Lényeg, hogy a főtroll mindent értett, aki legújabban tanárnak adja ki magát.

Maradjunk annyiban, hogy SEM az Oscar kritikusai, sem a NÉZŐK nem értettek ebből semmit.
Lásd cortez lenti hsz.
Mindenki annyit értett belőle, hogy ellenzéki összefogás.
Aztán már a 4. 2/3-nál tartunk, mert nem MINDENKI vesz rész a látszat fenntartàsában.

Persze, hogy politikai üzenet.
A mai közoktatás lényege egy hallgatólagos, liberális paktum a diákok és a tanerő között:
Mi úgy csinálunk, mintha tanulnánk, cserébe ti úgy tehettek, mintha tanítanátok. Közben meg sztrájkolunk! Lázadunk a kerettanterv ellen(nem tanítok fasiszta írót) stb.
Csakhogy ezt a látszatot nem akarja már fenntartani sem az egyik fél,
... mert megteheti.

Ezért nem tanítok már.

A film leginkább a régi magyar rendszert akarja idézni, ám erősen reflektál a hulladék magyar oktatásra is. Téma az iskolai elnyomás, ám ezúttal nem a diák a szarkeverő. A sztori a lázadásról szól, középpontban 2 kislánnyal, és az ellenségükkel, a sunyiban csendes terrort alkalmazó tanárnővel. A finálé igen katartikus, kár, hogy a Valóságban ritkán látni ilyen nagy összetartást. Akárhogy nézem, az alkotás kemény politikai üzenettel bír. Érdekes, hogy megnyerte a legjobb nem animációs rövidfilmnek járó díjat, de legalább megkapta, ráadásul pont 1 évvel a Saul fia után.

És a mai iskola?
Sok iskola még ma is korrupt, mert korrupt alapokat örökölt, és ebbe a mai " gyengėbb" fiatalok gyorsan belenőnek.
"Teljesìtmény helyett ūgy teszünk mintha, ezért cserébe ti olyanok vagytok, mintha".

Szép kis "doktori" elemzés.
Akinek több van, annál többet tud beletenni a " magáéból".
Ez a film ezért, és véletlenül lett zseniális.
A készítője kieresztette a szellemet a palackból.
Garantálom, hogy maga sem értette, mit alkotott.

Hamisság, "Mindenki" a neved.
Sok mindent bele lehet magyarázni, de minek?
Nem tud énekelni.
Innen indul el a hazugságlavina.
"Ez nem igazság, Erika néni".
Valøban nem az, ha az Isten az egyiknek túl keveset ad, akkor többet kell dolgoznia érte.

Nem volt rossz, sajnos ismerős a filmben bemutatott hangulat, felfogás. Az picit fura volt, hogy a film első felében az egyik kislány tűnt főszereplőnek, aztán a másik lett a középpontban, valamint hogy szerintem a Liza név nem volt túl gyakori a '90-es években Magyarországon és most sem az, minden más nagyjából stimmelt.

Innen lopta az ötletet. - GYŐZNI FOGUNK (2006) - Fura hogy a plágiumot megúszta! De ez az akadémiára is szégyen

OFF

Gonoszkodás.
Másfeles sortávval vékonyan meg is lenne...

Attól, hogy nyomtatott betűkkel írod az ostobaságokat, még nem válnak igazzá. Nem irigylem a környezetedben élőket. Gondolom nem sokan vannak.

Fogadjunk, ez a diplomamunkád.

Ez az ország mindig meglep engem, pedig igen régóta élek már benne, úgy nagyjából a születésem óta, és az se manapság volt.

Naszóval, olyan ez, mint a Hugyos Józsi bácsi esete. Abban például nem csalódtam, hogy még egy ilyen téma kapcsán is Lottó ötös módjára jön elõ Móriczka, avagy a "kóóóórmány" meg a "foci". Azon sem csodálkoztam, hogy a proli színvonalra megy le minden témázgatás, de azon már meglepõdtem, hanem hogy a magukat "esztétának" meg "hozzáértõnek" tartó szakmázók, nomeg a hozzáértõ mûértõ közönség mennyire képtelen egy teljesen világos mondandójú, egyetlen kétséget sem hagyó rövid filmet sem értelmezni.

Mert ez a film az elejétõl pocsék volt, erõltetett, valahol nyomasztó. Annak ellenére, hogy minden egyes kép valódi volt. EBBEN pont ZÉRÓ szürrealitás volt. Minden kép, külön külön Fellini módjára a falra lehetne akasztani, hogy "így nézett ki Magyarország 1990 szeptember 1-én". És mégis, valahogy taszító volt az egész. Én alíg bírtam megnézni, annyira erõltetett volt. Aztán a végére rájöttem. Azért volt ilyen, MERT EZT KELLETT ÉREZNI. Mert csak az lehet megérteni, hogy miért érzi valaki teljesen HAMISNAK az egészet.

