Az elõbb megnéztem hogy a Bad Guy óta miben lehetett látni a bájos és finom Oh Yeon-Sut. Utoljára 2014-ben vállalt (kapott?) szerepet, azóta semmi. Elképzelhetõ, hogy a nõi fõszerepekre már nem találják elég fiatalnak, az idõsebbekre meg még nem elég idõs? Pedig szívesen megnézném valamiben. Milyen emlékezetes volt a Bad Guyban!

A Bittersweet Life (La Dolce Vita) fõszerepét õ játszotta még 2008-ban, talán érdemes lenne megnézni. Csak hát elég búbánatos sorozat, meg a fodros szájú Lee Dong-wook az öngyilkosságra készülõ partner.

Na, persze. Ezek a csábító nõk és velük szemben az ártatlan srácok. :))

A húrt feszítõ Kim So-yeon hálójába mindenesetre beleesett Lee Sang-woo
http://kpopherald.koreaherald.com/view.php?ud=201703281150364351648_2

Vhogy így, 0:12 -tõl
egyébként is úgy látom mindkét esetben a kikapós fejérnépek feszítik túl a húrt ;-)

https://www.youtube.com/watch?v=bbixwLFuApo

Ja a witch. nem volt rossz.
Egyébiránt nem értem ezt a problémázást a korkülönbség felett. Távol -Keleten gyakran a nõ az idõsebb, még feleségként is.
És nincs ezzel semmi baj, egy minõségi óborral nem ér fel a gyonrspancsolású soju.
Persze, ezt nem lehet minden esetre ráhúzni, de sok esetben tényleg nem az évek számítanak.
Ismerek gusztusos ötvenest és van olyan húszas, akit bottal nem piszkálnék meg, mert ápolatlan és agyban -szívben is renoválásra szorulna.
Amelyik nõt meg kihoz a béketûrésbõl egy ránc vagy más, úgyis elkocog a szépségszabászhoz.
mert minket nem zavar ám úgy, mint a szépnemet.

A witchben ez marhára tetszett.
https://www.youtube.com/watch?v=dqDfgtMFqu0

A hölgy nem tudom miért problémázott -a srác már nem kiskorú
a kollégának meg lehetett volna annyi esze, hogy szép finoman nem hagyja annyiban...
az asszonyokat meg kell nyugtatni, ha idegesek ;-)

Az Úticél: Korea végigolvasása nem kis vállalkozás, de biztosan örömödet leled benne, hiszen igyekeztünk sok Koreára vonatkozó dolgot összeszedni. A koreai utazásunkról a blogom elején olvashatsz. Kint létünk minden napján írtam azok számára, akik nem jutottak ki. A jelzések/kommentek azt mutatták, hogy érdemes volt. Ennek segítségével sokan úgy érezték, mintha õk is ott lennének. Jó volt nekik, de nekünk is öröm volt az õ örömük.

A lepra kérdésével én is az Édes babpaszta kapcsán ismerkedtem, s mivel nálunk ez a betegség oly ritka, és nagyon keveset tudunk róla, célszerûnek láttam az eligazítóban kicsit írni róla. A japán iskolarendszer alapjaiban elég hasonló a koreaihoz. Érdekes módon, szinte mindig a koreairól olvasunk, mint a diákok számára óriási terhet jelentõ rendszerrõl, pedig a japán se tûnik másnak. Jó esetben ezek az ázsiai sorozatok vagy filmek a szórakoztatáson felül olyan információkkal is megismertetnek, amelyrõl fikarcnyit sem tudnánk különben. Számomra ez a legfõbb vonzereje a filmnézésnek.

Helyes.

Azt hiszem, én is csak az olvasásban vágtattam.

A késõn érõ típus nagyszerû! Még 120 éves korodban is fiatal leszel. Igyekszem én is, aztán idõnként akkor is összejövünk hogy koreai filmekrõl beszélgessünk. :)

Én késõn érõ típus vagyok.

Ha jól bele gondolok bizonyos szempontból még mindig nem értem meg ....

A végkifejletek... hát igen. :) Az én Korea iránti vonzódásom hátterében biztosan az ottanihoz hasonlóan melankolikus lelkialkat áll. Ne tessék bosszantani az öregebbet! :)

Meg fogom próbálni, nem tudom, mit szól majd hozzá. Az biztos, hogy izgatottan fogja használni a képen látható testrészét. :)

Noemiseoul alább azt írja, hogy nálam jóval kevesebb sorozatot látott, és ez nyilván így is van. Azonban én sem vagyok nagyfogyasztó. Az elmúlt közel nyolc évben hozzávetõlegesen ötven sorozatot láttam, némelyiket nem néztem végig, ráadásul nem egyenletes eloszlásban: az utóbbi négy-öt évben évente kettõt-hármat. Ezzel, ahogy mások tempóját látom, semmiképpen nem vagyok az élmezõnyben, tehát nem tõlem lehet megtudni, hogy egy-egy dorama nézhetõ-e vagy sem. Vannak a porton szép számmal olyanok, akik százas nagyságrendben mérik a látottakat.

