Igen!
Én törõdöm!
de olyan érzékenyen, hogy néha megkönnyezem.. Tényleg..
Törõdöm a jungisokkal, a törökökkel
Kim Nam-gillel meg egy csomóakkal
mert törõdni kell az emberekkel!
és kész

most azon gondolkodom, kikkel törõdjek még

https://www.youtube.com/watch?v=gcg8NtcSRfk

Teljesen igaz, a pekingi opera tíz-tizenöt perc után erõs viszketést okozott, miközben mégis nagyon szerettem volna érteni és élvezni. :) Amikor rátaláltam egy kínai filmre, amely a pekingi opera egyik legismertebb mûvelõjének életérõl szól, nagy lelkesedéssel fordítottam le a film feliratát. A fordítás közben jöttem rá, hogy ez az, ami közelebb hozhatja hozzánk a mûfaj különleges világát.
A film érdekes, megragadja a nézõt. Mint ahogy például Maryu is szívesen nézte.

Itt egy kedvcsináló.
https://www.youtube.com/watch?v=CE-O64EX3sc

http://uticelkorea.blog.hu/2016/06/07/orokre_elbuvolten_forever_enthralled

A kép a film egyik remek jelenetét ábrázolja. A pasi énekli a nõi, a bájos és nagyon nõies nõ pedig a férfi szerepet.

Nincs rajongás, legalábbis bennem nincs. Nagyon erõs érdeklõdés van, ami nem múlik az idõ haladtával. Rajongás azért nincs, mert a sok éve tartó ismerkedés eredményeként egyre tisztábban látom az ottani jó és rossz, rokonszenves és taszító dolgokat egyaránt. Persze jelen életem színhelyével, Magyarországgal kapcsolatban is ezt érzem, de meggyõzõdésem, hogy a Föld bármely tájával hasonlóan lennék.

Aki az itthoni viszonyok egyes elemei okozta csalódottságában a tökéletes hely megkeresésének és megtalálásának ábrándját kergeti, elõbb vagy utóbb újra csalódni fog. Tökéletes nincs, legfeljebb azt látjuk annak, amit nem ismerünk eléggé. Szeretteink sem tökéletesek, mégis szeretjük õket, némelyeket akár az életünknél is jobban. Nem azért szeretjük, mert tökéletes. A szeretet nem abból táplálkozik. Szeretjük, mert ezt kaptuk.

A kezdet látszólag teljesen hétköznapi volt, az egyik sorozat indította el. Hogy az ekkor felébredt érdeklõdésnek mi lehet a háttere, arról keveset tudok, noemiseoul ennek sokkal avatottabb értõje. A sorozatok és filmek elég hamar felkeltették az érdeklõdésemet az ország, a nép iránt. Korea népe, kultúrája, de az életmód, a mentalitás sokban különbözik a magyartól. Elõször azokat a dolgokat vettem észre, amelyek ott jobban mûködnek - legalábbis akkor nekem úgy tûnt - mint nálunk. Késõbb felismertem, hogy az elsõre jobbnak látszó talán nem is jobb. Ez talán kissé érthetetlennek fog tûnni neked, ezért egy példával megpróbálom megvilágítani. Kezdetben nagyon tetszett az, hogy nem az individuum, hanem a közösség érdekét helyezik elõtérbe. Akkoriban gyakran morgolódtam az itthoni viszonyokon, amelyekben jellemzõ elem volt, hogy az emberek többsége nagy ívben tesz a körülötte élõk igényeire, csak a saját érdekét nézi. Mondhatnánk úgy is, az ostobán értelmezett liberalizmustól szenvedtem. Ezzel szemben nagyon vonzónak tûnt a keleti mentalitás. Aztán elég hamar rá kellett jönnöm, hogy a konfuciánus filozófia mentén mûködõ társadalom korántsem olyan boldogító. Az ugyanis a túl merev korlátokkal sokszor megnyomorítja a többre, szebbre vágyó emberek életét. Végeredményként azt mondhatom, a keleti és a nyugati világ is jó, és mindkettõ rossz. Élhet az ember bárhol. Mindenütt lehet boldogan élni, csak meg kell találni az adott világ keretein belül a számunkra boldogító helyzetet.

Szóval nem látom rózsaszín szemüvegen keresztül Koreát, mégis érdekel. Talán soha nem is fog elmúlni az érdeklõdés. Úgy látszik, valami miatt közöm van hozzájuk.

