Ez egy szar volt. Se fule-se farka tipikus magyyar fos. A hanyos jelenetnel mar majdnem kikapcsolatam, sajnalom, hogy nem tettem meg. Nem ertem hogyan allhat 7,6-on...

A tévében csíptem el ezt a filmet kb a közepétõl és ugyan nem vagyok egy agresszív ember, de úgy éreztem, hogy ezt az Áront ( a karakterét) napokig tudnám püfölni :D A tény viszont az, hogy ez a valóság(nak egy szelete).
Ez a generáció nem tudja, hogy mit akar, vagy ha tudja is, nincs meg a "nagy bumm"/ihlet/flow, amivel el tudnának indulni. Az õseik úgy voltak vele, hogy ha már nekik szûkölködniük kellett, akkor legalább a gyerekeik kapjanak meg mindent, viszont a világ ugrott egy nagyot, és a gyerekek hiába szeretnék tartani a megszokott szintet, nincs meg a kurázsijuk hozzá, és ha meg is lenne, munkát találni é megtartani nem olyan egyszerû, mint régen... Õk meg várják, hogy magától megoldódjanak a dolgok.
SPOILERES LEHET:
Nekem úgy tûnt, hogy az ihlet/a nagy bumm felcsillani látszódott a végén Áron(ka) szemében, de aztán lehet, hogy csak fut még egy kört. Egyébként másodszorra nézve már egész viselhetõ volt a film (azért a fõszereplõt továbbra is megráncigálnám, hogy kapjon észbe), bár én Portugáliában azért tudtam volna mit kezdeni magammal, pláne egy ilyen bombacsaj mellett. A "lóf*sz a seggedbe" nekem érthetõ volt. ez keretbe rakta a csajjal való kapcsolatot. Viszont az tény, hogy ha a srác nincs magával rendben (agyilag) Pesten, akkor máshol sem lesz rendben.
SPOILER VÉGE
mindent összefoglalva nem volt rossz a film, de katarzisom azért nem volt... :D

BÁZZEG MI EZ A SZAR?!
Elkezdõdik a film, és megszólal egy beszédhibás hang. ENNYIRE IGÉNYTELENEK AZ ALKOTÓK??? Nem tudtak volna egy olyan színészt találni, aki képes kulturáltan, motyogás meg hangképzési gabaly nélkül is megszólalni magyarul???

És akkor AKARJAM tovább nézni a filmet, miután az elsõ jelenetsornál gyakorlatilag szakadtan, hányingerrel, másnaposan támolyog ki a film a kijelzõre!

A másik ez a "jaj, ha meghalok, a kutyát nem érdeklem, mindegy, hol halok meg, meghalok itt, meghalok ott" NÕJJÉL MÁR FEL! ADJ ÁT ÉRTÉKET, AZÉRT VAGY ALKOTÓ!

Ne pazarold az idõd erre a "film"re.

Nincs sok történés, hangulatfilm, de annak jó, aki útkeresõ életszakaszban van magára ismerhet és nem csak (nagyon elvont ál)értelmiségi körökben. De az idegesítõ elemek, monológok betudhatóak annak, hogy a film tükröt tart, önkritika és humor is akad benne bõven, ettõl lett élvezhetõ ez az alkotás.

nulla

Nos, fínoman szólva is meglep a kommentek csekély száma, ahogy az is, hogy a "fikanick" kommentek többsége elkezdett "Vajnázni", hiszen az olyan trendi.

Ez azonban ezúttal tökéletes reakció volt a film provokációjára, arra, hogy ez az egész politizálás, ájtatoskodás (körmenet), tûntetgetés (a K épület elõtt) mennyire KÍVÜL ÁLL ennek a generációnak a világától. Ettõl van rosszul, attól, hogy mennyire áthatja ez az országot. Az a zárókép (ami egyébként egy csúcs panorámakép volt a Margit hídról), amely úgy mutatja be a Parlamentet, hogy sötét tömbként nyomja rá a kontúrt a városra, az valami döbbenetes volt, tessék újra nézni, hogy mennyire nem láttuk, látjuk így a Parlament tömbjét, amikor hétköznap nézegetjük. A vár elhalványul mellette, uralja a várost, az országot. És mindezt no offense alapon: Az egész filmben gyakorlatilag csak a mosogatás jön elõ, szintén mint "trendi politikai(!) szlogen", egyebekben pedig éppen az látszik, hogy olyan mindegy, hogy ki hol mosogat: Aki akarja, az Magyarországon is meglátja a különlegességet egy tányérra rajzolt alkotáson (legyen az napocska, vagy f*szocska), aki meg nem, az Portugáliában is hiába van a napsütésben.

