szerelmesként

Dr Jin

egyszerû családapaként...

Címlapon

És egy többször használt kép, az Édenbõl kivágott ritka boldog pillanatok egyike...
Februárban még aktuális volt a hó, ma nem annyira, de ez a moSSHoly még most is szívdöglesztõ... :))))))

Tudom, azt írtam, hogy már nem írok az Édenrõl... de kicsit olvasgattam a korábbi Sillás bejegyzéseket, és anno Edimir olyan szépeket írt SSH-ról, Lee DongCheol-ról, hogy muszáj idéznem. :))))

"Hmmm, azt hiszem Illionának abban igaza volt, hogy sok színész ebben nyújtotta élete talán legjobb alakítását. Egy biztos, SSH-nak ilyen testhezálló, szívmelengetõ karakter nem hiszem, hogy adatik még, mint amilyen Lee Dong-Cheol szerepe volt. Ezt a karaktert nem lehet nem szeretni, csodálni.... Akinek tényleg akkora a szíve, hogy belefér az egész Tae Baek hegy, belefér a családján kívül még az ellene vétkezõ is (a családját bántónak nincs megbocsátás!), akiben van bátorság, férfias erõ és gyengédség kellõ arányú keveréke, nem egyszerûen csak okos, de borzasztó intelligens, aki hihetetlen eleganciával oldja meg a problémákat.... akit az õszinte tudás vágy és jobbító szándék hajt, aki a gengszterek világában is képes becsületes és megbízható maradni, akit se pénz, se hatalom nem tud kiforgatni magából.

S aki tud úgy szeretni egy életen át egyetlen nõt, hogy annak a szerelemnek egyetlen napja 1000 év!!!!"

én az ing szépségét ismételten kiemelném!
Ja! hogy nincs?

Jó éjt, szépségeSSH álmokat, kellemeSSH ébredést! :)

Kép edimirtõl... :)))))))

....

...

..

.

Lee DongCheol. :)

Ezennel ünnepélyesen megígérem, hogy az Édenrõl csak akkor írok a továbbiakban, ha valakiben az elõzetesen megosztott, kisregényni hozzászólásaimon túl még mindig marad valamilyen kérdõjel... :)))))))

Bár a pár napja itt a Port-on jelenlévõ bejegyzéseltüntetõs reklámok esetleg bekavarhatnak az értelmezésbe... :)

Hm, néhány vidám pillanat a forgatásról... EOE MV Funny... :))))
https://www.youtube.com/watch?v=cAZrJWFFtIc

Ez már tényleg az utolsó az EAST OF EDEN kapcsán... de hol lenne jobb helyen, mint SSH személyes oldalán... :)))

Viszont ez tényleg nagyon SPOILER! SPOILER!! SPOILER!!! a végkifejlettel kapcsolatban, ha valaki még nem tudja és nem is szeretné idõ elõtt megtudni!

Edimir kérdése:
"Miért Lee Dong-Cheol hal meg, ha szerinted (vagyis szerintem) õ a Steinbeck-féle változat szerinti Samuel Hamiltonnak felelne meg, míg Lee Dong-Wook lenne Káin/Caleb...
Shin Myeong-hun pedig Ábel/Aron? Akár a Bibliát, akár Steinbecket nézem, mindkettõnél Ábel/Aron hal meg!"

Nos, elõször is a szereplõk jellemzése a korábbi hivatkozásomból:
"Samuel csodálatos ember, nagy álmodozó, afféle próféta.
Aron apja kedvence, gyenge, álmaiban élõ fiatalember, akinek az élete szükségképpen katasztrófába torkollik;
Caleb pedig csak látszólag gonosz, azért, mert úgy érzi, rossznak tartják."

- SHIN MyeongHun a mama kedvence, "gyenge, álmaiban élõ fiatalember" - úgy tízéves koráig, amikor a család elköltözik a bányavároskából Szöulba és a gyerekek sorsa elválik egy idõre. Mikor 10 évvel késõbb újra találkoznak, MH apja által elvadítva kegyetlenül bánik a szegényekkel, akiket ki akarnak lakoltatni, nõsülésérõl (annak indítékáról) nem is beszélve,... de a kemény álca mögött mindig ott van az ambivalencia, õ természetébõl adódóan nem ilyen... és késõbb megkapja a lehetõséget a "metamorfózisra" (ezt Te részletesen illusztráltad is :))
[az elõbb mûködõképesnek bizonyult a link, úgyhogy akkor itt van Edimir MH-átalakulásáról írott komment-sorozata is: http://forum.port.hu/viewtopic.php?post_id=3947239&postorder=desc&result_per_page=45&highlight=3947239#3947239 bár most hogy megkerestem, az Éden kapcsán írt többi hsz-t is el fogom olvasni újra...:)]
- LEE DongWook: egyáltalán nem mondható gonosznak, senki nem tartja rossznak, sõt, õ az anyja szemefénye, büszkesége. De nem tudja uralni a veleszületett lobbanékonyságát, a vér szavát, az önfejûségét (hányszor figyelmezteti DongChul, hogy még nincs ideje a cselekvésnek, aztán hányszor menti meg, mindig egy újabb nem kívánt alkuval; lsd. az idézetet a könyvbõl, Silla 268.809 komment). Aztán mikor kiderül a valódi származása, ahogy Te is írtad, nem számít 30 év szeretete, áldozata az addigi családja részérõl, az erõs becsvágy, a "végre igazán lehetek valaki" érzése megszédíti, csak a maga (vélt) igazában hisz, nem mérlegel, hanem ítélkezik és büntet (ez ugyebár Isten dolga lenne - amit Káin jellemzõen nem fogad el)