Koreai utazásunkkor blogot indítottam, a napi élményekrõl az itthoni érdeklõdõknek igyekeztem beszámolni. Hazatérésünk után kis szünetet követõen folytattam a posztok írását. Az útinapló olvasgatása az odavágyókban szinte azt az érzést keltette, mintha õk is velünk lettek volna, nekem pedig ez nagy örömöt szerzett.
Amennyiben érdekel, az alábbi linken tudod elérni. Ne várj túl sokat tõle, azt gyanítom, elsõsorban azoknak mond valamit, akik már valamelyes ismerõi a koreai világnak.
uticelkorea.blog.hu

A képet a Lótusz Lámpásfesztiválkor készítettem. A három buddhista szerzetes mandalát csinál. Fantasztikus látvány, ahogy a három fickó teljes összhangban alkot. A kezükben levõ kis csövecskékben különbözõ színû homok van, amelyet egy ritmusban szórnak a mandala megfelelõ részére. Olyan, mint az élet: ha egymásra figyelve tesszük a dolgunkat, a végén valami szép és tiszta eredményt kapunk. Ha nem törõdünk a társainkkal, zûrzavar lesz a vége. Ti is így látjátok?

A többiek biztosan érdekesebb úton jutottak el idáig. Vszleg film, ismeretség, olvasmányélmény, stb. inspirálta õket, minden történet egyedi.
Nekem anyám révén nem volt más választásom, bár igyekezett asszimilálódni, amennyire csak tudott.
Már elég korán berakta az NSZK -s képmagnóba a rettenetes minõségû kinti VHS -eket vagy miket.
Én meg tátott szájjal bámultam
/akkor még az északiak voltak a haverok, mert Dél csúf volt és mindenekelõtt gaz imperialista/.
https://www.youtube.com/watch?v=ujtp-70zQME

amikor viszont én is elkezdtem volna háborúsat meg puffogtatósat játszani, apám mordulva a sarkára állt és a szemétben landolt az értékes kultúrtermék.
Erre anyám berakott egy ilyet
https://www.youtube.com/watch?v=mN9iXlfxpxI
ez még jobban érdekelt; taszított és vonzott egyszerre.
/A magyarok többsége menekül, ha hallja -látja; szegény Min-Rin, ki elkötelezett... õ se bírta cérnával :-D/

Apám ekkor morogva visszavonult a dolgozószobájába és vészjóslóan figyelmeztette anyámat:
ne csodálkozzon rajta, ha a kölykön fejlõdési rendellenességek fognak megmutatkozni.
A családi bál abban a pillanatban sisteregve kitört mint a hordozórakéta
én meg közben figyeltem.

meg tekergettem a szalagot, míg egy ilyet találtam
https://www.youtube.com/watch?v=l8JTMuAsIC4

Ebben volt a legkevesebb maskara és felhajtás;
bár nyugati zenéhez szokott fülnek idegenül hat, mégis, természetesebb volt, mint a két szomszéd megmerevedett hagyományai.
De azért többször átmentem apámhoz Bach -ot hallgatni :-))

Hamar rájöttem, hogy ami fejlõdési rendellenességet produkálhat a gyermeknél, az nem feltétlenül a pekingi, és legkevésbé sem a koreai opera,
hanem a japán nó :-D
https://www.youtube.com/watch?v=lu5Vn1vQ5i4
bocs, Maryu.

De Firestone biztos imádja a pekingi vagy legalább a kantoni operát
mert neki kötelezõ ;-)

Köszönöm mindannyiótoknak a rèszletes ismertetõket a keleti világgal. Kellõkèppen majd csak úgy tudom megköszönni ha majd meg is èrtem amit olvasok ès remèlem, hogy a tanulèkonyságom legfõkèpp ti fogjátok èszrevenni! :) Èn már veszek èszre magamon apróbb változásokat. Pl. a fèszen ma az utolsó szóig elolvastam egy koreai elõadóról szóló cikket amit az egyik fiatalka ismerõsöm osztott meg. Eddig ezen a rèszen simán átgörgettem volna. Itt eszembe jutottatok ti. :) Az ètelekhez nem nagyon tudok -mèg- hozzászólni. Szeretek fõzni ès állítólag tudok is, de az általatok említett ètelekrõl mèg nem is hallottam. Rólam ezzel kapcsolatban annyit, hogy nem vagyok vega, de semmi bajom egy szimpla fõzelèkkel hús nèlkül. Január óta egyáltalán nem eszem pèkárút, helyette sok zöldsèget ès gyümölcsöt fogyasztok. Kiiktattam a cukrot is mondhatom, hogy èletmódot váltottam. Állítólag ez is fejben dõl el...ja, a tengeri herkentyûket akár nyersen is megennèm. A dèl-koreai utazás miatt esz a sárga irigysèg a "tudatlanságom" ellenère, szívesen olvasnèk az èlmènyeidrõl! Eláruljátok nekem, hogy mihez köthetõ a keleti világhoz való rajongásotok? Èrdekelne, hogy titeket mi fogott meg onnan?