És ettõl vált ez a FILMALKOTÁS zseniálissá.

Ezt a filmet úgy hívják, hogy "Mindenki". És mégsem értette senki (na jó, egyvalaki biztosan), hogy mirõl szól. Pedig benne van a címében. A mindenki az, amibe mindenki beleszólhat, egy olyan világ, amiben mindenkinek jogai vannak. A film VALÓDI címe:

DEMOKRÁCIA... és:

Amiben a "mindenki" szó betûi közül összesen a két "n" betû nem szerepel, ami ugye NN = NO NAME szinonímája, azaz azt jelenti, hogy ISMERETLEN.

Azaz, az ISMERETLEN DEMOKRÁCIA.

Dereng már így, hogy mirõl szólt ez a fantasztikus zseniális mûalkotás? Még egyszer: Becsöngetnek (amit nem mutatnak, mert felébresztené a hétalvókat) 1990 szeptember 1.-én. Indul a demokrácia, indul az oktatás, amivel kapcsolatban ott vannak a vágyálmok, az idealizmus, de semmi konkrétum, senki sem tudja, hogy mi fog történni és hogyan. A régi megszokott rendszerek, klisék még jelen vannak (hogyne lennének), de már semmi sem úgy mutat, ahogy akár egy évvel korábban mutatott volna.

Ez egy száz százalékos pontosságú leirat a gengszterváltás koráról. Hiteles. Csak hamis. A film dátuma ugyanis hajszálpontosan be volt lõve idõben, az iskola és a tanárok még a régi rendszerbõl érkeztek (fehér köpenyes igazgató), és ezt pontosan érzékeltetik azok számára is, akik nem olvasták el, hogy a film 1991-ben játszódik.

Ez ugyanis a komplett tudathasadás idõszaka. Az az idõszak, amikor mindenki kereste a helyét. MINDEN HAMIS VOLT. Hamis volt a gyerekek játéka az udvaron (full-fake), mert ÍGY soha nem játszottak még a cucializmusban sem. SOHA. Soha nem volt ilyen. CSAK EZ VOLT A LÁTSZAT, EZ A KÁDÁRI NOSZTALGIA, aminben labdáznak, ugróköteleznek a gyerekek ÉS MINDEN TÖKÉLETES. Tehát máris tudható, hogy a filmben SEMMI SEM AZ, AMINEK LÁTSZIK, mert ami látszik, az nem igaz. Hiába látod, érted, de mégis tudod, ILYEN SOHA nem létezett. Egy álom, egy mese, de nem a valóság.

Egy hazugság az egész.

Az a hazugság, amiben a nyilvánvalóan párttag és vérkonycsi kommunista igazgató gazsuláló szervilis csinovnyikká válik, hiszen az elvtárs félti a bõrét, túl akar élni, ezért nyilván harcos antikommunistaként belép az mdf/szdsz-be és liberráltabb lesz a legszélsõségesebb liberálisnál is. Jön egy új gyerek? És mit szeretne a drága kis mamahoteles üngyübüngyüke? Csak benéz a kórusra ÉS EZ MÁRIS JÁR NEKEM? Felvételi, próbák, meghallgatás nélkül? Hát persze! Hiszen ez a demokrácia@1990. Nem így volt? De bizony, így volt.

Hát legyen kórísta az elvtársnõ... izé a polgártárs kölyke. Miért ne? Miért ne lehetne mindenki kórista? Mi az, hogy valami kádári csökevényként csak az lehessen kórista, AKI TUD ÉNEKELNI? ELVTÁRSAK DEMOKRÁCIA VAN! Hadd énekeljen mindenki A VERSENYKÓRUSBAN.

Na így verték szét az országot, a magyar ipart, a gazdaságot a túlélt elvtársak, akiknek ennyi érzéke volt az iskolák/ország/vállalatok vezetéséhez, amelyben a demokráciához, oktatáshoz; SEMMIHEZ NEM ÉRTÕ GYEREK SZÍNVONALÁN ÁLLÓ EMBEREK dirigáltak, mert a szétvert hatalom nem tudott semminek ellentmondani. A fiatal demokrácia SEMMIT sem értett az élet törvényeibõl. Nem értette, hogy mi a veszteséges, mi a nyereséges, mi fontos a társadalomnak, mik a szabályok és mi szükséges a sikerhez.