Egyúttal szeretném felhívni a figyelmet egy olyanra, amely nem kiemelkedõ ugyan, de igazán szórakoztató, könnyed, romantikus vígjáték. A fõszerepben a He Who Can't Marry-bõl már jól ismert, vígjátékokban többnyire brillírozó Uhm Jung-hwa, partnereként pedig az ifjú Park Seo-joon - nyilván sokak kedvence - látható. A párocska nõtagja jóval idõsebb a legénykénél, ám ez egy pillanatig sem tartja vissza az ifjoncot attól, hogy elszántan a nõ nyomába eredjen. A sorozat címe: Witch's Romance.
https://www.youtube.com/watch?v=-rTu8YYRco0

Min-Rin által felsoroltakkal szinte mind egyetértek, és külön elismerés a filmfordításokért. Ízlésünk némiképp eltér :-D fõleg a végkifejletek tekintetében ;-) de ez jó, mert nem futószalagon készülnek a vélemények.
Én jóval kevesebb filmet -sorozatot láttam illetve voltam hajlandó megnézni;
vszleg a legtöbbet ismered, és említettem is õket mostanában. Sorozatokat kategorizálni..még én se csináltam ilyesmit, ráadásul gyakran függ hangulattól, éppen melyik filmet részesítjük elõnyben -viszont csendes tavaszi délutánon, félszundítás elõtt elméláztam rajta. legalábbis a sorozatokon, mert a filmet máskor.

1. Bad Guy -végig szenvednek benne ugyan, de tökéletesen kivitelezve
2. Coffee Prince -mesteri rafkóval szokatták a népet a kávéra, egyébrõl nem is szólva, de a kis Yoon Eun-hye és Gong Yoo beledöglöttek ebbe a filmbe, ezért csillagos ötös. Ahogy nézem õket mostanában, még mindig cipelik, amit tíz éve átéltek.
3. It's OKay That's Love -mhelyi ártalom; kellemes kikapcsolódás, remek színészekkel. Ez a film tényleg más mint a többi, ide agy is kell.
A nõnek kezdem megbocsátani, hogy bankárlány, mert tehetséges,
Jo In-sung meg legyen téli szél vagy fagyott virág, mindenhogy ropogós zsiráf.
4. The Man Who Can't Get Married -végig szurkoltam hyungnak, hogy álljon a sarkára :-)
5. Secret Love Affair - rendesen bombázza az asztráltestet, ki, milyen érzékeny rá. Érzéseket -érzékeket mélybõl kavar, emel, legurít, felrugdos és nagyon jó szeme volt a rendezõnek, vagy annak aki kiválasztotta a két fõszereplõt. Itt nemcsak tehetség van, hanem természetes erotika, ezt alapvetõen nem lehet eljátszani, vagy van, vagy nincs.
Yoo Ah-in mindent beleadott, ahogy nézem, önmagát is. Azóta meg elõtte csak parádéztatják, de hát ez arrafelé így megy. Talán látunk még tõle jó filmet, nem tõle függ.
6. Heartless City - nemrégiben említettem; téglainfókat is felhasználva, elég ütõs. Éjszakára nem ajánlott, nem kifejezetten hölgyeknek szánt film, helyenként durva dolgok.
7. When A Man Loves -a sumákolós fejû Song Seung-hun ügyesen elfelejteti velünk, hogy a sánta kromoszómát jobban kedveli, mint az ikszlábakat -kivéve Girls Generation, ami a plasztika csúcsa. A lyányka olyan amilyen -szómidó-, ereszkedõ hangnemû; egyazon arckifejezés, szerelmi jelentekben feltûnõen fád;
de aki kiemelkedõ benne, az Yeon Woo-jin -sokszor õ viszi a hátán az egész filmet.
Ez a csávó nagyon jó színész, bármit hihetõen megél, lesújtó, hogy újabban csak selejtes médiatermékekben láthatjuk.
8. Hello My Teacher -soha idiótább filmcímet. A tizenkét évvel ezelõtti Gong Yoo mindenkit lejátszott, látszik, hogy élvezte a forgatást. Nélküle egyébként elég nagy marhaság az egész.
Külön értékelem, ha egy koreai filmben meg tudnak nevettetni. Ijesztgetni, szenvedni nem nehéz, csak a sablonokat kell ismerni. Nevettetni sokkal nehezebb, mert árnyaltabb melót, nagyobb fokú érzékenységet kíván.
Megosztott 8. hely ezért az 1% of Anything 2016 -os átdolgozásának:
a humor mellett a a film elõnye, hogy a szeretet van középpontban, gyûlölködés egészen takaréklángon megy, sokszor nincs is!
9. Spy Myeong-wol -az északi ügynöklány hazai életébõl vett töredék megmosolyogtatott, viszont a sztori feszes, a két fõszereplõ komolyan vette, és a mellékalakok sem töltelékek. A beférkõzött északi kém önmagában is elvinne egy filmet. Látszik, hogy a család nem Jejuról való, vszleg ezért bíztak késõbb rá szintén északi karaktert.
10. Lie To Me -könnyed,semmi felkavaró mély mondanivaló, két különbözõ ember egymásra találása, gyûlölködés itt is minimumon. Amiért kedvelem, az a színészi játék -Yoon Eun-hye alázattal adja itt is szívét -lelkét egy alapvetõen nem túl bikfangos történethez, ami így -köszönhetõen partnere minõségi munkájának, bár mintha nem nagyon engedték volna játszani- nagyon pozitív, kedves filmfolyammá nõtt ki magát.

