Nagyon szép volt Ramona a bálon. Nagyon karcsú, szépen elfûzték a derekát.
Bár kicsit furcsa, hogy élete elsõ báljára piros ruhát vett.... Ilyenkor a lányok fehéret viselnek, esetleg rózsaszínt, vagy halványkéket. A piros az érett szépasszonyok színe...

Hát az jó, ha megvan elõre a történet és nem a nézettség, meg a népszerûség miatt nyújtják tovább a végtelenségig.
Én speciel útálom, amikor tök indokolatlanul beletesznek néhány kómába esést, amnéziát, megvakulást, lebénulást, eltûnt ikertestvér váratlan elõkerülését.... Ezek olyan siralmasak, vagy inkább röhejesek. Na itt szoktam abbahagyni. Az addig érdekes történet itt átmegy szürreális marhaságba, amit én már nem bírok elviselni.

Sziiiia! Végreeee egy ismerõs....egy kedves barát. Jaaa hogy a story 4-en még csak ott tartanak az újrakezdés után? Jó az egész sori, ráadásul nem hosszú. Lucy elõször leforgatja az egész sorit és aztán szokott adásba kerülni így nincs az hogy népszerû és hosszabbítanak meg ilyesmi. Nekem a Ramona nagy nagy kedvencem. Alakítás miatt is, történetileg is és mindenhogy. Látszik hogy nagyon figyeltek az 1800-as éveket idézõ dolgokra. Az sem mindennapi amilyen történeti csavarokat bevetettek itt. :-) Az meg nagyon látszik kinek írta Lucy Orozco ezt a szerepet és ki is hoztak belõle mindent. Ma a bál...pluszban befutottak Ruy Coronadoék haha kis dejavu így a ccea után.

Sziasztok!:-)
Örülök, hogy régi ismerõsökkel találkozom itt. Dina még több is mint egy ismerõs!:-)
Én is nézem a Ramónát, nekem nagyon tetszik és Helena játéka is meggyõzõ.
A szereplõgárdára senkinek nem lehet panasza...és tényleg igaz, amit Napraforgó ír, hogy végre nem egy csöpögõs sorozat.
Érdekes a történet és a jelmezek is szenzációsak. Ma nagyon jó volt a bál, szóval szuper sori, már alig várom a folytatást!

:-)

:-)

:-)

a mai részbõl...

Ez a jó Lucy Orozco sorozataiban. Mindig olyan életszagú és nem csöpög a rózsaszín maszlagú szerelmes oldaltól. Kár hogy csak a Ramona jutott el hozzánk, mert a Gente Bien is nagyon jó sori vagy a Retrato de Familia.

Igen, ez a telenovella sokkal jobb, mint az átlagosak. A színészek is jobbak, a történet és a rendezés is.
Sajnos jó páran csinálnak ilyen telenovállakat mindenféle igény és színvonal nélkül....

Az elmúlt 10-15-20 évben - amióta egyáltalán nálunk is játszanak ilyeneket, ez az átlagnál jobb.

Van pár olyan, amelyre nem is emlékszem, olyan silány volt, jó párat abba is hagytam néhány rész után. Néhányba meg csak úgy belenéztem és röhögnöm kellett, olyan gyatra volt. Szomorúan láttam, hogy sokan mégis komolyan vették. Nem lenne jó, ha a mai fiatalok - valamiféle elvágyódásból - komolyan vennék a szemetet.

Mert kisgyerekként hallotta mielõtt anyuci elküldte a zárdába. Játszott a házban és hallotta ahogy Marta és Juan Quanito mondta. Most pedig megerõsítést kapott a mamától hogy kinek a gyereke. Imádom ezt a részt, mert zseniális a játéka a hölgyeknek. Annyiféle érzelmet vonultatnak fel egy jeleneten belül, hogy mire az ember felfedezi már teljesen más hangulatban van.

Na a tegnapi részben pedig azt mondták, hogy Ramona újszülöttként került Ramona asszonyhoz. Akkor hogyan emlékezhet a mltjára, ahogy néhány résszel korábban mesélte?!

Egyébként ez a telenovella tényleg sokkal igényesebb az átlagnál. Némelyikben oly sok képtelenség van, hogy az már nevetségessé teszi az egészet.