Hiszen mirõl is szólt a kórus? Egy olyan kórus, ami FOLYAMATOSAN NYERI A VERSENYEKET (elhangzott!), az minimum egy évtizedes munkája annak A TANÍTÓNÕNEK, aki ezt összerakta, válogatta ÉS A SIKEREKET ENNEK KÖVETKEZTÉBEN NYILVÁNVALÓAN KIZÁRÓLAG A KÁDÁR RENDSZERBEN ÉRHETTE EL. Márpedig aki a Kádár rendszerben nemzetközi eredményeket hozott ZSINÓRBAN, az csak jó szakember lehet, mert itthon ugyan lehet az elvtársaknak szórakozni a díjak és állami kitûntetések oszkogatásával, de ez azért külföldön nem lett volna így. Tehát a tanítónõ nem csak hogy remek pedagógus volt, HANEM SIKERES IS. EBBEN TEHÁT EGY ÉLET MUNKÁJA VAN. NINCS FÉRJNÉL(!) a tanítónõ, nem véletlenül mutatják oly sokszor a kezét, hogy NINCS rajta gyûrû. EZ AZ ÉLETE. És mindez nem számít, ha a Bécsbe járó újgazdag kis liba újsütetû barátnõcskéje mindent tönkre akar tenni. Mert ez már ezeknek a világa, ennek gazsulál az igazgató elvtárs, mert ebbõl a rétegbõl lesz az új uralkodó osztály. A tanítónõ már csak a múlt. Az nem számít.

Éppen ezért jön is a szabadrablás, jön a szervilis igazgató elvtárs, AKI KÖTELEZI A TANÍTÓNÕT, hogy MINDENKIT FOGADJON, MERT ELVTÁRSNÕ, EZ AZ ÚJ REND, MOST MINDENKI ÉNEKELHET! MOST DEMOKRÁCIA VAN, MOST MINDENKI MINDENBE BELEUGATHAT! A tanítónõnek pedig esélye sincs, hiszen meg is van zavarodva, hogy mit lehet és mit nem ÉS FELVESZI A FÉL ÉNEKKART, MERT NEM MER NEMET MONDANI, mert nem tudhatja, hogy mivel jár. Hiszen õ csak egy elvtársnõ. És az elvtársnõnek, akinek egy élete munkája van a kórusban, az rosszul van ettõl a hazugságtól, amit AZ IDEGES CIGARETTÁZÁSÁBAN MUTATTAK BE. Õ már látja, érzi, tudja, hogy SZÉT FOGJÁK VERNI A KÓRUSÁT, TÖNKRE FOGJÁK TENNI AZ ÉLETE MUNKÁJÁT.

Mert bizony, számos olyan pedagógus volt fõleg a 90-es évek elejére, aki már semmilyen formában nem volt komcsi (nem véletlenül választottak FIATAL TANÍTÓNÕT a szerepre, akinek nyilván köze nem lehetett 56-hoz, tehát megkérdõjelezhetetlen, hogy nem lehet véres kommenyista), de éppen mégis hirtelen õ lett a régi rendszer kiszolgálója, miközben az igazgató elvtárs... izé, úr, az hirtelen "nagyonfontoselvtárs", izé "nagyonfontosigazgatóúr" lett. És mivel az igazgató úr egy szervilis f*szfej, akinek semmi érdeklõdése és affinitása nincs a kórushoz, ezért eljátssza "a nagy liberálist", hogy HÁT AKKOR MINDENKI LEGYEN KÓRISTA.

És milyen érdekes, az igazgató jellemét (zseniális alakítás volt, gratuálok!) senki sem említi, pedig azon volt a lényeg. Azon, hogy BÁRKIT BERAKTAK A KÓRUSBA akkor is, ha nem tudott énekelni, "mert ez most az új világ". Ugyanis magasról tett az elvtárs a kórusra, egyáltalán nem is érdekelte. Ott se volt soha se próbán, se elõadáson, csak kiadta az ukázt az elvtárs, hogy akkor vegyen be mindenkit a kórusba az elvtársnõ, mert most ez a rendszer. Az igaz, hogy nem ez volt a rendszer, de hát a bécsi ajándékok és a lekötelezettség fontos. És ezt még ki is hangsúlyozták a cipõvel és a karkötõvel, azaz, hogy "hirtelen" MINDENKI az újgazdag lánnyal akar barátkozni. Fõleg, ha nagy szája van és forradalmat akar csinálni.

A tanítónõ természetesen TUDJA ezt. Csak hát nem tud mit csinálni. Ezért kitalálja azt, hogy aki nem tud énekelni, de be kell vennie, az legalább csak tátogjon, hogy ne rontsa el mások munkáját. Hogy legalább annyit elérjen, hogy ne menjen tönkre mások élete, munkája, tehetsége. Nem tehet többet, ha egyszer az igazgató elvtárs ezt adta utasításba. Ezért is mondja el a végén AZ IGAZSÁGOT a forradalmárnak, hogy fogja már fel, hogy EZ NEM AZ Õ ÖTLETE VOLT. És se a kislány, se az ide írógató közönség nem fogja fel, hogy ez pontosan az a jelenet volt, mint amikor Morpheus körbe mutat a Constructban. "Azt hiszed, hogy ez a valóság? Hogy levegõt lélegzel? Azt hiszed, hogy számít ezen a helyen az erõ? EZ A NYERS hang volt a tanítónõben. Az, hogy nézze meg AZ IGAZSÁGOT.

