc5CTC2M

Nekem nagyon bejött a Min-rin által talált és fordított kínai film. Ugyan láttam már azelõtt kínai operát a TV-ben, de ilyen mélységekig nem, csak mint érdekességet mutatták. Kapaszkodjatok meg, én szívesen elmennék egy-két kínai opera elõadásra is, igaz bérletet azért nem vennék rá.

Ettõl a japán "nõtõl" nem csodálom, ha rémálmaid voltak.

Na és egy ilyen?