- LEE DongChul (megint csak magamat idézem, most némi kiegészítéssel, pontosítással, Silla 268.811): Õ a két generáció közötti összekötõ kapocs, aki „bûnözõként” is bûntelen marad, hiszen apja egészen ötéves koráig elültethette benne a szeretet magvait, a TaeBaek hegyet is felölelõ hatalmas lelket (a fejlõdéspszichológia is 5-6 éves korra teszi azt az elsõ idõszakot, aminek során az egész életünket meghatározó jellemvonásokat magunkba szívjuk).
Emlékezetes a jelenet, mikor végre becserkészi Shin TaeHwan-t, az apja gyilkosát: arra készül, hogy megölje (szemet-szemért), ám az erkölcsi tiltás erõsebb, leereszti a karját... De akkor hogy' lehetne õ a gyilkos természetû Káin?!
DongChul egész életében testestül-lelkestül a családjáért harcolt, a saját vágyait háttérbe szorítva. Természete, generációk közötti balanszírozó szerepe az eredeti regényben szereplõ, az író nagyapjáról mintázott Samuel Hamiltonnak felelhet meg (Aronnak és Calebnek semmiképp) - gondolom én.
És a halála: szerintem õ az „ártatlan bárány”*, akinek áldozata megválthatja forrófejû (elcserélt) ügyész öccse bûnét, a (közvetett) testvérgyilkosságot** – és így kijózanodva, a helyét megtalálva DongWook is ott ülhet az asztalnál családja körében az utolsó képkockáknál… Káinból - az ÕSZINTE bûntudat érzésének felismerésével - immár Ábel lehet.
* "A bûnért való áldozat a bûn felismerésén, a bûntudat kialakulásán és a bûnösség nyilvános elismerésén alapult. Akinek a lelkében mindez meggyõzõdéssé érett, annak egy ép, hím állatot (rendszerint bárányt) kellett áldozatként bemutatnia. Ezzel jelképesen kifejezte az „Istennek ama Bárányába” (Ján 1,29) vetett hitét, aki mint Megváltó, helyettes áldozatával és halálával megmentheti a bûnbánó bûnöst a bûn jogos büntetésének hatálya alól." (268808)
** közvetett testvérgyilkosság: valójában nem vérszerinti testvérek, de DongChul feláldozza magát, hogy mentse az öccsét, neki nem számít a vér szava; és DongWook sem gyilkos, de mégis az õ makacskodása vezetett DongChul halálához (nekem DW egyértelmûen Káin)

Na, most hogy Káint megváltottam és kineveztem 2 Ábelt + bemutattam a bárány-áldozatot... van még kérdés? :)
Igen, ez már majdhogynem teológiai okfejtegetés, úgyhogy be is fejezem.
Viszont nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a bibliai alaptörténetet, az "õsbûnt" már Steinbeck regénye is máshogy tárja elénk :„A Káin-Ábel történet modern változata az emberi választás jogát és felelõsségét kutatja a jó és gonosz harcában, és arra a meggyõzõdésre jut, hogy az Édenbõl kiûzött ember helyzete nem reménytelen, küzdhet és gyõzhet a külvilág és lelke sötét hatalmain. […] Steinbeck nyíltan is levonja a bibliai történet erkölcsi tanulságát: az embernek megvan a lehetõsége, hogy legyõzze a rosszat, hogy uralkodjon rajta.” http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1966
A koreaiak pedig, mint afféle távol-keleti "népség", a maguk õsi kultúrájával, hagyományaival, hiedelemvilágával "csak" felhasználták ezt a két alapanyagot, és megalkották ezt a sorozatot a maguk ízlése, hite szerint. Koreában nagy keresztény közösség él, emellett fontosak a sámánista gyökerek - mindkettõ megjelenik a sorozatban.
És a halál-képük is más, sokszor utalnak rá, hogy majd a következõ életünkben együtt leszünk... Ámen.