DE a forradalmár nem akarja megérteni az igazságot, õ szocializmust és egyenlõséget akar. Azt, amit éppen lebontani igyekezne az ország. Egy ilyen helyzetben a tanítónõ Igyekszik EGYFORMÁN kezelni a gyerekeket, NEM megalázni senkit, MERT NEM KÜLDHETI EL, DE NYILVÁN LEROMBOLNI SE AKARJA A MUNKÁJÁT. Jól látható, hogy egy mesterségesen felhízlalt kórusról van szó, és egyáltalán nem arról, hogy "túl kevesen lettek volna". Látszik, DIREKT ÚGY MUTATJÁK BE (a szocialista típusú függöny, azaz a vízszintesen piros-fehér-zöld) háttér elõtt õket, hogy ALIG FÉRNEK EL a teremben, valójában nyomorognak, DE HÁT HA AZ IGAZGATÓ ELVTÁRS, avagy az ÚJ REND azt mondja, hogy "most pedig mindenki énekelhet", akkor mindenki énekelhet!

Ha most mindenki demokratikus lesz, akkor az akkor is úgy lesz, ha minden értékünket leromboljuk, ha sárba tapossuk azokat, akik mindezt felépítették. Így tették tönkre a gyárak, üzemek, iskolák vezetõit, akiket kicsináltak, hogy helyette az új elvtársak... izé, új káderek... izé... szóval, a sz*rért-h*gyért a vállalkozó elvtársaknak... izé, uraknak elkótyavetyélt vagyon ebek harmincadjára a földbe legyen dózerolva, lásd a cukorgyárainkat. Azokat, amelyeket pont addig kellett a földdel egyenlõvé tenni az "igazságosság" nevében, amig el nem törlik az igazságot, hogy "most már annyit lehet gyártani, amennyit csak akartok". No igen, milyen véletlen, pont akkor, amikor már nincsenek gyáraink és nincs meg hozzá a mezõgazdaság sem. De hát ez így igazságos ugye elvtársak?

Errõl szólt ez a film.

Arról, hogy MINDEN HAMIS. Nincs benne semmi igaz. A tanítónõ az egyetlen, AKI TUDJA, HOGY MI AZ IGAZSÁG és megpróbálja ezt a gyerekeknek (értsed, magyar fialtal demokrácia) elmagyarázni. Megpróbálja elmagyarázni, hogy:

EBBEN A RENDSZERBEN A SZOCIALIZMUS NEM FOG TOVÁBB MÛKÖDNI.

Nem fog úgy mûködni, hogy az élet igazságos lesz, mert ha mindenki és mindenbe beleugathat és szabadon lesz választható az, hogy ki mit lop szét, akkor minden tönkre fog menni. Nincs olyan, hogy mindenki énekelhet, HA VERSENY VAN, márpedig a KAPITALIZMUSBAN VERSENY VAN. Nem lehet "bolsevik típusú igazságossággal fellépõ" felforgatókra hallgatni, mert azok MINDENT tönkretesznek még akkor is, ha látszólag és elsõre szépnek tûnik az eredmény.

Hiszen nyilvánvalóan HAMIS az, hogy "egyszercsak, pusztán azért, mert elzavarjuk a tanítónõt, AZAZ ELZAVARJUK A KÁDÁR RENDSZERT", attól majd minden megjavul és majd hirtelen elkezdünk tudni ÚGY ÉNEKELNI, AMI MEGHALADJA A KÉPESSÉGEINKET. Mert a zárójelenet ez volt, olyant produkáltak, amire képtelenek.

És erre a sok hülye elkezd tapsolni, hogy "igen, elvtársak igen, ez az igazság, ez a szabadság"... nem elvtársak, ez a kapitalizmusban nem, létezik. Az elejétõl végéig hamis volt a film, MINDENKI(!!) hamis volt, kényszerbõl még a pedagógus is, hiszen semmiféle hatalma nem volt már, csak a túléléssel próbálkozott, de érezte, hogy az õ idejének vége. Fiatalon. Mert majd jönnek a megasz*arok, meg a belesz*rok és a hasonló "énekes celebek", de az ÉNEKLÉSNEK, A KÓRUSOKNAK, A KÖZÖS ÉNEKLÉSNEK VÉGE LESZ.

Semmi sem igaz és semmi sem az.

A film errõl szólt, arról, hogy ma nosztaligával nézünk vissza a Kádár rendszerre, mert szépnek akarjul látni. Forradalmárokra vágyunk, akik majd igazságot tesznek és egységbe kovácsolják az egész kórust, azaz "majd jön egy politikus, aki feláll, hogy beszéljünk igazat és ettõl hirtelen megjavul a gazdaság, az ország, a minden és eljön a Kánaán". A CSODAVÁRÁS A MUNKA HELYETT. Annak felismerése, hogy nem az a demokrácia, hogy mindenki mindenbe beleénekelhet, beleugathat, hanem az, amikor AZ UGAT BELE, aki tud is énekelni és aki tud énekelni, az ismerje fel azt, hogy a többiek csak tátognak, mert ehhez értenek.

