Kedves vinogradov!

Szerintem a fiatalabbik pap nem volt nevetséges, abban az értelemben, ahogy sugallod. Sztem nagyon is életszerûen gonosz volt(emlékezetem szerint õ saját öntevékeny módján egyszer sem ütött, igen szofisztikáltan verbális agressziót alkalmaz, számtalan reinkarnációját én pl. látni vélem a mindennapokban, egyesek „gyújtó” beszédeket mondanak, egyesek bojkottálnak parlamenti üléseket, egyesek más személyek(„ellenfeleik”) ellen szítanak hecckampányokat, hangoztatják, hogy az iletõ „ideggyenge”, stb. Szóval abban igazad van Gárdos a Kosztolányi-novellát az „általános emberi” dimenzióból közelebb hozza, s aktualizálja, még hozzá sokkal aktualizáltabbá teszi, mint 1912, egészen a jelenkorig.
Én egy fikarcnyi egyházellenességet sem éreztem a filmet végignézve(én több alkalommal síkra szálltam ezen a fórumon a katolikus egyházért), lehet, eleve megértõbb vagyok irányában, az idõsebbik papra is éppenséggel elmondható, hogy õ volt ennek az egyháznak tipikus alakja: õ tényleg ütött egyszer, a szenteltvízbe öntött tinta esetében(sztem a nézõvel nagy egyetértésben), hogy neki is megvolt a saját külön problémája, mely miatt távozott az iskolából, az csak „hab a tortán”

Szigorú!!

Egyszer olvastam egy érdekes elméltet: Az ember lelke,(=agya) három alkotórész egysége: 1. agykéreg(tudat, racionális gondolkodás); 2. limbikus rendszer(a középagy bizonyos részei – hangulatok érzelmek, “kedvek”); 3. R-komplexum(ez az agy legbelsõ rétege, (az agykamrák körül(?), az agy alapban(?)) – olyan genetikailag kódolt viselkedésformák, amelyekben nincs szerepe(vagy elhanyagolható) a másik két alkotórész human(us) funkcióinak: tanulás, mérlegelés döntés).
A három együttmûködve irányítja az embert, ill. hol az egyik, hol a másik veszi át a vezérszólamot. Az R-komplex neve a reptilia(=Hüllõk) elnevezésébõl származik, ezeknek agya még fejletlenebb, nincsenek gondolataik, ösztöneik, érzelmeik, álmaik. Az evolució során a hülõknél magasabb rendû állatok kezdenek álmodni, pont, hogy az R-komplexum késztetéseit kompenzálják.
Az emberi társadaomban a diktatúrák, vallások babonák,agresszió, hierarchia, területi elv, ritusok felel meg az R-komplexumnak, ill. tevékenységének Így fegyveres testületek, szexuális elkülönüléssel(azonos nemûek) kialakuló rituális szervezetek, pl. szerzetesrendek, stb.

Roppant komplikált kérdéseket vet fel Kosztolányi novellája - nem érdemes hát pálcát törni azok felett, akik akarva vagy akaratlanul félremagyarázzák.

Sajnos Gárdos filmje inkább tekinthetõ félremagyarázásnak, mint az író ábrázolásmódját, munkametódusát megközelítõleg reprodukáló, vagy éppen saját nézõpontja alapján valami hasonló értéket kitermelõ verziónak.

A rendezõ relatíve ügyesen elkerüli azt a rendkívül könnyen félreérthetõ mozzanatot, hogy filmjében a papi karakterek képében az egész egyházra enged következtetni - mert persze, hogyne képviselnék ezek a figurák a saját közösségüket, akkor is, amikor valami torzulás nyomán olyasmiket követnek el, amely több, mint a hatalmukkal való visszaélés.

De mégis: Kosztolányi, a háttérben meghúzódó gazdag lelki mintázatok halk, befeléforduló festõje, aki novelláinak egy-egy szavában egész kor-, kór, sõt néha csillagképet rejtett el, jóval messzebb tekintett ennél.