Ez a történet idáig. Próbáltam spoilermentesíteni ezért az egész tartalmat nem tettem be, de így is átfogó képet lehet kapni a történetrõl. Ebbõl kiderül hogy dona Ramona 20 évesen ismerte meg Angust, tehát Felipét olyan 22-23 évesen szülte vagyis ha eltelt 20 év akkor az õ korát így már könnyû betájolni és a többiekét is. Így a kis Ramona tényleg lehet 20 éves, így viszont érdekes hogy ilyen sokáig a zárdában maradhatott.
Azt nem sokan tudják, hogy Lucy Orozco a történetet az anyukája emlékére írta, dona Ramona karakterét pedig kifejezetten Helena Rojo számára és dona Ramona azért fél annyira a vihartól a szerepben, mert Lucy anyukája is rettegett a viharoktól. A sori forgatása alatt rengeteg rendezõ megfordult a forgatáson, mert a producerasszonynak kifejezett elképzelései voltak és azokból nem igazán engedett. :-) Viszont mindenki azt mondja, azt is lehetett olvasni hogy nagyon jó hangulatban telt a forgatás és rengeteget nevettek.

A történet az 1840-es években kezdõdik Kaliforniában. Háború van a mexikóiak és az amerikaiak között, akik Kaliforinát mindenáron az Egyesült Államok területévé akarják tenni. A Kaliforniában élõ, nagyon gazdag és elõkelõ mexikói Gonzaga család, úgy mint sok más Amerikában élõ mexikói családok, úgy döntenek hogy nem menekülnek el a véres háború elõl. Kaliforniában maradnak és megvédik földjeiket, ahol születtek. Ellenben nem csak a mexikóiak és az amerikaiak között dúltak ellenségeskedések és csaták, mert az õslakos indiánok is véres harcokat folytattak mindkét néppel.
Senor Gonzaga, a nagyhírû katonai parancsnok, mindenáron arra törekedett, hogy leigázza a betolakodónak mondott amerikai emigránsokat és megvédje a régi mexikói földeket. A parancsnoknak van egy lánya, a húszéves Ramona, aki egész Kaliforniában ismeretes volt páratlan szépsége folytán. A fiatal lány már egészen kicsi korától kezdve azt a neveltetést kapta, hogy az õseik földjét sohasem szabad elhagyniuk és az utolsó csepp vérükig harcolniuk kell területeikért és ezáltal Mexikó becsületért. Ramona, aki szerette szülõföldjét és családja birtokát, a háborús helyzet ellenére is naphosszat lovagolt és a környék vidékeit járta. Egy nap lovasbalesetet szenvedett és megsérült, de egy ír származású amerikai katona, Angus O’Phail akinek táborhelye nem messze áll a Gonzaga család birtokához, megmenti a fiatal lányt és segít neki. A férfi már ez elsõ pillanattól kezdve mély szerelmet kezd táplálni Ramona iránt. Ami viszonzásra is talál. Ezek után Ramona és Angus titokban találkoznak, és nem telik bele sok idõ…reménytelenül szerelmesek lesznek egymásba. Titkos találkáikat és szerelmüket csakis Ramona hûséges szolgálói Martha és Juan tudják és segítenek a nõnek eltitkolni családja elõl ezt a reménytelen viszonyt. Senor Gonzaga egy gazdag, de idõs tábornokhoz, Alonso Morenohoz szeretné hozzáadni a lányát, és hallani sem akar arról, hogy Ramona más felesége legyen. Fõként nem egy szegény, amerikai katonáé. Ennek ellenére Angus megkéri Ramona kezét és azt tervezik elszöknek, de az 1847-es háború keresztezi szép terveiket. A férfinak harcolni kell az amerikai seregben, a mexikóiak ellen, a területekért és Kalifornia teljes jogú birtoklásáért. Ezért Angus és Ramona szomorú búcsút vesznek egymástól, abban a reményben, hogy a háború végezetével végre elmehetnek és boldogok lehetnek együtt.
Egy év elteltével a mexikóiak elveszítették a háborút. Kaliforina végleg az Amerikai Unió részévé válik. A mexikóiak ezért megtorlásként sok amerikai katonát fognak el, hogy elõször rabsággal, késõbb pedig halállal álljanak rajtuk bosszút. Mint azt Ramona megtudja Angus O’Phail is ezen katonák között van. Az ír katona is áldozatul esett a mexikói katonák bosszúszomjának és kivégezték. Ezért Ramona abban a keserû tudatban, hogy szerelmét már sohasem látja viszont és örökre elvesztette õt, nem hadakozik tovább az apjával és az idõs Alonso Moreno tábornok felesége lesz. Annak ellenére, hogy még mindig lángoló szerelemmel a szívében gondol vissza Angusra.
Viszont alig telik el fél év, amikor Angus megjelenik a birtokon. Ugyanis a rabságba esett amerikai katonák közül sokan megtudtak szökni, köztük a férfi is. Ramona határtalan boldogságát, hogy szerelme mégis él mély szomorúság váltja fel, mert Angus teljesen összetörik annak hallatára, hogy Ramona már Moreno tábornok felesége. Ennek ellenére arra kéri a nõt, hogy hagyja el a férjét és szökjenek meg együtt. Ramona annak tudatában, hogy gyermeket vár a tábornoktól és szüleinek sem okozhat csalódást, fõleg most az elveszített háború után nemet mond a férfinak. Bár teljes szívvel és lélekkel erre vágyik úgy érzi mégsem teheti meg, hogy otthagyja családját és elszökik élete szerelmével. A férfi többszöri kérése és titkos látogatásai ellenére sem. Ramona végig hajthatatlan és bár még mindig õrülten szerelmes Angusba, ahogyan a férfi is belé, a fia Felipe megszületése után végleg eldönti, hogy nem hagyja el a férjét.