Ezt persze egy jó pedagógus tudja. Azért is mutat rá a tanítónõ a kórusra, hogy EMELJÉK FEL A KEZÜKET AZOK, AKIK NEM TUDNAK ÉNEKELNI. És a fél kórus felteszi a kezét. A tanítónõ nem tehet mást, õ csak ennyit tehetett, ennyit mondhatott, mást nem. Neki be kellett õket venni, de eltitkolta, hogy ne alázzon meg senkit. Aki viszont nem tudja az igazságot és igazságot szeretne, AZ MINDENT BEBORÍT, mert az igazság nem az, hogy valakit nem engednek énekelni, hanem hogy MINDENKIT ENGEDNI KELL énekelni akkor is, AMIKOR ANNAK TÉTJE VAN.

Ez nem mûködik, ez nem mûködhet.

És ezért hamis az egész film az elejétõl a végéig, de olyan zseniálisan, amit én még kevés filmben éltem át eddig. Így bemutatni az álságosságot, a gengszterváltást, hihetetlen. Ahogy az is döbbenet, hogy honnan húzták elõ az iskolát is, az összes berendezést, amely világosan mutatja, hogy MÉG a rendszerváltásnál tartunk, de különösen, amikor az iskolaköpenyes gyerekek JELENTENEK a tanítõnõnek.

És mindezek után még mindig van két konklúzója a filmnek.

#1: MEG KELL TANULNI EGYÜTT ÉNEKELNI.

Mert a demokráciát csak együtt tudjuk megcsinálni. Akkor viszont (hogy idézzem a legfontosabb problémák egyikét a hozzászólások közül) ne várjuk Real Madridot a magyar focitól. Akkor várjuk azt, hogy MINDENKI focihasson, amibõl az fog következni, hogy mindenki beszélhet róla, mindenki játszhatja, DE NEM LESZ EREDMÉNY. Mert persze lehetne eredmény, csak akkor azt a rengeteg pénzt EGYETLEN(!!) csapatra kellene elkölteni, amibe felvásároljuk a "nagy neveket", ahogy ezt a svájcit nem látott svájci csapat, vagy tetszõleges más "sikeres NEMZETI(!!)" csapat esetében is láthatjuk. Szûznek maradni és teljes értékû nemi életet egyszerre élni egyszerre nem lehet. Lehet demokrácia, de akkor nem lesz csúcs csapat. Lehet diktatúra (ha valaki azt hiszi, hogy a profi sportban BÁRHOL demokrácia van, az nemes egyszerûséggel hülye), de akkor csak az elit fog játszani és annyi pénzbe fognak a jegyek kerülni a meccsre, hogy alig tudja valaki megvásárolni. Csodák nincsenek, vagy csak a hazugságok lesznek, ahogy a film is bemutatja.

#2: MIKOR MÁR AZT HISZED, HOGY MINDENT TUDSZ ÉS ÉRTESZ, AKKOR ESEL POFÁRA

Merthát, mikor már érted a fentieket, akkor jössz rá még egy hazugságra, arra, hogy akirõl azt hiszed, hogy énekel, AZ NEM ÉNEKEL, HELYETTE PEDIG MÁS ÉNEKELT! Wazeg, ez ám az igazi slusszpoén. Az, hogy nem elég, hogy hazudtak nekünk 90-tõl este, délben meg reggel is, hanem akirõl azt hitted, hogy hazudik, az még csak nem is hazudott, mert nem õ beszélt, HANEM A HÁTTÉRBÕL VALAKI MÁS BESZÉLT, valaki, akirõl azt se tudod, hogy kicsoda, mert csak a hangját hallod.

EZ OSCART ÉRÕ HÚZÁS. Ez egy zseni.

És az egész összeáll. Mindenki a Kádár rendszer NEMZETKÖZI EREDMÉNYEIT(!) ELÉRÕ SZAKEMBEREKET SZIDJA, LEHETETLENÍTI EL, RÖHÖG KÉT POFÁRA AZON, AMIKOR HÜLYEGYEREKEK(!) PORIG ALÁZZÁK A KÖZÖNSÉG, AZAZ A VILÁG SZEME LÁTTÁRA.