Röviden, tõmondatokban, naturalista tömörséggel felvázolt apró, ám nagyon is nyugtalanító akvarelljei - novellái - olyan filmes alapanyagot jelentenek, amelynek kibontásához a néhol szinte jelentéktelennek tûnõ apróságokra való ráfókuszálás - lelki finomság - képessége szûkségeltetik, sõt, nélkülözhetetlen hozzá.

A magyar rendezõk többsége pedig manapság sajnos képtelen e leki finomság rendkívüliségének érzékelésére -nemhogy arra, hogy e ritka képesség birtokába juthasson.

Gárdos sajnos közéjük tartozik.

Õ igazán tud abszurd szituációkat, végtelen eseményláncolatokat és groteszk helyzeteket teremteni - ám a strukturának nem igazán nagy mûvésze, minimális Saussure-i strukturalista-ráérzõképesség nélkül pedig lehetetlen viszonyokat-viszonyrendszereket a maguk bonyolultságában és szemiotikai sokszínûségében érzékeltetni.

Ezért torzulnak el a "Tréfa" karaktereinek arányai is, ezért válnak jelentéktelenné bizonyos súlytalan epizódok és ezért kerül bele a levesbe némi teljesen indokolatlan és nevetségesen primitív klerikalizmusellenesség is (azért nem írtam egyházellenességet, mert ilyesmirõl itt szó sincs - Gárdos mindössze az oktatási intézmény hierarchikus, poroszos kegyetlenségének és a sarokba szorítottság motívumának kiáltó ellentétérõl beszél, amely azonban kétségtelenül primitív megvilágításba helyeztetik). Ez a klerikalizmusellenesség elsõsorban abból fakad, hogy Gárdos, aki gyakorlatilag a hetvenes évek eleje óta rendezett, úgy nevelõdött annak idején, hogy egy filmnek vagy van társadalmi üzenete, vagy elmehet a susnyásba.

Nos kérem tisztelettel, ez itt a fõ probléma: hogy marha fontos itt aztán a társadalmi üzenet. Hogy nem elégedünk meg Kosztolányi téren és idõbeliségen kívül helyezett szituációjával: nem, nekünk 1912-be kell helyezni a történetet, a diákok pedig lehetõleg az elsõ és második Balkáh-háborúról vitatkozzanak testnevelési gyakorlataik közepette.

Gondolom, Bíró Zsuzsa érdeme lehet az, hogy a forgatókönyv egész használható alapanyaggá lett - ugyanis ez a társadalmi mondanivalóra való törekvés, hála az Olümposziaknak, háttérbe szorul a sztorival, a cselekménnyel szemben.

A baj így legelsõsorban az lesz, hogy az alkotók nem egészen voltak tisztában azzal, hogy néz ki egy egyházi iskola: azt hiszem, a helyzetet kicsit eltúlozták. Hogy lelki terrorban és hidegzuhanyban bõven volt részük a diákoknak, azt én is örömmel megerõsítem - mint olyasvalaki, aki maga is ilyen intézményben végezte el a gimnáziumot, de hogy testileg fenyítve lettek volna az óriási túlzás - a fiatal pap alakja ebben a tekintetben egyértelmûen primitív, elnagyolt, szögletes.

Aki olvasta a korabeli egyházi oktatási intézményekkel kapcsolatos "tényfeltáró" munkákat (élükön Kaffka Margit rendkívül kritikus, habár leánykollégiumban játszódó "Hangyaboly"-ával), az pontosan tudhatja, hogy hogyan festettek ezek a viszonyok - ezt nem óhajtanám részletesen elemezni.

A harmadik probléma a színészek tekintetében mutatkozik: sokan, hozzáértõk és laikusok egyaránt, számomra teljesen érthetetlen módon dícsérték a gyerekszínészek játékát.