Angus a tudattól, hogy elveszítette a nõt akit szeret teljesen összeomlik. Inni kezd és folytonos párbajokba keveredik, így nyomva el mély fájdalmát és reménytelen szerelmét Ramona iránt. Egyik nap egy csinos indián lány, Tehua, segítségére siet. Mert megvédi õt egy csapat amerikai katona molesztálásától. A nõ kis idõ múlva szerelmet kezd táplálni megmentõje iránt. Tehua végtelen törõdése és szeretete láttán pedig Angusnak megesik a szíve a szegény indián lányon. Annak parányi reményében, hogy így talán vigasztalódhat és enyhítheti sebeit, melyeket egyetlen szerelme Ramona hiánya okozott, megkéri Tehua kezét. Persze kapcsolatukról Ramona is tudomást szerez és arról is hamar értesül, hogy a nõ Angus gyermekét várja. Ez teljesen elkeseríti és mélységes gyûlöletet kezd el táplálni az indián nõ iránt.
Angusnak lánya születik, akit egyetlen szerelmérõl Ramonáról nevez el.
Egyik este a férfi ismét párbajba keveredik egy csapat banditával szemben és Tehua, aki szerelme segítségére siet halálos lövést kap. Ráadásul Angus is súlyosan megsebesül. Utolsó erejébõl, lányával a karján a Moreno birtokra megy, hogy még egyszer láthassa szerelmét és rábízza Ramoncítát.
Ramona meglátva nem érti mit keres itt Angus. A férfi elmeséli, hogy Tehua meghalt és õ is nemsokára meg fog, mivel halálos sebet kapott. Szerelme kezébe adja a kislányát és megígérteti vele, hogy gondját fogja viselni és sajátjaként neveli fel. A nõ megfogadja a haldokló férfinak, hogy minden úgy lesz ahogy kéri és a kislány semmiben nem szenved majd hiányt mellette. Angus utolsó szavaival is örök és tiszta szerelmérõl vall Ramonának….hogy számára õ volt az egyetlen és pótolhatatlan nõ és mindig szeretni fogja. Majd a remegõ asszony karjai közt örökre elalszik. Ramona fájdalmában Angus fegyverével akart véget vetni az életének, de végül nem teszi meg. A férfit a birtokon temetteti el, az alá a fa alá ahol titokban találkozgattak. Ezen a keserû és fájdalommal teli éjjen hal meg Alonso tábornok is. A határtalan gyötrelem közepette a nõ hallani sem akar a kis Ramonáról, Marthara, a szolgálójára bízza a kisbaba gondozását, de ennek ellenére saját lányaként ismeri el a kislányt. Pont úgy ahogy azt Angusnak megígérte...
Húsz év elteltével még mindig véres csaták és ellenségeskedések folynak az mexikóiak, az amerikaiak és az indiánok között. A Moreno Gonzaga család kitartása és büszkesége viszont töretlen. Nem hagyják el sem Kaliforniát sem pedig a földjeiket, azért hogy Mexikóba menjenek, úgy ahogyan sok más patinás család tett. Ez fõként Dona Ramonának köszönhetõ, aki kitart szülei és nagyszülei eszméi és hitvallása mellett. Az évek során igen keménnyé, szigorúvá vált és olykor szívtelennek tûnõ nõ már kiskorában elküldi lányát, Ramonát egy kolostorba, ezzel is kifejezve leplezett ám jól érzékelhetõ utálatát a lány iránt. Akirõl mindenki azt hiszi, hogy az õ és Moreno tábornok gyermeke. A nõ sohasem látogatja lányát és azt is megtiltja, hogy fia Felipe ezt megtegye. A katolikus zárdákat azonban ebben az idõben bezáratják, így a fiatal és gyönyörû Ramona visszatérhet családjához és a birtokra...anyja nagy bánatára! Dona Ramona nem tudja elnyomni a lánya iránti utálatát és megvetését, mert Tehuát látja benne, azt a nõt, aki Angusszal élt együtt és szült neki egy gyermeket.
Ramona útban hazafelé felfedezi, hogy Kalifornia teljesen megváltozott és már egyáltalán nem olyan mimt kiskorában volt. Todos los Santos faluját átnevezték Spurtownra és a hatalmat egy kegyetlen és gátlástalan bûnözõ, egy Jack Green nevû férfi kaparintotta meg, aki seriffnek kiáltotta ki magát és tejhatalommal bír az egész megye felett. Családja és a birtokukon dolgozó békés indián törzs, a Yahik valamint maga Ramona is a saját bõrükön tapasztalják ezen kegyetlen férfi aljasságát és vérszomját.
Ramona alig hogy megérkezik a birtokra útközben találkozik a Yahi indiánnal Alejandro de Asisel. A két fiatal rögtön többet kezd érezni egymás iránt mint barátság.
A lány családja körében tapasztalja, hogy anyja ellenszenve mit sem változott iránta, viszont bátyja Felipe rajong húgáért és már-már túlzottan is szereti. Olyannyira, hogy számára bûnösnek vélt érzelmeket kezd táplálni a lány iránt, mit sem sejtve arról, hogy Ramona nem is a húga. Senora Ramona ezt megtudva mindenáron férjhez akarja adni lányát egy gazdag és elõkelõ mexikói családból való férfihez. Csakhogy a lány õrülten beleszeret az indián Alejandroba, ami persze nem marad titokban. Miután dona Ramona tudomást szerez errõl a szerelemrõl megpróbálja eltüntetni a férfit a birtokról. Hatalmas õrlõdés és bûntudat közepette megbízza szolgáját Norteniot, hogy ölje meg az indiánt, aki nem tudja elvégezni úrnõje parancsát és futni hagyja a férfit.
Ramona esküvõje napján megjelenik Alejandro és megszökteti szerelmét. Saját falujába viszi, indián családja és rokonai közé. Ramona viszont egyik este visszaszökik, hogy megtudja kik is az igazi szülei valójában, ugyanis tudomást szerez Angus O’Phail személyérõl. Dona Ramonától megtudja a teljes igazságot, hogy õ valójában szerelme Angus és az indián Tehua gyermeke.Több intrika és megpróbáltatás után Ramonát és Alejandrót letartóztatja Green seriff hamis vádak alapján.