Abba persze már nem gondolnak bele, hogy mi lesz ennek a következménye: Természetesen az egyszeri ÉS MEGISMÉTELHETETLEN(!) zseniális fellépés után a kórus összedõl, MERT NEM LESZ VEZETÕJE, a következõ évben már énekelni sem fog senki. Mert nem lesz tanár, mert nem lesz pedagógus, aki vállalná, hogy egy ilyen szedett-vedett, fegyelmezetlen, a kórusvezetõt PORIG ALÁZÓ; az elõzõ évben már a következõ elõadáson lebõgõ csürhét megpróbáljon újra kórussá formálni. Mindezt pláne úgy, hogy az elvtársak, ach, bocsánat, választópolgárok (gyerekek) akarnak mindenbe beleugatni. Ezt ugyanis nem lehet megcsinálni, amig nincs rend és nincs hierarchia. Mert persze az elvárások meg vannak (énekeljen MINDENKI), de ennek valójában éppen a "mindenki" nem tud megfelelni, akik NEM SAJÁT MAGUKTÓL, hanem a drága édes, aranyos, tünci-bünci elkényeztetett mamahotelt fenntartó szülõktõl kényszerítve kénytelenek ott lenni, ahová igazából nem tartoznak, a helyüket sem találják ÉS EZÉRT SEHOVÁ sem fognak jutni az életben. Ennek a filmnek logikus folytatása "A van valami furcsa és megmagyarázhatatlan" amely pont ezekrõl az addigra már felnõtt, elveszett generációról szólnak, akik nem találják a helyüket, hiszen MINDENKI egyforma, de egyrészt az unalmas, másrészt mégsem egyforma mindenki.

Nem elég hogy semmi sem volt igaz, nem elég hogy hazudtak nekünk, de még arról is hazudtak, hogy ki hazudott nekünk, mert még a hazugság is hazugság volt. És ez még 2016-ban is így volt. Mert még mindig nem néztünk szembe azzal, hogy mekkora hiba volt gyerekekre, hozzá nem értõkre bízni a rendszerváltást. Hogy mekkora hiba volt a szakemberek megalázása, miközben az elvtársak még ma is hatalomban vannak, mert megfelelõen nyaltak. Elvégre, hol volt az igazgató elvtárs, izé, úr például a koncert, vagy a próbák alatt?

SEHOL!

Ennél fényesebben bemutatni, hogy MILYEN MAGASRÓL SZ*RTAK és sz*rnak még ma is a pozíciójukhoz, hatalmukhoz ragaszkodó elvtársak - az lehetetlen lett volna. Nem adják át a helyüket fiataloknak, kicsinálnak mindenkit, már az sem érdekli ezeket, hogy 3000-ben sem lesznek esélyesek hatalomra kerülni, akkor is ragaszkodnak ahhoz, hogy õk jó elvtársak. És a jó elvtárs nem vész el, csak átalakul. Érdekelte is ezeket a TANÍTÓNÕ, vagy a munkája? Ha ez kell az új elvtársaknak, hát énekeljen MINDENKI. Ellehetetlenítjük az elvtársnõt? Nem gond, hiszen nyilván csak azért tüntették ki, meg nyert az elõzõ rendszerben, mert kommunista volt, de õ, a hithû mdf/szdsz-es igazgató, na õ ott sem volt, ez nem az õ ötlete volt, õ mindig szervilisen szolgálja ki a hatalmat, õ jó káder, õ jó elvtárs!

Az 1990 hazugság teljes undora bele van sûrítve ebbe a filmbe, bemutatva az alig pár hónapos magyarországi (ach bocsánat, magyar köztársasági) demokráciát 1990 szeptember 1.-én, amikor a film cselekménye kezdõdik, azaz, amikor az új diák megérkezik az osztályba. A körítés, az iskola még a régi, a nyakkendõ már nincs meg, DE A HAZUDOZÁS ÉS AZ ELVTÁRSAK, na azok megmaradtak.

EKKORA UNDORT, amit ebben a filmbe beleírt a rendezõ, ahogy ezt bemutatta, huhh... zseni.

Node az, hogy ezt senki sem ismeri fel és másról beszél, annál jobban semmi sem mutatja, hogy MENNYIRE BELETALÁLT ABBA, hogy mennyire képtelen a magyar társadalom a demokráciát felfogni, megérteni, és mennyire a szocializmus hazugságában él még 2016-ban is, amiben elég kiadni az elvtársaknak az ukázt, hogy:

ÉNEKELJEN MINDENKI

és máris énekelhet mindenki... pont az maradt meg, aminek nagyon el kellett volna tûnnie. A szervilisségnek, a hazudozásnak, a látszatnak, a benyalásnak. Képesek az emberek "pedagógia módszerekrõl" vitatkozni, meg a gyerekek megalázásról és a többi eszméletlen proli-bolsevik lózungról EGY 1990 SZEPTEMBERÉBEN JÁTSZÓDÓ FILM ESETÉBEN 2016/2017-es szemlélet alapján. Ez totális dilettantizmus és anakronizmus, hiszen ebben a filmben HAJSZÁL PONTOSAN BELÕTTÉK A CSELEKMÉNY IDEJÉT annak érdekében, hogy mindenki számára viláos legyen, EZ NEM MOST JÁTSZÓDIK, HANEM AKKOR. Nincs áthallás, nincs semmi köze a filmnek 2016/2017-hez. EZ kíméletlenül és kõkeményen 1990-ról szól.