Edimirrel persze jót vitatkoztunk azon, hogy kicsoda egyáltalán Káin és ki Ábel - nagyon nem értettünk egyet... :)

KÁIN és ÁBEL.
Igen, az alapsztori õsi, mondhatni "mindenki ismeri", de nem véletlenül tettem fel hozzá a korábbi linkeket.
Ugyanis Káin és Ábel az emberek két alaptípusát jelképezik: a bûnöst, aki tisztában van vétkeivel, van lelkiismerete, sõt annak furdalása is, õrlõdik, kétkedik, õ Ábel; és van a tévedhetetlen, önmagában hívõ, másokon átgázoló, cinikus, bûneit bagatellizáló Káin. És ezek inkább jellemzõik, minthogy ki az idõsebb.

És érdekes, hogy elfogadod Shin TaeHwan és Lee GiChul Káin-Ábel megfeleltetését, de az elcserélt fiúknál ezt nem gondolod, mert ragaszkodsz DongCHul - az idõsebb testvér - Káinságához. Vagy nem?! :)))))
Szerintem itt van jelentõsége a sorozat címének, ami nem véletlenül lett Édentõl Keletre - utalva Steinbeck regényére.
EMLÉKEZTETÕÜL (azoknak, akik régen olvasták, vagy akkor sem...):
"...A cselekmény két család története. Adam Trask halála után hatalmas vagyont hagy két fiára. Charles és Adam nem tud egymással megférni, ezért Adam Nyugatra költözik csodaszép és ördögien gonosz feleségével, Cathyvel. Édenkertet akar építeni imádott feleségének, de õ, miután IKREKet szül neki, otthagyja. Beáll egy bordélyházba, behízelgi magát a tulajdonosnõnél, majd meggyilkolja és õ lesz a tulajdonos. Adam évekig tompa kétségbeesésben él, fiaival sem törõdik, amíg végül a szomszédja, a Steinbeck nagyapjáról mintázott Samuel Hamilton erõszakkal talpra nem állítja. Samuel csodálatos ember, nagy álmodozó, afféle próféta.
A regény másik fõ szála Samuelnek és gyermekeinek története, akiknek a sorsa összefonódik Adamnek és két fiának, ARONnak és CALEBnek sorsával. A Káin-Ábel-téma másodszor Aron és Caleb sorsában felerõsítve jelenik meg: Aron apja kedvence, gyenge, álmaiban élõ fiatalember, akinek az élete szükségképpen katasztrófába torkollik; Caleb pedig csak látszólag gonosz, azért, mert úgy érzi, rossznak tartják." http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1966

Steinbeck szerintem nem véletlenül ír ikrekrõl, Caleb és Aron - Káin és Ábel...
Számomra a koreai változatban õk továbbra is DongWook és MyeongHun - a két anyától és két apától egy napon született, elcserélt sorsú fiúk.
Lee DongChul "csak" a bátyjuk, hiszen MyeongHun is mindig bátyjaként tekintett rá és tisztelte, míg DongWook ezen túlmenõen még apafigurát is látott benne; Te is írtad, hogy idõsebb fiúként õ volt a család feje, amíg kényszerûségbõl rossz útra nem tért, de ekkor is támogatta a családot.
DongWook is rajongva csodálta az erõs bátyját, egészen addig, míg ki nem derült a csere - ekkor már szabadon elõtört az apja vére, az önzõsége, a mindenkin átgázoló, saját magában hívõ Káinsága. Amíg ki nem józanodott.

És igen, itt is a szereplõk jellemén van a hangsúly, ahol a szegénysorból származónak nemesebb a lelke, mint a kegyetlen dúsgazdagnak. És még ragozhatnám napestig...
Meg a másik családba került fiúk személyiségének alakulása, amit a "mi lett volna, ha?" szerint már megbeszéltünk - ott viszont minden gondolatoddal maradéktalanul egyetértek.
Amit még vitatnék: szerintem MyeongHun nem volt súlytalan, csak nagyon más, mint DongWook (bár nem mértem stopperral a jeleneteiket, de szerintem nem sok különbség lehet kettejük között... :)))
(SPOILER!!! Edimir eredeti bejegyzései a Silla-topicban 2017. február 12-én, 268.817-268.818 SPOILER; a link nem tudom, hova visz, de hátha segíti a keresést: http://forum.port.hu/viewtopic.php?post_id=3948321&postorder=desc&result_per_page=45&highlight=3948321#3948321)

KÉP: a három "fivér" (nem asszociál a három nõvérre és nem röhög...!!! :)))))
És nyilván az sem véletlen, hogy a két fiatalabb fiú öltözéke egymás kontrasztja: egyiken fekete zakó-fehér ing, másikon fehér zakó-fekete ing...