:-)

:-)

Teljesen mindegya kor, a történet úgy ahogy van szenzációs és érzelmileg nagyon el van találva. Lucy Orozco egy zseni. Kár hogy ritkán alkot.

Ramona asszony a tegnapi részben is utalt a 20 évvel ezelõtt történtekre. Ramona pedig többször is beszél arról, hogy emlékszik gyermekkorából egy férfira (Angus). Mivel a gyermekek emlékezete 2,5- 3 éves koruk elõtti idõre nem terjed ki - ezt több gyermekpszichológus is alátámasztja - ezért ki lehet jelenteni, hogy a fiatal Ramona bizony jócskán idõsebb 18 évesnél.
Na mindegy. Ilyen tévedéáseket még éppenhogy elbír egy telenovella.
bár nem tudom, hogy mit változtatna, ha 18 helyett mondjuk 22 éves lenne??

Nem hiszem, hogy a színészek származása bármiféle szerepet játszhatna.
Ha a SZEREP szerint mexikóiak, akkor szerintem úgy is kell kinézniük.
Márpedig a mexikóiak a közhiedelem szerint a spanyolok leszármazottai, mediterrán jegyekkel, vagyis fekete hajú, szemû, barnás bõrû, ámde fehér rasszhoz tartozó emberek.

Szóval az se számít, ha a színész apukája akár svéd volt. Úgy KELL kinéznie, mint egy mexikói.
Szeintem a mexikóiak külseje nem tért el annyira az indiánokétól - fõleg kétszáz évvel a hódítás után, hiszen megindult egyfajta keveredés is. Mindkét rassz fekete hajú, fekete szemû, barna bõrû volt.
Az indiánok nyilván nem tartották annyira számon a különbözõ származást, az egy-két nemzedék alatt eltûnt, beleolvadt a törzsbe.

Mellesleg nyilván az sem véletlen, hogy Eduardo Palomot annyira össze-vissza festették, hogy némileg indiánnak nézzen ki.

"Ramona kérdõre vonja az anyját, törvényes vagy fogadott gyermek-e õ. Az atyjától kér tanácsot Alejandro iránt érzett szerelmét illetõen."

Hát borzasztó az ismertetõ. Ramona "egyik atyja" - a tábornok, vagy Angus, az ír férfi, a valódi apja sem él már. Tehát csak a paptól, a lelki atyától kérhet tanácsot.
Vajon miért nem figyel oda a mûsorszerkesztõ, vagy az, akinek ez lenne a dolga????

A sorozat prezentációján!