Arról, amikor tönkrették a szakembereket, és túléltek az elvtársak.

Ez lenne "az igazság"? Ez lenne a "bandaszellem"? Mert nem tetszik az igazság? Melyik hazugság a jobb? Kinek mi a jobb? Kit érdekel az igazság, amikor feláll egy gyerek és majd õ jól megmondja, hogy "mi az igazság". Aztán fellázít mindenkit, hogy "ez az igazság" és fogjunk össze a "diktatúra" ellen. És kirúgjuk a rendszer kiszolgálóját, az igazgatót? Dehogy az jó ember, mert az MINDENKINEK MINDENT megenged. És hát, ilyen az, amikor "tetszenek forradalmat csinálni". A liberalizmus szép, a liberalizmus jó, a liberalizmussal MINDENKI meg van elégedve. Vagy mégse?

Szembe kell nézni az igazsággal.

Az élet nem igazságos.

Nem lehet MINDENKI kórustag, mert ha beengedik, akkor abból elõbb-utóbb probléma lesz. Mert nem azért dolgoznak a többiek, hogy másokat cipeljenek a hátukon, hogy azokat is segílyezzék, akik nem dolgoznak, csak azért, mert MINDENKI énekelhet.

Mindenki érezte az undort a filmben. Ki ebben, ki abban. És mégsem értette senki, hogy miért undorodott.

Szerintem most már lehet érteni.

Ez az egész film nem más, mint MINDENKI UNDORA ARRÓL AZ IDÕSZAKRÓL, ami 1990-2010 között tombolt Magyarországon, és amely még ma is jellemzi az ország egy jelentõs részét. Ezzel kell leszámolni. Az EMBEREK CSODAVÁRÓ ÉS "NEKEM JÁR" típusú mentalitásával. Mert ez nem demokrácia, ez az anarchia.

Meg kell érteni, hogy abból, hogy MINDENKI része a demokráciának, abból nem következik az, hogy MINDENKINEK MINDEN JÁR, mert nem jár. A demokrácia a hatalom megválasztására vonatkozik, de az a VERSENY(szférában) NEM MÛKÖDIK, mert nem is mûködhet. Amikor üzletrõl van szó, akkor oda szakemberek kellenek és nem szervilis igazgatók, párt csinovnyikok, apparatcsikok. A politikába nem dilettáns fiatal barmok kellenek akik lelkes balf*szságokat mondanak, hanem szakemberek, mert már megint úgy járunk mint 1990-ben, hogy szétvernek mindent, mert "ezek tudják az igazságot".

NEM IGAZSÁGOT KELL SZOLGÁLTATNI A DEMOKRÁCIÁBAN. A demokrácia nem az egyenlõségrõl szól. És soha nem is szólt errõl. Akkor tetszettek volna cucializmust választani 1990-ben. Olyan rendszer azonban, amiben a középszer, és a köszépsz*r annyit fog érni, mint a profik, az soha nem lesz. Soha nem lesz olyan, aki azt ígéri, hogy majd világhírû kóristát csinál mindenkibõl. Az ilyet csak az ígéri, aki mások nevében beszél és mások kontójára ígérget a saját haszna érdekében. Mert nem attól lesz a kórus MINDENKIÉ, ha abban MINDENKI énekelhet, hanem akkor, ha A MIÉNKNEK érezzük. Érezzünk a miénkek a hazánkat, Magyarországot. A közöst ne szétlopandó senkiének nézzük, hanem a mi vagyunknak. Vigyázzunk az országra, vigyázzunk a hazára. Össze kell fogni, mert egy csónakban evezünk. Mert csak így lehet a MINDENKI-bõl DEMOKRÁCIA.

Ha elfogadjuk, hogy vannak szakemberek, vannak profik és vannak, akik nem értenek ehhez. És nem azokat kell megválasztani, akik szépet mondanak és cserébe szétvernek mindent, ezt 1919-tõl megtanulhattuk. A bolsevikok mindig szépeket ígérnek, de mindent csak szétverni tudnak miközben MINDENKInek a nevében beszélnek. Amikor választani kell, akkor hogy profikra, vagy tátogó, mások helyett tátogó bábokra kell szavazni. Nincs más alternatíva.

Nem lehet az érzelmekre hallgatni, hogy "a csúnya tanítónõ hogyan bánik a gyerkekkel", miközben a gyerekeket apuci tolja be oda, ahová nem is valóak és nem is értenek hozzá MERT HAMIS A HANGJUK. Ismerõs a helyzet? Na ugye, hogy ugye.

Még hogy ez a film egy kórusról és a tanárnõ konfliktusáról szólna? :) Vagy pedagógiáról?