SPOILER!!!! (folyt.)

Tkp. a sorozat jól elkülönül 2x28 részre: az elsõ felében az egyéb történéseken kívül rendkívül hangsúlyos DongChul és Grace beteljesületlen, folyton akadályokba ütközõ, tiltott szerelme, amely Grace esküvõjével ér véget valamikor a '80-as évek második felében (28. rész közepe). Majd egy ugrással 1993-ban folytatódik a történet és a fõ motívum a két fiú elcserélése, a titok fokozatos napvilágra kerülése lesz.
A 30. rész körül kezd szép lassan kiderülni a fõszereplõk számára, hogy a két fiút születésükkor elcserélték.
És itt jön a többi kérdés, a MI LETT VOLNA, HA... (pl. szerintem a két fiú eltérõ természetébõl adódóan a bányász fiatalabb fia nem gyújtotta volna fel Shin házát, így DongChul-nak nem kellett volna menekülnie, az anyjuk vehemens bosszúvágyát a két szelíd fiú talán tudta volna enyhíteni...) A késõbbi ügyészfiú, aki addig istenítette a "bátyját", végül ellene fordul (a vér szava), de a vérszerinti apjának sem bocsát meg, miközben végül rájön, hogy hol a helye a szívében a többieknek.
Szóval rendkívül összetett film (sorozat) lélektanilag, tele etikai dilemmákkal, érzelmi hullámvasutakkal és erre a zene csak ráerõsít.

Zenei kitérõ: szintén nagy kedvencem a THIRST https://www.youtube.com/watch?v=tMcc4ddbt5s
Múltkor épp' a sorozat azon részét (14.ep.) nézegettem, amikor ennek a dalnak a szövegét is volt szíves a fordító leírni, hatalmas köszönet neki(k)!!!!
(giseigo orosz feliratát fordította yeva):
"Tényleg vágyom rá, vágyom, hogy szeretetet adjak, de ez nem elég neked...
Ha van bûnöm... Az az, hogy túlságosan szeretlek. Az én hibám... Ne tedd ezt... Ne kérd tõlem, hogy felejtselek el...
Attól tartok, ez elég erõt adna ahhoz, hogy meggondoljam és elmenjek... Még sírni sem tudtam...
A következõ életünkben, akkor tudnál csak engem szeretni? Tudnád a szíved csak nekem adni?
(Ottohke?!) Hogyan felejthetnélek el téged? Még ha megszûnök lélegezni... akkor is szeretlek...
Mennyit kell még szenvednem, mielõtt visszatérsz hozzám? Mennyit kell még sírnom, mielõtt visszajössz hozzám?
(Ottohke?!) Hogy gondolhatnád, hogy kitörölhetlek téged? Várni fogok arra a napra... Örökké..."
Másik nagy kedvenc a No One Else https://www.youtube.com/watch?v=9POF7p-sPcE
És a további kedvenceimet az Eden-bõl most nem sorolom, van még pár, de nosztalgiának ennyi is elég... :))))

S HOGY KICSODA KÁIN ÉS KI ÁBEL? Szerintem nem csak testvérek, hanem bármely ember megtestesülései lehetnek õk.
Az elsõ generáció: Shin TaeHwan igazgató (Káin – szerintem nem szorul magyarázatra) és Lee GiCheol bányász (Ábel). Az õ harcuk és annak végkifejlete ismert.
A második generáció: a két elcserélt fiú, DongWook (a forrófejû, mindenkin átgázoló, a saját (ügyészi) igazságában mindenek felett hívõ Káin – „apja fia”) és MyungHun (a szelíd, jóravaló, késõbb elvaduló, hatalmas bûnt elkövetõ, de bûntudat által mélységesen gyötört Ábel – akin szintén kiüt igazi apja vére).
De akkor ki lehet DongChul? Õ a két generáció közötti összekötõ kapocs, aki „bûnözõként” is bûntelen marad, hiszen apja egészen ötéves koráig elültethette benne a szeretet magvait, a TaeBaek hegyet is felölelõ hatalmas lelket (a fejlõdéspszichológia is 5-6 éves korra teszi azt az elsõ idõszakot, aminek során az egész életünket meghatározó jellemvonásokat magunkba szívjuk).
DongChul egész életében testestül-lelkestül a családjáért harcolt, a saját vágyait háttérbe szorítva. Õ az „ártatlan bárány”, akinek áldozata megválthatja forrófejû (elcserélt) ügyész öccse bûnét, a (közvetett) testvérgyilkosságot – és így kijózanodva, a helyét megtalálva DongWook is ott ülhet az asztalnál családja körében az utolsó képkockáknál…
A sorozatban fontos szerepe van DongChul hitének (a Grace-szel közös keresztmedálos nyaklánc, a katolikus esküvõ) – egy Káin és Ábel történet nem nélkülözheti a zsidó-keresztény hagyományokat –, de a végén benne van a koreaiak õsi hite a következõ életrõl, ahol majd újra együtt lehetnek a szerelmesek….
(Egyébként DongChul természete, generációk közötti balanszírozó szerepe az eredeti regényben szereplõ, az író nagyapjáról mintázott Samuel Hamiltonnak felelhet meg – vagy nem :))