Na, az ilyesmivel én nem tudok mit kezdeni.

Magyarországon nincsenek igazán jó gyerekszínészek - ez az igazság. A magyar gyerekszínészek nem jók. Idegbetegek avagy vérszegények, az mindegy is, legtöbbször ugyanis ARTIKULÁLNI sem tudnak rendesen.

Az egyik kritika címe szerint: "Kosztolányinak is tetszene".

Csakugyan?

Az, hogy nem csak a gyermek, de a felnõttszínészek is képtelenek magyar nyelven érthetõen artikulálni?

Ez tetszene Kosztolányinak, a magyar nyelv hagyományait egyik legbuzgóbban ápoló írónknak?

Na, azt kötve hiszem...


S hogy milyen erényekkel bír a film?

Az elmondottakon kívül nagyjából minden más rendben van: a forgatókönyv használható alapanyagot képvisel, a fényképezés rendben van (habár számomra meglepõ módon, a kiemelkedõ operatõri munka és a felejthetetlenre sikeredett képek ellenére is többször tévéjáték színvonalát idézõ), a mozi tempójával különösebb problémám nem volt.

Csak éppen a mûvet nem sikerült sem adaptálni, sem parafrazeálni, s a nagy igyekezetben a társadalmi üzenet megteremtésére, pont a kor izgalma és érdekessége veszett el, amelyre a film utalni akart.


Ez most nem sikerült, Peti bácsi!

Nem baj, talán majd a következõbe sikerül becsempészni az EMBERT is a társadalmi mondanivaló mellé...

6.1/10

Igen, ez a szál valóban nem illik bele az eredeti környezetbe; mint ahogyan nyilván a két tanár viselkedését is a mai viszonyokhoz igazították, közelítették egymáshoz a tanárok és a diákok világát. Az eredeti novellában a szerzetesekrõl csak annyi tudható, hogy szorgosan vesszõznek - olyannyira távol maradtak a diákoktól, hogy abba nem fért volna bele sem a pofozkodásra ingerlés, sem a lázadás.
Ottlik világában is olyan magasan a diákok fölött van a nevelõtiszt, hogy gyakorlatilag csupán a "helytartói" révén kormányoz. Idõsebb diákok a rendcsinálók, ha jól emlékszem, a Légy jó mindhalálig-ban is; a távolságtartás aztán idõnként olyan humoros jelenetekben nyilvánul meg, mint pl. Kastner Repülõ osztályában, ahol a tanár önnön fia szüleit dorgálja meg, amiért nem figyelnek a gyermekükre.
A szédítõ távolságtartás az Aranysárkánynak is sajátja, ahol az apa egyszerûen nem veheti észre, mi folyik a lánya és a diákja között, mert ez nem egyeztethetõ össze a méltóságával. A méltóság, a távolságtartás elveszítése az életébe kerül.
Egyszer láttam a Pál utcai fiúk órai jelenetét úgy színpadra alkalmazva, hogy a diákok a pad tetején ugráltak és visszafeleseltek a tanárnak, közben papírgalacsinokkal dobálóztak. Azt hittem, rosszul látok.
Valószínûleg nem tesz jót ezen mûvek hitelességének a tanár-diák viszonyok ilyetén való újraértelmezése; bár sajnos éppen ebben a mûben már alig tûnt fel, úgyhogy kösz, hogy figyelmeztettél rá.

Igen, olvastam a kommenteket, követtem a vitát, nem szállnék bele. Csak az "egykutyaság" kérdésén tûnõdtem már magam is, némileg más szempontból. A Tréfát nézve elõször Törless-párhuzam ugrott be, majd mindjárt az, hogy nem egészen stimmel, hiszen ott katonai iskola volt. Mi volt hasonló? A diákok egymás közti "játszmái". Ami ott nem fordulhatott elõ: nyílt lázadás. Ottliknál sem. Ha tévedek, javítson ki valaki, régen láttam/olvastam az említett mûveket!