Az egész filmben gyakorlatilag ez a legnagyobb ütés, egy igen komoly ütés, amit talán még a rendezõ sem fogott fel, csak valahol mélyen érez - és hozzáteszem, jól érzi. Ez az az érzés, hogy mennyire elveszett ez a generáció, mennyire nem találja a helyét. Vagy beülhet a ZÁRT és sötét irodákba, vagy mosogathat, de egyebekben sok más lehetõsége úgysincs, fõleg, ha bölcsész papírokkal próbál a világban bármit is kezdeni magával. Jövõkép=zéró. Az egész világnak nincs értelme. Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan benne.

Ez pedig az,hogy 1990-ben egy egész generáció élete tört ketté (középkor és utáni emberek), akik közül egész országrészek egzisztenciája szûnt meg, az egész ország esetében pedig megszûnt a korábbi létbiztonság érzése. Átmenet és kompenzáció nélkül. Ugyanakkor AKKOR még volt egy olyan idõszak, amelyben volt lelkesedés, hit a jövõben, az, hogy jó lesz majd. Aki akkor kezdett bele az életbe, az tele volt lehetõséggel, aki akkor volt 20(!) éves, pláne diplomával, AKÁR BÖLCSÉSZ DIPLOMÁVAL IS, annak tele volt lehetõségekkel az élete.

Ez az a generáció, ami ma a 40-50 éves generáció, az a generáció, amelynek a gyerekeirõl ez a film szól. Azok a "gyerekek" készítették ezt a filmet, akik meg akarják mutatni a "szülõknek", hogy milyen más is az õ világuk. Eleve ott kezdõdik a különbség, hogy a "szülõk" életében az, ha valaki 20 éves kora körül még így tengett-lengett, az már zavaró volt, de ha 25 éves korában nem dolgozott, az már kifejezetten elfogadhatatlan dolog volt, az hogy valaki 30 éves korában otthon lakjon, az meg maga lett volna a döbbenet, az már ziziséget jelzett volna.

Ehelyett ma az a helyzet, hogy ami akkor a 20-25 éves korosztály volt, az most a 30-35 éves korosztály. Akiknek - nem is olyan kis túlzással - a fél élete már eltelt, alig valamivel van több hátra a nyugdíjig, mint amit már megélt - és nem tart sehol.

VEGETÁLNAK.

Erre nincs jobb szó, és ezt nem is lehet jobban megfogalmazni, egy egész generáció vegetál, próbál valamit kezdeni magával, de nem tud, hiszen egyrészrõl ott van már most a nyakán az ifjabb nemzedék, a 20-22 évesen "gyorstalpalón" végezett papíros ifjoncok, ugyanakkor javában munkában és pozícióban vannak a 40-50 évesek, akik ezt részben nyilván nem akarják átadni, részben nem is tudják átadni, hiszen olyan egzisztenciájuk azért nincs. Ezt például remekül bemutatták a szülõk példájával, akik nyilván jól keresnek, jó helyen vannak, de azért egy ~140 eFt-os kiadás messze nem úgy jön le náluk, hogy "kit érdekel".

Egy ilyen világban, mégis mit kezdjenek magukkal? Élnek mint korábban a teenager-ek, közben ott a gyerek, a család, de inkább azért még leisszák magukat, jövõkép zéró...

Ezt nagyon megfogta ez a film. Mindezt pedig teszi egyrészt egy bájos naivitással abban a formában, hogy olyan emberek szerepelnek a filmben, akik NEM színészekként játszanak (a szó "színészi" értelmében), hanem igyekeznek magukat adni. Ezek a jelenetek olyanok, amik tényleg bárhol és bármikor megtörténhettek volna, teljesen hétköznapiak - eltekintve attól, hogy egyáltalán nem vulgárisak a hétköznapi nyelvjáráshoz képest -, látszik, hogy a rendezõ arra ment rá, hogy egyáltalán ne érezzük színésznek a szereplõket, egyszerû hétköznapi embereket lássunk magunk elõtt. Ez másképpen nem ment volna, ismert színészekkel ez esélytelen lett volna.