van.
Mondd csak Janka, hogy állsz a koreai konyhával?

Meg a bucshodzson /부추전/
a metélõhagymás palacsinta Boseong -ból nyam!

cukkinivel

Az ok roppant prózai: a filippínó nõ helyzeténél fogva nem nagyon dumál vissza. Általában szegény, nincs -Koreában- senkije, alázatosabb, kiszolgáltatottabb
könnyebben kerül függõ helyzetbe
tehát uralhatóbb.
instant ramen.
és szépek is.
A kinti hyungok egy része pedig szereti az instant, egyszerûen kezelhetõ dolgokat
meg a szépet.

;-) közelg az idõ

Ah .... és milyen finom ez a koreai palacsinta. Az Ilka utca koreai étteremben volt szerencsém hozzá. Megnyaltam a tíz ujjamat utána.

Ja és sojuval végképp jól csúszik.

A drónok, mint minden ember alkotta találmány, felhasználhatók jó és rossz célra. Az emberiség történetében sajnálatosan jellemzõ, hogy minden felfedezett technikai csodát igyekeznek azonnal hadi célra alkalmazni, de hála az égnek, mindig vannak olyanok, akik mások örömére készítenek segítségével valami szépet.
Az alábbi videók a 2016-os busani drón filmfesztivál díjazottjai.


https://www.youtube.com/watch?v=PMIhGPgj6GU

https://www.youtube.com/watch?v=lN_h1iaGoLg

https://www.youtube.com/watch?v=25mLgdqni_I


A filmeket nem a képen látható srácok készítették, de talán már csak pár év, és õk is készítenek hasonlókat.

A portot szeretjük, nem bántjuk, bár egyre idegesítõbb szokásokat vesz fel. Az elõbb a frászt hozta rám, mert kabócának írt szövegemet küldve visszabeszélt mondván a port nem érhetõ el, vagy valami hasonló. Már kezdtem örülni, hogy írhatom újra, de kellõ lélekjelenléttel a vissza gombra kattintva megmentettem az enyészettõl. :)

Szia kabóca! Csak csatlakozni tudok az elõttem szólóhoz! :) Nincs okod megrémülni, mint múltkor írtam, mi sem kezdtük másképp. Sõt, amint látod, a társaság - legalábbis egyik része - egyáltalán nem eszik húst, de embert egyikünk se. :))

Én abban a szerencsés és többek által irigyelt helyzetben vagyok, hogy közel négy évvel ezelõtt elutazhattam Dél-Koreába. Akkoriban kezdtem elhagyni a húsevést, így nem volt könnyû megfelelõ tápot találni, sokszor nem is sikerült. Ha minden jól megy, és újra nekiindulok, nagyon kell majd igyekezni, mert odakint nem viselik a szívükön a hozzánk hasonló, vérengzésre nem vágyó népeket.

Van azonban egy olyan ételük, amelybe ugyan elméletben kevernek valami állati eredetû dolgot, de a street food-kajáldákban a gyakorlatban dicséretesen kifelejtik belõle. Ez az étel, a pajeon, ejtsd padzson - a szó végén az "n" betût kissé elnyelik. A pajeon, ahogy a képen látható, egy vastag, sós palacsintaféle. Fõ összetevõi: tojás, búza- és rizsliszt és zöldhagyma zöldje. A palacsintatésztát beleöntik a serpenyõbe, aztán gyorsan ráfektetik a zöldhagymaszárakat, így azonnal belesül a tésztába. Aztán persze megfordítják, ahogy mi is tesszük a palacsintával. Remek étel, a falatokat a mellé kapott szójaszószba lehet mártogatni.