Bizony így van, az is rászorul némi árnyalásra részemrõl.
Lényegét tekintve azonban, ahogy Otlik esetén is utaltam rá, zárt rituális férfi(azonos nemû)csoportosulás. Lényegében egykutya. Persze,klerikálisok, ha vannak itten, pont ebben az egykutyaságban fognak velem ellenkezni.
Mandulavirággal azonban az adok-kapok nem ezen indult be,hanem a zsidózás miatt.

Ha nem tévedek, Az ifjú Törless is katonai iskoláról szól (Musil), nem egyháziról.

Zutty!

Az Ottlik ügyben valóban lehettem volna átnyaltabb, az valóban nem síma egyházi oktatásról szól, hanem katonaiskoláról.
Gondolhatod azonban, hogy a KUK katonatisztek képzése morálisan és intellektuálisan nem „ment ellen” a „klerikálisa reakciónak”.


A Magdolnamõvéreket ugyan láttam, de nem maradt meg bennem különösképpen, eszem ágában nem volt így aztán „számon kérni” a Gárdos-féle filmen. Nyilván nem lehet konkrétan világirodalmi nagyságokhoz fûzni, de azért idemásolom neked a vele kapcsolatos ilyen jellegû adatokat:
„Velencei Filmfesztivál (2002) - Arany Oroszlán:
BAFTA-díj (2003) - Legjobb eredeti forgatókönyv jelölés:
BAFTA-díj (2003) - Az év kiemelkedõ brit filmje jelölés:
Brit Független Filmdíj (2003) - Legjobb forgatókönyv jelölés:
Cézár-díj (2002) - Legjobb európai film jelölés:
Európai Filmakadémia (2002) - Legjobb film jelölés”

Felhívom a figyelmed, hogy az emléegetett díjak egyiker sem Oszkár. Tehát talán nem játrok túl messze az objektivitástól, ha ezeket egyenértékûnek veszem néhány világirodalmi nagyság szerepeltetésével.

Persze, akár hivatkozhatnék eszmeileg tényleg akár az egész világirodalomra(ezt csak a Magdolnanõvérek tartalmának kivonatos elolvasása után mondom(mivel nem emlékeztem rá!)). A felvilágosodás után kezdõdött a nagykorú világirodalom, nem hiszem, hogy sok mérvadó eszmei támogatást találsz benne a Magdolnanõvérek címadó szervezete ûzelmei védelmére.

Végezetül hadd szögezzem le, hogy kifejezetten gyomorforgatónak tartom a zsidózásnak azt a formáját, amit itt volt szerencsém elõtalálni. S neked volt szerencsétlenséged védelmedbe venni. Tõled elnézést kérek.

Te is odafigyelhettél volna, milyen kontextusban hangzott el az ominózus kifejezés: a Magdolna nõvérek c. film kapcsán. Szerény(telen) véleményed szerint azt a filmet a világirodalom mely jeles alkotója ihlette? Nyilván nem tudod, mirõl szól, tehát elõbb járj utána, majd ezt követõen olvasd el újra a Trebicsnek címzett posztomat, annak elõzményét és utózmányát. Ezután elmélkedj el azon, a zugíró kifejezést kikre szokták használni (a zugfirkász szót tán jobban ismered). Marxista zugírókon azokat a noname kommunista újságírókat értettem, akik még József Attilát is lefasisztázták: „a fasizmus táborában keresi a kivezetõ utat” „baloldali mozgalmi frazeológiába burkolva szociálfasiszta ideológiát árul” „kapitalista nyomorjampec” Szóval hogy Trebics ne ilyen sötét néphülyítést várjon Kosztolányitól. Amúgy késõbb kiderült, õ sem a szerzetesek perverz baromállatként való ábrázolását hiányolta, csak valamiféle katarzist.
Egyébként kösz, hogy kifinomultan stílusos hsz-aiddal szórakoztatsz, de legnagyobb sajnálatomra nem áll módomban többre válaszolni.