Ha mindehhez hozzáteszem a szürreális jeleneteket, a fantasztikus ellenpontozásokat (szép ellenõr, csúnya ellenõr), a macit, amit megtalálnak évtizedekkel késõbb, akkor elõjön az a báj, amit egyebekben más magyar rendezõk kínkeservvel sem tudnak elérni. Érdekes módon egyébként bennem a film nézése közben beugrott a Moszkva tér, de ellentétben azzal, itt sokkal "reálisabb" volt az egész elutazás, visszaérkezés. Ennek most volt értelme. Mert éppen az volt az értelme, hogy NINCS ÉRTELME, ezek nem helyrajzi kérdések, mosogatni Magyarországon is lehet, azért - ahogy a szülõk is mondják a semmittevés kapcsán - kár elutazni.

Nagyon jól megcsináltak voltak a szürreális jelentek, az álmok, ezekkel játszi könnyedséggel bánik a rendezõ, ebbõl még lesz, lehet valami. Éppen ezért volt kár azért a pár jelenetért, ami felesleges koppintás volt és nem illett a filmbe:

- ilyen volt a portugál lány káromkodásra tanítása, ez teljesen felesleges volt, ez még akkor se illett a filmbe, ha ezzel szerették volna érzékeltetni, hogy valójában mennyire érdekli a srácot a lány. Ráadásul a "fuck you szotyola" óta ez már nem poén. Mondjuk akkor se volt, de ott még hagyján, itt nem, ide nem illett.
- a másik probléma a meztelen nõs ágyjelenet volt, az is felesleges volt. Egyszerûen nem illett a filmbe. Értem én, hogy mirõl szólt volna a jelenet, arról, hogy HA EGY NÕ KEZDEMÉNYEZ, akkor a pasi menekül, mert ez társadalmilag mennyire nem elfogadott, de az ehhez tartozó szöveg roppant erõltetett volt, a fõhõs nem ebben a formában lúzer, hanem abban a formában, hogy nem tudja, hogy mihez kezdjen az életével. És hát, igen, ezt már eljátszotta a Boomerangban Eddie Murphy, de éppenséggel ismét az elõbb említett fuckyou1-ben is megtörtént, hogy a fõhõs elmenekült.

Mivel annyi, de annyi utalást épített be a rendezõ a filmbe, ami csak nagy rendezõk sajátja szokott lenni. Akkora ötletek voltak, amik önmagában filmet vihettek volna el a hátán, így például:

- a hosszabbító a családnál, amely az albérletig tart, és kihúzva megszûnik a szülõk hangja. Önállóság, leválás. Csúcs.
- A Parlamenetet, felvonulásokat, tûntetéseket már említettem,
- a mese és álomvilágok megjelenítése és az abból való ébredések fantasztikusak voltak.
- Hasi tasi játékán besírtam, nem néztem ki belõle ezt a monológot. Fõleg azért, mert a monolog ült, nagyon ült. Ahogy az is, hogy "üssél meg" (számos filmben eljátszott, például az említett fuckyou1-ben is), mert ebben a filmben az is egészen más volt. A korábbi "nagymenõ" csávó, aki közönséges "panelprolis" sör+gyorsítón él és nem találja a helyét, mert nem látja értelmét az életének. A lecsúszott értelmiség...
- Az, ahogy oda nem illõ zene szól, valaki szól, hogy kapcsolják le, de ekkor már egy másik jelenetben vagyunk - ez nagyon rendben volt. Ezeken különösképpen látszott, hogy mennyire otthon van benne a rendezõ, ezt eljátszotta ugyebár a mosogatásnál is a headset-el.
- A kukás, aki nagyvonalúan engedi neki a válogatást (mondjuk ezt is látta a fuckyou1-ben, amikor a homelessek a hentesnél megköszönik a kaját)
- Az egyre több külföldi kifejezés, ahogy szépen sorban átmegy a személyzetis HR-be, ahol a munkaügynél olyan szavakat mondanak, amibõl semmit sem ért senki, csak zavaros mondatokat...

Viszont ami számomra talán a legnagyobbat meglepetést okozta az az a jelenet volt, amikor az "irodaház portását" rendezte meg. Na az a jelenet nagyon ott volt a szeren. Egyszerûen néztem és az volt az érzésem, hogy egy Woody Allen filmet nézek. És nem abban az értelemben, hogy ez egy másolat, hogy "olyan akar lenni", ó nem. Itt az volt az érzésem, hogy "ez az". Ez az ember tudja, hogy hogyan kell olyan filmeket készíteni. Méghozzá, könnyedén. Ez nem a Kern féle ripacskodás volt, amikor valaki azt képzeli magáról, hogy felér Woodyhoz és hogy azért, mert õ szinkronizálja és van némi hasonlóság közöttük, azért már hozzá mérheti magát, ó nem. Ez arról szólt, hogy milyen az, amikor valaki tudja ugyanazt. Persze még nem egy egész filmben, de az, hogy ezt ilyen lazán megcsinálta, az azért igencsak figyelemreméltó, legalábbis szerintem.