Útközben az utcán csak letöttyen az ember egy mûanyag ülõkére az egyik árusnál, rábök a vágyott ételre, és pár perc múlva már jóízûen falatozik, miközben a háta mögött halad a gyalogosforgalom. A street foodnak nagy divatja van, de az ennél egy kicsivel elõkelõbbnek mondható - ez persze erõs túlzás - kifõzdék is egymást érik. Az ennivaló megdöbbentõen olcsó, nem kerül annyiba, mint nálunk egy-egy büfé szendvicse. És ezek a látszólag szedett-vedett helyek teljesen biztonságosak! Kint tartózkodásunk három hete alatt egyszer sem történt meg az, ami itthoni nyaraláskor, vagy a környékbeli országok nyaralóhelyein rendszeresen megtörténik, azaz nem kaptunk hasmenést, pedig ott ettünk, ahol épp megéheztünk.

A noemiseoul által említett kimcsi nélkül nincs evés Dél-Koreában. Az úgynevezett köretek elengedhetetlen része. Ez a köret olyasmi, mint nálunk a saláta: a fõfogáshoz eszik, a legegyszerûbb helyeken is legalább háromfélét hoznak ki kicsi tálkákban, s ha elfogy, azonnal hoznak még. Így aztán mi komolyan figyeltük, melyik helyen a legjobb a kimcsi, mert nem egyforma, nem gyári. Minden hely a saját készítésût adja a vendégnek. De most nem is beszélek a kimcsirõl többet, mert az külön tanulmány igényelne, hogy a fajtáit, készítésének módját, tárolását és egyebeket taglaljam.

ilyet még nem csinált a port, érezhetõen fejlõdik.
A szövegbõl kihagyta az alábbi részt:

Rendszeres fogyasztásának, illetve a benne található, erjedés útján létrejövõ, értékes tejsav baktériumnak köszönhetõ,
hogy Koreában a mellrák gyakorlatilag nem tarol az asszonyok között.

Nyugalom, Kabóca, ne izgulj. Idáig is volt mirõl beszélgetnünk, ez biztató a jövõre nézve.
A koreai konyha legtöbb terméke pedig -horribile dictu!- tõlem is idegen: tele van zsíros húsokkal és veszettül fûszeres cuccokkal.
Utóbbi nem okozna gondot, mert a a két szomszéd kajáitól eltérõen ezek erõsen idézik a jó magyar konyhát, de a hullazabálással nem tudok mit kezdeni
-Min-Rin, aki a topik Chef d'Honneur -jeként már egy ideje nem eszik húst, hasonlóan vélekedik.
Úgy tudom, Maryu is inkább a lájotsabb húsmnemûek felé vonzódik. Firestone preferenciáit még nem ismerem, de várjuk a nyilatkozatát.

Egy biztos: a részben vagy teljesen európai ennivalón nevelkedett ember, hacsak nem fanatikus, úgy egészében nincs elragadtatva a koreai konyhától.
Vannak jó dolgaik, pl. a sima ramen, no meg változatai.
A kimchi -egyfajta savanyúság, vmikor ejtünk róla szót- nálunk mindennapos kaja, persze a fokhagymátlan változata, hogy a nép ne ájuljon.
Rendszeres fogyasztásának, illetve a benne található, erjedés útján létre

Egy kínai piacra szánt ramen -reklám, itt lehet látni, hogy néz ki a kimchi
https://www.youtube.com/watch?v=2kv2W9yvK3M

A gyomorrák annál inkább vezet, mert valami kegyetlen forrón és zsírosan esznek.
De vannak remek egészségõrzõ italaik; a kimbap is finom annak, aki szereti
-algalapba tekert rizses -zöldséges -halas/kagylós/húsos/rántottás stb. töltelék ->a japánok mint sok mást, ezt is ellopták Koreából,
ebbõl lett a maki, jól mondom, Maryu?;
néhány desszertjük -némi nyugatias behatás eredményeképpen ;-)- egészen kiváló.
Zöldségeik jó minõségûek, mert a talajban nagyon kevés a méreg, a belõlük készült ételek is nagyon ínycsiklandóak tudnak lenni.
Biztos, hogy lesz még róla szó, a téma idõrõl -idõre felbukkan, mert enni jó és nagyon hasznos ;-)

Szeretik házasítani Keletet és Nyugatot, fõleg a nagyvárosokban.
A nyugati édességek is népszerûek; az apfelstrudelt egyenesen imádják -külön élmény, ahogy hyungék kimondják ezt a szót, lévén sem f nincs a nyelvben, és a mássalhangzókat se szeretik torlasztani :-D
A gyorskajáldák kínálatában ott a nemzetileg megbolondított kimchis hamburger,
ami tényleg sokkal finomabb, mint az eredeti, mert azt a vackot csak jóadag savanyúsággal lehet büntetlenül legyûrni.
van bibimbap burger meg saját, kegyetlenül erõs mártással piacra dobott mekdonalcuk meg még a jóég tudja mijük..