OMG, azt hiszem, ezt kegyetlenül benéztétek kedves barátaim, felebarátaim... és ti esztéták és szakemberek.

És most nézzétek így végig a filmet.

Mert így már MINDENT ÉS MINDENKIT érteni fogtok.

És ideje tanulni is belõle.

MINDENKInek.

"Ha megkapják a megfelelõ törõdést, de egyébként szerintem anélkül is, mert a gyerek egy biztos háttér és támogatás mellett úgyis elindul azon az úton, magától is"
Nagy tévedés. Ha fogyatékos vagy autista akkor bizony édeskevés lesz az átlag törõdés és átlag magyar kereset, hogy megadd neki azt, amitõl normális élete lenne felnõttkorban. Ez most nem az átlagos családról szól, hanem egy extrém példáról, amire kevés az esély, hogy megtörténik.

"egyrészt annyi gyereket kell vállalni, hogy majd tudj mindre megfelelõ idõt szánni, és tudd fedezni a körülöttük lévõ költségeket. "
Jó tanács, de a világ 90%-a nem tartja be és soha nem is fogja. A szegények és a buták mindig többet fognak szaporodni, mert nem törõdnek a következményeivel.

Bocs, de én is h*lyeségnek tartom :D. A példád azért nem jó sztem, mert egyrészt annyi gyereket kell vállalni, hogy majd tudj mindre megfelelõ idõt szánni, és tudd fedezni a körülöttük lévõ költségeket. Folyamatosan amúgy sem kell ott lenni egy gyerek mellett és képezni õt, pont ez az a versenyközpontú hozzáállás amit elítélek, másrészt ha azt mondjuk, h szinte mindig vele akarok lenni, de nem a képzésérõl van szó, akkor miért nem lehetne egyszerre a kettõvel törõdni? És a végén te is mire hozod ki? Hogy jobb életkörülmények közt legyen... most komolyan az anyagi javak hajszolása lenne az a fontos dolog az életben, amit mindenképp szem elé kell helyeznünk? Hogy kit mennyire tudunk feltolni a társadalmi ranglétrán? Arról nem is beszélve, h ne félj, az rég nem, sõt sose volt kizáró ok, h hülye valaki, annál inkább, ha gátlásos. Az egyetlen lényeges, h megkapják a megfelelõ törõdést, támogatást, és, h maguk módján ki tudjanak bontakozni. Ha választani kell, h melyik tudjon kibontakozni, akkor túlvállaltad magad. Ha megkapják a megfelelõ törõdést, de egyébként szerintem anélkül is, mert a gyerek egy biztos háttér és támogatás mellett úgyis elindul azon az úton, magától is, szóval ha egy gyereket a fizika érdekli, a másikat meg az autók buherálása, akkor simán bejárhatja az elsõ a fizikusi a másik az autószerelõi, vagy ahhoz hasonló pályát. És mindkettõbõl lehet boldog, egészséges felnõtt, mert törõdtél velük. Neked egy olyan szemléleted elevenedett meg, h minél többet sajtoljunk ki a gyerekbõl, és pont ez a rossz. Egy gyerekkel törõdni kell minél többet, bármire is hivatott, mert hiába nézik le sokan a kétkezi munkákat, bizonyos szempontból még egyébként fontosabb is, mint az, h tudós legyen. A filmbõl is ezért nem értem a dilemmát amit kihoztál, mert épp, h mindenkit a maga módján támogatni kell, és úgy lehet csak egy mûködõképes, egészséges társadalmunk, ahol mindenki mûveli azt amit szeret és amiben ügyes. A kettõ, vagy az összes kiegészíti egymást, és így alkot egy egészet, szóval nem kell megosztani.

ugy latom ,ugy hozod fel a temat ,mintha targyakrol lenne szo, amit te le irsz az hulyeseg, ha igazan szereted gyermekeidet ,es igazan jo szulo akarsz lenni nem szabad megkulonboztetni oket akkor se ha az egyik okosabb a masiknal, es ez normalis is ,egyik jobb a masiknal. Ami a filmet illeti nekem csak az jott le hogy a hul-e p=csa tanarnonek mindenaron mi okbol folytan buszkeseg, penz, ( mert biztos bezsebel) , es az utazas amit nyernek fontos. Egy tanarnonek, sohasem lenne szabad hogy fontos legyenek az erdekek ,az erdekei, azt kell nezze hogy a gyerek mi teren tud kibontakozni> A korusban mint kiderul nem kotelezo a korus ,miert vonja be ha nincs tehetsege a gyereknek, idopazarlas , lehet a gyereknek masban van tehetsege, ha enekelni szeretni mint a Zsofi ,es a tancinak nincs kedve foglalkozzon vele magan orak, annyi megoldas lehetseges, de a film szerintem azt sugallja mennyire fontos a buszkeseg a nyeresi vagy, hogy a gyerek sem szamit,mit erez.