Szóval, hogy úgy mondjam: Látszik, hogy vizsgamunka a film, mert sokat akart a rendezõ mutatni, bemutatni, hogy mi mindenre képes. Ez egy picit sok lett, néha a kevesebb több.

Ugyanakkor ha mindehhez hozzáteszem, hogy a film végére a Mókázás (aki érti, hogy miért nagy betûvel írom, az érti, aki nem, az meg így járt) közbeni elmerengés meghozza a látomást, azt, hogy van mit csinálnia, az, ahogy lefutja a szülõket és az élre tör AZ ÉLETBEN, majd amikor elszalad a messzeségbe, akkor inkább visszamegy, az röviden összefoglalja az egész filmet.

És egyben megadja a film címének értelmét:

Van valami furcsa, és megmagyarázhatatlan.

Ami pedig nem más, mint az, hogy ez a generáció mindennek ellenére mégis mennyire szereti Budapestet és ha egy mód van rá, akkor itt szeretne élni.

9/10

Nagyon vártam ezt a filmet(nagyon szeretem a magyar filmeket), de csak pár napja tudtam megnézni(nemrég adta a Filmcafé, és felvettem videóra).Õszintén szólva sokkal jobb filmre számítottam, egyáltalán nem tetszett.

Ahogy a csatornák között keresgéltem, belefutottam. Na, magyar film, nézzünk bele. Öt perc alatt kaptam a képembe olyan ocsmány, alpári trágárságot, hogy azonnal kaptam a távirányító után. Tudom én, ilyen a világ, meg ez a való élet, meg a fiatalok ilyenek, na pont ez az. Nekem elég a sok neveletlen tahó az utcán meg a tömegközlekedésben, ezt meg nézze az, akinek ennyi az igénye. Amikor megláttam a tévémûsorban, kíváncsiságból rákattintottam a véleményekre és megnyugodtam. Az utolsó három véleménybõl kettõ erõsen negatív. Legalább nem jön mindenki szembe az autópályán.

Ez tipikusan az a film, amit csak azok az emberek értenek, akikrõl szól, más nem is fog fel belõle semmit. Az Y-generáció léthelyzetét és problémáit olyan hitelesen mutatja be, hogy végig az asztalt csapkodtam, hogy b*sszus, ez is, meg ez is mennyire jellemzõ ránk! Igen, megjelenik többek közt az is, hogy a diploma semmit sem ér, de ezt nem idealizálja a film, hanem bemutatja. A szülõk személyisége és a mindennapi semmiségeken való acsarkodások megjelenítése is rendkívül pontos, mintha otthon éreztem volna magamat egy "jó hangulatú" családi ebéd alkalmával. A szürke céltalanság, a "majd holnap"-életérzés hatja át az egész filmet. Örülök, hogy kapott pénzt a rendezõ a filmre, bár igaz, hogy még így is elég low-budget hatást kelt. De bár ilyen szintû forgatókönyvek készülnének csak a jövõben. Mindenkinek nagyon ajánlom, aki '85-90 között született.

Kizárólag azért regisztráltam, hogy leírhassam, hogy ez a film egy szemét. Csak így tovább.

Kritikán aluli a film.

Ha egy huszon-harmincéves végignézi, akkor boldog lesz, hogy nem csak õ egy rakás szerencsétlenség, hogy lám más se megy semmire az értéktelen tudásával, amit hosszú évek alatt megszerzett.
Megnéz pár ilyen filmet, s beköltözik a tudatallati elméjébe az üzenet.
Azután bele is nyugszik, hogy nahát mások is ilyenek, film is van róla, úgyhogy ez biztos igaz a nagy átlagra is. Aztán elhiszi, hogy ez a normális, és úgy is marad egy életre, parazitaként tengve-lengve, ahelyett, hogy serkentõje lenne a hazának, s országnak. Veszélyesek az ilyen filmek.

S ez nem vígjáték, semmiféle vígság nincs benne, játék igen, játék az idegekkel.