SPOILER! SPOILER!! SPOILER!!!

A koreai EOE-nél maradva (ezt egy kedves ismerõsömnek írtam korábban, mikor arról érdeklõdött, hogy a könyv és a sorozat milyen kapcsolatban van egymással):
Mindenképpen benne van az eredeti dilemma, vagyis hogy A JÓ JÓ-E, A ROSSZ ROSSZ-E VALÓJÁBAN, csak az alapszitu más.
(Bocsánat, nem „kiabálok”, csak itt máshogy nem lehet kiemelni szavakat, mondatokat.)
Itt egy bányászfaluban kezdõdik a történet 1961-ben: Shin TaeHwan a bánya igazgatója, aki semmitõl sem riad vissza, hogy hatalomhoz és pénzhez jusson, Lee bányász pedig egy szegény, de becsületes, kedves ember; van egy házsártos felesége és egy ötéves fia, aki a késõbbi fõ-fõszereplõ, Lee DongChul.
Shin igazgatónak van egy szeretõje, egy kórházi nõvér, aki teherbe esik tõle, de a szálak elvarrása érdekében Shin elraboltatja a nõt, a babát kivágják a hasából és a nõt magára hagyják. A nõ túléli és bosszút esküszik: hamarosan megszületik a két férfi gyermeke, mindkettõ egyazon éjszakán, két fiú; a nõvér nem tudja megölni Shin fiát, hanem ELCSERÉLI A KÉT ÚJSZÜLÖTTET – ÉS A SORSUKAT.
A két férfi folyamatosan összetûzésbe keveredik, a bányász a többiek érdekét védi, sztrájkra készülnek, de ezt Shin nem engedi, hanem robbanást idéztet elõ, amiben a bányász meghal. Ekkortájt születik az állomásfõnök unokája is, aki kislányként a két elcserélt fiú közös szerelme lesz, bár õ a "bányászfiút" választja. 10 évvel késõbb a bányászfeleség még mindig bosszút akar állni, folyamatosan hangoztatja, hogy Shin ölte meg e férjét, és a fiait (DongChul 15, DongWook 10 éves) is a bosszúra kondicionálja. A fiúk eszesek, jól tanulnak és sokat dolgoznak. Shin elcserélt fia (MyungHun) csendes, szerény, az elcserélt bányászfiú (DongWook) lobbanékony (kiüt az apjuk vére).
DongWook egy nap felgyújtja Shin-ék házát, de a bátyja elkergeti és magára vállalja a bûnét, így kolóniába kerül, ahol az anyja mûtétjére akar pénzt szerezni, ezért megszökik a többi fiatalkorú bûnözõvel és "rossz útra tér". Mivel Shin nem hagyja békén, így végül az orgazda magával viszi Makaóba, hogy "megerõsödjön", és késõbb bosszút állhasson az apja miatt. Makaóban aztán kaszinózni kezd, ami félig-meddig alvilági pénzmosoda ugyebár...
A következõ idõpont újabb tíz év múlva 1981: a fiatalabb fiú bekerül a legjobb szöuli egyetemre és a célja, hogy ügyész legyen, aki leszámol majd Shin TaeHwan-nal, miközben a bátyja anyagilag támogatja õket. Anyjuk viszont haragszik az idõsebb fiúra és fogalma sincs róla, hogy az imádott, ajnározott kisebbik fia miatt vált "bûnözõvé".
A másik fiú, aki tízévesen még szelíd volt, "apja" hatására elvadul, könyörtelen lesz, aki késõbb egy ünnepségen magával hurcolja a közös szerelmüket, majd részegen megerõszakolja. A lány megölné magát, de mivel teherbe esik (ahogyan annak idején az anyja is), így megtartja a babát és késõbb csak a fiának él. Shin elnök végül elfogadja a menyét, mert õ a karrierre koncentrálva jó szállodaigazgató lesz, aki segíti az apósát, az elcserélt fiút pedig végül a távolságtartásával és méltóságával visszaszelidíti... (késõbb rájön az apósa kegyetlenségére, mikor a korrupciós vádak idején nem védi meg õt)
Fontos szereplõ még Gook elnök, a legnagyobb koreai kaszinó tulajdonosa, aki a makaóiakkal üzletel, az õ lánya és egyetlen örököse Grace, aki beleszeret a szegény, de becsületes DongChul-ba - na nem egy sima út az övék. (Gook DaeHwa elnök, a kaszinómágnás is nagy kedvencem volt a sorozatban. Mikor félelmetesen, fenyegetõen, halkan beszélt, akkor is mindig bíztam benne, hogy azért bírja ezt a DongChul-gyereket - és úgy is volt! :)))) Azt meg külön bírtam, amikor vagy mérgesen vagy lelkesen csak úgy pörgött, ezt a jellegzetes krrr-hangjukat nagyon bírom a koreaiaknak... :)
Ez kb. az elsõ 8-10 rész tartalma az 56-ból…