Tévedésben élsz, ha azt képzeled, szabadon mocskosnácizhatsz. Esetleg a TÜKÖR ELÕTT. Ez gyûlöletbeszéd, ráadásul a filmhez az égvilágon semmi köze sincs, magáról a filmrõl nem írtál, ez pedig végképp nem politikai topic. És az én hsz-om után böffentetted, miért ne sértõdjek meg miatta? Hiszen nem címezted konkrétan senkinek, csak általánosságban írtad.

A másik: egy iskolai történet az iskoláról szól; a fõszereplõje két tanár volt, Maria3 õket értékelte, figyelhetnél. Vekerdyt és a waldorf iskolák antropozófus ezoterikáját viszont valóban nem lehet leverni ezen a történeten: az embernek nem kell istenné válnia, pláne nem egy katolikus szerzetesnek, gondolj már bele.
A tiszetelettel pedig egyetértek; te is tisztelj meg bennünket azzal, hogy nem mocskosnácizol. Fõképp, hogy Koszolányi maga is jobboldali, konzervatív politikai beállítottságú volt; te még õt is mocskosnáciznád.

Kedves mandulavirág!

maria3 brilliáns mûelemzést adott. Annak az ég világon semmi köze ahhoz, hogy itt és most mi az oktatási nagybüdös helyzet, senki nem vádolta még a filmbéli tanárokat sem semmivel. Ez nem bírósági táérgyalás.

Különben is ha jól csalódom VekerdyTamást idéztde, ha azzal nem értzs egyet, akkor viszont alaposan föl kellene tûrnöd az alsószoknyád.

Nagyon szép és megható az elemzésed, kár, hogy nem életszerû. Ha ismered az oktatási rendszerben a tanárok helyzetét, vagy ha csak a saját gyereknevelésedre gondolsz, tudhatod, hogy nem lehet elvárni egyetlen "fölnõttõl" sem, hogy szentként, angyalként viselkedjen, soha ne sértõdjön meg, ne legyen dühös vagy gyáva. A két tanár szerintem nem volt démonikus mértékben eltorzult, földöntúlian gonosz, nem lehet rájuk hárítani a felelõsséget a tanítványaik tetteiért. Egy bizonyos mértékben természetesen felelõsek; de az vádaskodás, hogy õk rontották meg az ártatlan gyermekeket.
Írtad, a tisztelet lerombolódásával elszabadult a gonoszság. Mózes szerint már Káin meggyilkolta az öccsét, tehát a tiszteletlenség, ahogy fogalmazol, végigkíséri az emberiség egész történelmét. Sajnos naivitás azt várni, hogy ez neveléssel megelõzhetõ.
De sok tekintetben természetesen igazad van.

Végre megnéztem tegnap a tv-ben és még emésztem.... valahogy hirtelen lett vége. Eleve meglepõdtem, hogy máris itt a stáblista, mert 93 percesnek írták és bárhogy is számolom 75 percnél több nem volt (21:05-tõl 22:20-ig kb). Ez véletlen?
Köszi a linket a novellához, el fogom olvasni.

Elszúrták a végét. Kár. A gyilkosság bemutatásában igazán követhették volna a novellát.
Az is igaz, hogy a felnõtt szereplõk - a kamaszokkal szemben - nem álltak a helyzet magaslatán. Igaz, nem kaptak hálás szerepet, csupa különc figurát kellett hozniuk, amiket eleve nem is éreztem hitelesnek. Kíváncsi vagyok, honnan származnak ezek az alakok, én nem jöttem rá, bár érzékeltem, hogy több K-novellát is összedolgoztak. A két tanár vitája kicsit "tézisfilm"-szerûvé tette az egészet. Különben nem olyan rossz, sõt néha kimondottan szép. (Ebbe a "szépségbe" is beleköthetnék persze, de inkább nem kötözködöm.)