De pl. ez a Shopping King Louis, hülye cím, a kávé is literestõl ömlik, egyebek, de Seo In-guk meg a tünemény mosolyú kislány elfeledtetik, mi is ennek a filmnek a célja. Tetszik, csak az ember disztingváljon, mikor nézi.

A csávó a Master's Sunban is domborított, hangja egyéni. Jól megtiporták, mielõtt érvényesülni hagyták,
de a Skorpiót még az atom se viszi el, mert a Skorpió a legkirályabb az összes kis piszlicsáré állatövi jegy közül. heh.
Az elsõ percben csak sóhajtozik, aztán elkezd énekelni is.
https://www.youtube.com/watch?v=ni-Njr0DcdI

Ibolyája válogatja; az ecet mindenképpen fakítja a szirmokat, de nem baj, a lényeg úgyis az elixírbe kerül.
Sprézd be a blökit is, hadd érezze a ritmust ;-)

Színesíthetted volna a rohamosztagunkat, mint indián kakukktojás ;-)

Kedves Maryu, úgy látszik, rokonlelkek vagyunk! :) Kilencéves koromban kaptam a Cooper-könyveket, onnan kezdve nem volt megállás. Tizenegy éves koromig csak indián- és kalandtörténeteket olvastam. Titokban biztosan fiúnak készültünk. :) Egyébként egyszer én is öltöztem indiánjelmezbe, de akkor már felnõtt voltam. Valami munkahelyi jelmezbál volt.

Megcsináltam! :) Kicsit sajnáltam az illatozó ibolyákat beletenni az almaecetbe, de aztán megerõsítettem a lelkemet, és zutty... beleszórtam. Fehér végül nem került bele, mert ahol észrevétlenül tudtam tépkedni, csak lilák voltak. Lilábbak, mint a képen, a fényképezõgépem sajnos képtelen visszaadni az igazi lila színt.

Most szép. Késõbb az ecet miatt ugye elveszíti a színét?

Azt nem tudja, de érzi, hogy valami bajt csinált. :)

Nagyon aranyos a kutyus! Mit követett el? Még a füle is lekonyult. Láthatóan nagyon bánja ....

Jó lett volna ott ülni a nézõtéren.

Én az általános iskolában még nagyon szolid kislány voltam. Érettségi elõtt volt az iskolánkban az úgynevezett "bolond nap". Mindenki valami idétlen cuccot húzott magára. Én indiánnak öltöztem. Házilag elõállított indiánná. A homlok pántomba hátra, jobb híján, galamb tollakat tûztem. Persze nem volt véletlen ez a választás. A többiek Winnetounak hívtak, mert az órák alatt indián regényeket olvastam és a Nagy Indiánkönyvtõl kiakadtak egy kicsit a tanárok. Tudniillik az nem fért el a pad alatt.

Ej! Most én butultam meg? Nem értem, hogy jön ide ez? Eun-hye a Coffee Prince-ben fiúnak öltözve jókat mulatott a srácokkal, ezzel szerettem volna jelezni, milyen jó a kamaszfiúk bolondozását olvasni. Na.
Az én remeknek tûnõ ötletem, hogy ne csak egyszerûen vihogjak egyet a szõrös lábú Csocsoszanon és a többin, úgy látom, balul sült el. :(

Bûnbánó blöki van a képen - nehogy félreérthetõ legyek. :)