+ Egy másik kedvenc dalom: Pongpungseogeso - Viharban.
A klipben egymás után jelennek meg a fõszereplõk. Egy pihent "pillanatomban" lemásoltam a hangul betûket, hiszen minden fõszereplõ kapott egy-egy mondatnyi jellemzést, de némelyiknél elég zöldség jött ki, úgyhogy ennek ismertetésétõl inkább eltekintek... :)
Na jó, az elsõ még vállalható: 사랑과 야망, 그리고 복수와 화해의 대서사 드라마! Szerelem és ambíció, bosszú és megbékélés egy epikus d(o)rámában!
Ill. DongCheol jellemzése: 폭풍 갈고 불 갈은 성품의 야생마 Vihar sem tudja megváltoztatni/megtörni a "vadló" természetét.
Vagy Shin TaeHwan: 사람들은 그를 두고 `악의 화신`이라고 한다 Az emberek úgy gondolnak rá, hogy õ "gonosz megtestesülése".
https://www.youtube.com/watch?v=w5p8UygbL8I

EAST OF EDEN.
Alapvetõen a Silla-topicban szoktam írni, ahol is idén februárban írt Edimir az Édenrõl, miután végre megnézte - bár õ egy hét alatt ledarálta... :)
Nos, hozzá képest én úgy bírtam csaknem 2 hónapig, hogy miután lassan eljutottam a 20. rész körülig, eléggé el nem ítélhetõ módon belenéztem úgy minden 5-10. részbe (25-30-35, stb…), így lelkiekben fel voltam készítve, a pontos részleteket pedig szabadidõm szerinti kisebb adagokban vettem magamhoz.
A közben eltelt idõ alatt többször belenéztem a sorozatba, hiszen nem könnyû elengedni a szereplõket, a történetet, gondolkodtam azon is, vajon mi köze Steinbeck eredeti regényéhez, miért pont ez a címe, de nagyon nem mélyedtem el a dologban.
Viszont Edimirnek egy mondata: SPOILER „...ha belegondolunk a címbe, akkor baki, mert Káin nem halhat meg, Ábelnek kellene...” SPOILER VÉGE elindított bennem egy gondolatsort, aminek hatására helyére kerültek a dolgok – legalábbis bennem.

KÁIN ÉS ÁBEL
(Elõször egy személyes gondolat: nem vagyok hívõ, bár meg vagyok keresztelve, de ateistának sem tartom magam – tkp. Jézus tanításaiban hiszek.)
„Kain és Ábel történetét mindaddig nem érthetjük meg igazán, amíg nem látjuk tisztán az áldozat, ill. a különféle áldozati formák tartalmát, jelképes jelentését.
A történet szempontjából a BÛNért való áldozat és a HÁLAáldozat bír jelentõséggel. Ezek indítékuk és formájuk tekintetében egyaránt eltértek egymástól. A bûnért való áldozat a bûn felismerésén, a bûntudat kialakulásán és a bûnösség nyilvános elismerésén alapult. Akinek a lelkében mindez meggyõzõdéssé érett, annak egy ép, hím állatot (rendszerint bárányt) kellett áldozatként bemutatnia. Ezzel jelképesen kifejezte az „Istennek ama Bárányába” (Ján 1,29) vetett hitét, aki mint Megváltó, helyettes áldozatával és halálával megmentheti a bûnbánó bûnöst a bûn jogos büntetésének hatálya alól. A hálaáldozat - az elõbbitõl eltérõen - az Isten sokféle földi áldása fölött érzett öröm és hála kifejezõdési formája volt, és elsõsorban termények, élelmiszerek formájában került bemutatásra, mint amelyek az isteni gondviseléstõl rendelt termõ erõk gyümölcsei.
A történet szerint Ábel az elõbbi, Kain az utóbbi formában mutatott be áldozatot.”
Káin földmûves volt, verítékes munkával teremtette elõ a javait, ezzel szemben Ábel csak „heverészett” a mezõn, míg legeltette a juhait (gondolta Káin).
Ábel hitt Istenben, követte a parancsait, bánta bûneit, és örült, hogy áldozati bárányával elérheti a megbocsátást. Káin nem törte magát, csak azt a terményt égette áldozatként, amit maga termelt – s mikor ez nem tetszett Istennek, nem önmagában kereste a hibát, hanem megharagudott Ábelre…
Ábel meggyilkolása után sem érzett bûntudatot, Isten kérdésére (hol van Atyádfia?) csak cinikusan felelt, majd a kirótt büntetést sem vette magára, csak sajnálkozott a sorsán…
http://biblia.biblia.hu/bibliaismeret/?p=5
http://adventista.hu/egwhite/honlap/pp/5.htm