https://www.youtube.com/watch?v=Kkcw7RQRfPo

Én vhogy jobban kedvelem úgy egészében a rafináltabb kínai -ha van ilyen- konyha cupákmentes szekcióját,
vagy a koreaitól homlokegyenest különbözõ, fûszereket alig használó
és az alapanyag tiszta ízére koncentráló japán konyha néhány csúcsremekét. vagyis hármat az egyben...

Maryu, kérlek, amennyiben idõd engedi, oszd meg velünk helyszínen begyûjtött japán gasztronómiai élményeidet. Mégiscsak más ez egy hölgy tollából,
én csak kibic vagyok meg konyhamalac.

Atyaèg, hogy feladtàtok a leckèt! Nem elèg, hogy ez a koreai világ nekem egyenlõre tök idegen -az èteleikkel ès italaikkal együtt-, erre rá kell döbbennem -amit már azèrt gyanítottam-, hogy hosszúra nyúlik az ismeretsègetek egymással, van közös tèmátok, van mirõl beszèlgetni. :) Hogy èn milyen módon fogok tudni ide beilleszkedni ès egyáltalán èrdemben hozzászólni valamihez...rejtèly! Nehezíti a mostani helyzetemet a net hiánya itt az õsömnèl. Rendeztem a telómra de ez valami borzalom, lassú ès kicsi ès utálom ès fujjj ès nem szoktam telóról írni, fèl órája pötyögöm ezt a 3 mondatot. De gondoltam jelzem, hogy èlek mivel nekem már hiányoznak a "több nemzetisègû" fórumjaim. :)

A kandi kiskacsa a te kedvenced volt. :)
Ne tessék ugratni a kicsit, na!

Valamikor régen ezt a kislegényt is te mutattad nekünk. Ahogy az anyukája mondja, õ maga koreai, a férje pedig svéd-kolumbiai-holland-angol keveredés.

Azért a helyzet nem annyira tragikus. A videón látszik, hogy a készítõ megkóstolja, és a tejszínhab nem mászik ki mindenhová. :)
A hokkaido izgalmasabb, hiszen nem tudhatja kóstolója, milyen krém bújik meg belül. Kicsivel könnyebben is ehetõ. A készítése viszont valamivel bonyolultabb, hiszen a krémet bele kell juttatni a sütemény belsejébe, ami nem ördöngösség, de némi ügyességet kíván. Emlékszem, elsõre izgultam, féltem hogy csõd lesz, és örültem hogy sikerült.

Nagy felfedezés volt, megérdemelted hogy ehess is belõle! :)

Csak úgy mondom, hogy ezt általában cukrászok készítik.

Nekem is a tojásos likõrös lenne a kedvencem ....

Hölgyeim!
A javaslatokat megfontoltam és cselekedtem. Maryu, méltó helyére raktam Raint,
Min -Rin kedvencét ;-) a mexikói sepegõt pedig szintén beapplikáltam.

Min-Rin, ez a süti több mint perverz és nem szexuálisan.
Erõs a gyanúm, hogy ha beleharapunk, akkor semmi nem marad a szánkban, az arcunk viszont full tejszínhab lesz.
vagy ez lenne a cél?...

A hokkaido sütemény fórumbeli életem egyik csúcspontja, áldom a pillanatot, mikor ráakadtam és lefordítottam.
Így közkinccsé válhatott...
és ööö..Min-Rin jóvoltából többször is élhettem a hedonisták gondtalan, élvezetekben gazdag életét...
ha csak néhány percig is
mert nagyon gyorsan elfogyott ;-)
a tojáslikõrös a gyengém. nyam.

De ezek a filippínók nem hagynak nyugodni.
Mi ez az invázió, hogy már Rain anyukája is?
meg ez a sok névtelen kacsingató.
palotapocokról nem is szólva...
nem is tudom
nekem úgy hiányzik Babika..

ebbe most beleremegett a szívem...

https://www.youtube.com/watch?v=cazXehZBir8


rítorneróó...!


a képen Rain, amint kedvenc hobbijának, a mûegér-rázogatásnak hódol