A "Pig"-ben Cage egy Robin "Rob" Feld nevű visszahúzódó szarvasgomba-vadászt alakít, aki szeretett kincskereső malacának segítségével vadászik szarvasgombára. Amikor Robot megtámadják, és ellopják a disznóját, bosszúhadjáratra indul, amely során kénytelen szembesülni a múltja szellemeivel, miközben a disznótolvajok nyomába ered. Ez egy furcsa, mégis lebilincselő karakterdarab, és az egyik legjobb alakítás, amit Cage évek óta nyújtott. Az egész film egy csendes és módszeres elmélkedés a veszteségről, és a film vége erre a témára játszik rá azzal, hogy Rob kénytelen szembenézni egy újabb tragédiával az életében.
A film csúcspontján Rob rájön, hogy a tolvajok, akik ellopták a disznóját, rosszul bántak vele, aminek következtében meghalt. Teljesen összetörik, és teljesen legyőzötten tér vissza az erdei otthonába - párhuzamot vonva azzal, hogy ő maga is visszavonult az erdőbe, amikor sok évvel korábban először szenvedett veszteséget.
A filmből már korábban kiderült, hogy Rob egykor tehetséges séf volt az oregoni Portlandben, de felesége, Lori (Cassandra Violet) halála után visszavonult a társadalomtól. Az is kiderült, hogy valójában nincs is szüksége a disznóra a szarvasgomba vadászathoz, hiszen egyedül is remekül tud vadászni, de Rob csak azért kereste a disznót, mert őszintén szerette a nőt.
A helyzet iróniája egyértelmű, amikor Rob azt mondja társának, Amirnak (Alex Wolff):
"Ha soha nem keresném meg, a fejemben még mindig élne".
Az egész utazás azért kezdődött, mert Rob nem akarta megtapasztalni ugyanazt a pusztító veszteséget, amit Lori esetében átélt, és mégis a saját tettei miatt értesül a disznó haláláról.
A film őszinte kérdést tesz fel a nézőknek a gyászról - vajon jobb-e tudatlannak maradni és megóvni magunkat a veszteségtől, vagy szembesülni vele, és megpróbálni továbblépni.
Rob esetében úgy dönt, hogy az utóbbi lehetőséggel próbálkozik. Miután visszatér a faházába, Rob meghallgat egy kazettát, amelyet elhunyt felesége hagyott hátra - és amelyet évekig nem tudott meghallgatni, mert fájdalmas volt újra hallani a hangját.
A kazettán Lori Bruce Springsteen "I'm on Fire" című dalát énekli, és születésnapi ajándéknak szánta Robnak. Azzal, hogy végre meghallgatja Lori kazettáját, a film egyértelművé teszi, hogy Rob végre elfogadta felesége elvesztését, és hogy a filmbeli utazás megváltoztatta őt, és önmagának egy jobb változatává vált.
Ezt tovább erősíti egy rövid jelenet, mielőtt Rob belép a faházába, ahol Rob lemossa az arcáról a vért, ami a viharos küldetése során összegyűlt, hogy visszaszerezze a disznóját. Ez egy szimbolikus érintés, amely hangsúlyozza, hogy az egész hajsza a szarvasgombára vadászó disznója után inkább menekülés volt a bánata elől, mint valódi módja annak feldolgozásának - és hogy az egyetlen módja a teljes előrelépésnek és változásnak az, ha közvetlenül szembenéz a veszteségével. Tisztára mossa magát, és új emberként lép be a kunyhóba, készen arra, hogy szembenézzen a felesége hangjával, és készen arra, hogy végre megváltozzon.
Miközben a történet tömören összefoglalja Rob történetének teljes érzelmi ívét, a film végére tágra nyitva hagyja életútjának következő lépését. Tudjuk, hogy egyelőre megígérte, hogy továbbra is szarvasgombát szállít Amirnak (a fiatal beszállítónak, akinek gazdag apja végül az lett, aki a disznót ellopta), de ezt az ígéretet még azelőtt tette, hogy belép a házába, és meghallgatja Lori kazettáját.
Azzal, ahogy Rob a történet során megváltozott, teljesen elképzelhető, hogy miután meghallgatta Lori kazettáját, elkezd újra csatlakozni a társadalomhoz, és talán még a régi szakács munkájához is visszatér. Talán még Amir apjának személyi szakácsaként is dolgozhatna, akiről kiderül, hogy a múltban rendszeresen járt Rob éttermébe.
A film mindezt a nézők értelmezésére bízza, de határozottan úgy tűnik, hogy Rob előtt fényesebb napok állnak.

Egy abszolút nagyszerű, kis költségvetésű független film. Fantasztikus hangulata és karakterei vannak, nem rendelkezik nagy történettel, nem csavaros, pörgős és izgalmas és minden más, de ezek nem is hiányoznak belőle, az íve, a mondanivalója a lényeg, amit a megvalósítása teljesen koherensen ad vissza. A nagyszabású monstrumok helyett ez lenne a filmművészet értelme, az eredeti arca, vagyis az ideális, aminek lennie kellene. Az én szememben mindenképpen.

Ehelyett főz egy jót a rosszfiúnak, aki megenyhül, de a malac nem lesz meg és minden megy tovább...