Steinbeck regénye, az ÉDENTÕL KELETRE (1952) „a jó és a rossz szembeállítása két család történetének keretében, több generáción keresztül. Steinbeck a könyvet fiainak szánta, emlékeztetõül a családi hagyományokra. Az író ezt a regényét tartotta élete fõ mûvének. Itt szakított azzal a felfogással, hogy a gonoszság forrása a társadalmi igazságtalanság, és azt az emberi pszichében fedezi fel.” (John Steinbeck – wikipedia)
„A Káin-Ábel történet modern változata az emberi választás jogát és felelõsségét kutatja a jó és gonosz harcában, és arra a meggyõzõdésre jut, hogy az Édenbõl kiûzött ember helyzete nem reménytelen, küzdhet és gyõzhet a külvilág és lelke sötét hatalmain. […] Steinbeck nyíltan is levonja a bibliai történet erkölcsi tanulságát: az embernek megvan a lehetõsége, hogy legyõzze a rosszat, hogy uralkodjon rajta.” http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1966

Idézetek a könyvbõl: http://www.citatum.hu/konyv/%C9dent%F5l_keletre
Általánosságban: „A gyûlölet nem állhat meg egymagában. Szüksége van a szeretetre is, hogy éltesse és ösztökélje, vagy - akár a fegyver ravasza - kipattantsa, lángra lobbantsa.” (267. oldal, 2. kötet, 4. rész, 45. fejezet)
„Az igazság gyors fájdalma elmúlhatik, de a hazugság lassú, maró gyötrelme végtelen, kiapadhatatlan fájdalom.” (177. oldal, 2. kötet, 3. rész, 36. fejezet)
„Csak egy történetünk van. Minden regény és költemény alapja ez a bennünk zajló örök küzdelem a jó és a rossz között. És én úgy érzem, hogy a rosszat mindig újra meg újra kell nemzeni, míg a jóság, az erény halhatatlan. A bûnnek mindig új, friss, fiatal arca van, míg az erény olyan tiszteletreméltó, mint semmi más ezen a világon.” (159. oldal, 2. kötet, 4. könyv, 34. fejezet)
„Az igazi, tartós hatású történet mindenkirõl szól, mert különben nem maradandó. A furcsa és idegenszerû nem érdekes, csak az, ami ismerõs és mélységesen személyes jellegû.” (347. oldal, 1. kötet, 2. rész, 22. fejezet)

LEE DongChul vs. DongWook: „Emberi dolgokban - különösen, ha kényes és veszélyes dolgokról van szó - a sietés erõsen csökkenti a sikeres elintézés esélyeit. Az emberek gyakran megbotlanak csak azért, mert rohannak, kapkodnak. Aki kellõképpen lát neki egy nehéz és bonyolult feladatnak, elõbb alaposan vegye szemügyre az elérendõ célt - azután, ha egyszer már meggyõzõdött arról, hogy ez a cél kívánatos, legokosabb, ha teljesen megfeledkezik róla, és minden figyelmét pusztán az eszközökre összpontosítja. Ha ezt a módszert követi, az aggodalmaskodás vagy a félelem vagy a sietség nem ösztökélheti hibás lépésekre.” (308. oldal, elsõ kötet, második rész, 21. fejezet)

SHIN MyungHun (vö. Ábel!): „A bûntudat nagyon érdekes dolog (...). Azt hiszem, ha egy ember lehánt magáról mindent, és megtisztálkodik kívül-belül, még mindig megmarad néhány kis bûne, ami azért bujkál benne, hogy nyugtalanítsa. Mindent könnyebben feladunk, mint ezt a gyötrõ bûntudatot.” (2. rész, 15. fejezet, 216. oldal )