Szeretek jó magyar filmet nézni (fõleg mert kevés van belõle), és mivel annyi jó kritikát olvastam róla, hát megnéztem. Fél óra után nem tudtam folytatni, mert fáradt voltam, a film pedig nem kötött le annyira, hogy le tudjam gyõzni a fáradtságot. Egyszerûen semennyivel sem voltunk beljebb, mint amikor a film elkezdõdött. Annyi jött le, hogy van ez a fõszereplõ srác, aki valamifajta depresszióban szenved, és nem tud mit kezdeni magával. Ennyi. Aztán megnéztem az utolsó 1 órát is, és tényleg reménykedtem benne, hogy valahova csak kilyukad a film, de... nem. SPOILER Hátha amikor kimegy Portugáliába... Nnna, megismerkedik egy lánnyal, összejönnek... na, na... Hazajön. A szerelemnek vége, kb. 4 percig tartott. Találkozik a volt barátnõjével... Nnna, na, na... Most jön a katarzis? Nem. A srác ugyanott tart, mint a film elején. Sehol. És a filmnek vége. SPOILER VÉGE.

Ne értsetek félre, pontosan tudom, mi az az életérzés, amit a rendezõ be akart mutatni. Még annál is jobban tudom. És láttam már olyan filmeket, amik érdekesen, szórakoztatóan mutatják be ezt az életérzést. A kilátástalanságot, a depressziót, a céltalanságot. De a "Van valami" nem ilyen film. Nem akarok bunkó és bántó lenni, de számomra ez a film egy öncélú hipszterkedés volt, semmi több.
5/10 jó indulattal.

Tibor Hurton! Látom fáj neked, hogy Andy Vajna erre adott pénzt. Akkor megnyugtatlak, hogy az egész film haveri alapon jött létre. Még a fõhõs a rendezõ barátja. Az egész film pusztán HATMILLIÓ forintból jött ki. És azt hiszem kettõt kaptak az államtól. Ehhez képest majdnem olyan kultfilm lett belõle, mint a Liza a rókatündérbõl, ami 400(!) millióba került. Nekem mindkettõ nagyon tetszett. Persze én tudtam az elõzményeket, hogy a VAN csak egy vizsgafilm.

T. Tibor. ez a te véleményed, ami persze szíved joga. Szerintem viszont tévedsz és ráadásul nagyon erõszakosan adod elõ. A film egy réteg, a pályakezdõ értelmiségiek talajvesztésérõl szól és mélyebb társadalmi válság jeleire is felhívja a figyelmet. Ötletgazdagon, frissen, újszerû hangon szólal meg és erre szerencsére a nézõk többségénél visszhangra talált, ezt a mozikban bebizonyította.
Amúgy nem a Nemzeti Filmalap finanszírozta, legfeljebb részben, vizsgafilm volt a Filmmûvészeti Egyetemen és összetarhált pénzbõl készült, tudomásom szerint nagyon alacsony költségvetéssel.
A magam részérõl, mint nagyon sokan, örülök ennek a filmnek.

Ez a film kiktõl kapott 8 pontot? Jó szívvel 4

Ha nem moziban nézem, biztos, hogy kikapcsolom. Humortalan, unalmas, idegesítõ, béna. Ha csak utazom a városban, több érdekes és megmosolyogtató dolgot látok, mint ebben a másfél órában.

Jaj az ilyen gagyi véleményt inkább fojtsd magadba!

Mélyen meg vagyok döbbenve! Egy szerencsétlen skizofrén elmebeteg (írónak képzeli magát)29 éves ember, aki nem érti a világot és a világ sem érti õt meg, õrült futása a körülötte egyre bezáruló világban. Senkivel nem tud kommunikálni, a szüleivel és a barátaival sem. Elbeszélnek egymás mellett, rábeszélnek egymásra olyan témákban amelyek tizenéveseknél bocsáthatóak meg, de nem harmincéveseknél. Képtelen bármire, egy párkapcsolatra, munkakapcsolatra, semmire. Életútjának befejezése csak egy zárt intézetben képzelhetõ el, ha majd közveszélyes kezd lenni. Érthetetlen a hozzászólók áradozása, hogy itt a magyar film új hajnala, új fejezet következik, stb. Meg, hogy ez vígjáték lenne?
A fényképezés nem rossz, de nem lehet reszketõ kezû embernek kézikamerát adni!
Ez egy szörnyûségesen amatõr és rossz film! Erre az Andy Vajna adott pénzt? Már nem a sajátját, hiszen nem hülye, hanem a magyar adõfizetõkét? Ismét egy elszalasztott lehetõség, de hát itt tart a magyar film. Ha arra gondolok, hogy ezt a katymaszt akár megnézhettem volna moziban 2.000-Ftért...

Nagyon örülök, hogy végre leadja a filmet a tv!!!