DongChul és DongWook anyja – bár a szövegkörnyezet egy kissé eltér, de az õ gyásza számomra túlságosan erõltetett, már-már kóros, az egész család életét megnyomorító elvakultsággá vált, amiben csak õ és az ügyész fia szolgáltathat igazságot a bosszú által, pedig „ne ítélj, hogy ne ítéltess”! (bár lehet, hogy csak én látom így): „Csatában elesni nem valami méltóságteljes dolog. […] Ám annál nagyobb, szinte édesbús méltósággal jár a GYÁSZ - a tehetetlen, reménytelen szomorúság,... [...] És az is igaz, hogy mindig vannak emberek, akik - mikor gyászuk kezdi elveszíteni zamatját - szelíden áttolják a büszkeség érzelmi körébe, és egyre magasabban hordják az orrukat, egyre nagyobb embereknek tartják magukat gyászuk és veszteségük alapján. És ezek közt olyan is akad, aki a háború elmúltával tõkét kovácsol gyászából és veszteségébõl...” (291. oldal, 2. kötet, 4. rész, 46. fejezet)

DongChul rossz útra térése: „Ha az elsõ ártatlanság elveszett, már nem állhatsz meg, hacsak nem vagy álszenteskedõ vagy ostoba.” (199. oldal, 2. kötet, 3. rész, 38. fejezet) Mint tudjuk, egyik sem volt, sõt!
És ez is õ: „Nincs olyan talaj, amelybõl szentek ne sarjadhatnának.” (114. oldal, 2. kötet, 3. könyv, 30. fejezet)
DongChul és Grace 1 nap = 1000 évnyi szerelme: „Jó dolog, ha az embert szeretik, akármilyen késõn is.” (12. oldal, 2. kötet, 3. rész, 24. fejezet)

Azt hiszem, egyszerû kíváncsiságból kifolyólag (a két) Korea történelmérõl mindannyian nagyon sokat tudunk, könyvekbõl, netrõl, akár elõadásokból...
De mégis az EOE-ben még így kívüllálóként (értsd: nem koreaiként) is rengeteget érzek abból a HANGULATból, ami Koreát a '80-as években jellemezhette.

Pak Csonghi elnöksége (a '61-es puccstól kezdve a '79-es merényletig) fontos idõszak: a '70-es években kezdõdõ fejlesztések, a katonai vezetés japán kapcsolatai (többségük japán katonai akadémiákon tanult, volt köztük II. vh-s kamikaze pilóta is) miatt a japánokkal való diplomáciai kapcsolatok normalizálása, a japánok által fizetett jóvátétel ipari beruházásokra fordítása, a családi vállalkozások hatalmas csebolokká fejlesztése, emögött persze nyilván összefonódások és korrupció (lsd. az EOE-ben is többször említésre kerülõ "most petrolkémiával érdemes foglalkozni", de pl. errõl a korszakról szól a Gangnam Blues is).
Pak Csonghi elnökségének ideje - innen messzirõl fõleg - inkább pozitív kicsengésû, nyilván nem véletlen, hogy az õ lánya Korea elnöke lehetett...
Aktuális kiegészítés: Pak GunHye dicsõsége azóta már a múlté, korrupciós botrányai és sámánista kapcsolatai miatt lemondani kényszerült és ma már a májusi választások óta új elnöke van Koreának, Mun Dzsein (Mun JaeIn) személyében - aki egykori baloldali diáklázadóként, aktivistaként éppen a másik oldalt képviseli, de tkp. az õ élettörténete is kapcsolódik az Édenhez*...
Kép: Pak Csonghi (Park Cheong-Hee) elnök - tuti ezt a képet láttam Shin TaeHwan irodájának falán. :)

Pak meggyilkolása után viszont zavaros idõszak következett, és ezt az idõszakot meglehetõsen nyomasztóan mutatják be az EOE idevonatkozó részei, a konkrét idõszak a sorozatban 1981. (illetve 3 évvel, majd 2 évvel késõbb).
*1981-ben az egyetemi diáklázadások kapcsán pl. említésre kerül a "kvangdzsui mészárlás" is (Dél-Cholla tartományban több száz diákot öltek meg 1980. márciusában); DongCsul öccsének bebörtönzése, kínvallatása, majd kényszerû besorozása is mind az akkori hatalmi túlkapásokat "illusztrálja".
És ebben az idõszakban (1980-88) Cson Duhvan volt az elnök, az EOE-ben csak "Tábornoknak" hívják, de most, hogy utánanéztem, valószínûleg róla lehet szó: https://hu.wikipedia.org/wiki/Cson_Duhvan
Csoma Mózes a könyvében úgy ír errõl a korszakról, hogy a '80-as évek elején a túlkapások miatt már Amerikának is kényelmetlen volt ez az elnök, így végül választásokat tartottak, de az ellenzék megosztottsága miatt újra õ nyert…