Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Téma: Mindenki

Spoiler
Daniel Jackson 2017 márc. 02. - 17:32:43
(174/294)
Igen. Most teljesen egyetértünk. Hiszem, hogy pont ez a létjogosultsága az irodalomnak, mûvészeteknek - a filmeknek is.
A valóság, az igazság- és annak torzulásának témakörében egyszer írtam: az egyik kislányomnak (10) gitárt vettünk karácsonyra, mert ezt szerette volna.
O.K. nem volt olcsó sem... de már megérte! Nem árulok el nagy titkot, hogy az égnek áll a hajunk, mikor próbál "játszani" rajta, de boldog és büszke. :)
Lehet, majd egyszer leteszi mert rájön, hogy ez mégsem neki való, vagy nem, és akkor én tévedtem.

Sokan gondolják úgy, hogy ez önámítás, hogy ez nem valós, ez hazugság?
Én ezt úgy fogom fel, hogy a valóság az õ boldogsága, és nem az én nyomorult igazságom.
Válasz
sofi 72 2017 márc. 02. - 16:59:48 Előzmény elemes
(173/294)
Mi az a Pókember?
Válasz
sofi 72 2017 márc. 02. - 16:59:16 Előzmény elemes
(172/294)
"A te skáládon a gyerek sikeressége elég fontos helyen van.
Az enyémen annak a felnõttnek a sikeressége, akivé válik.
Az elõbbire való törekvés nagyon megnehezíti az utóbbit."

A kérdés az, hogy milyen felnõtté válik az a tehetséges gyermek, akit a fûnyíró elv miatt folyton visszarántanak?

Egyértelmû, hogy nem lesz a késõbbiekben motivált, mert születésétõl kezdve azzal szembesült, hogy a tehetsége nem erény, és az átlagos képességûek pedig érdemtelenül jutnak olyan pozícióhoz, amit nem érdemelnek meg, és amit önerejükbõl a büdös életben nem tudnának elérni. :D
Tehát egy átlagos képességû ember nem lesz attól sikeres felnõtt korában - sem lelkileg kiegyensúlyozott - ha gyerekkorában érdemtelenül kapott lehetõségeket, hanem vagy egy öntelt barom lesz, vagy inkább jó nagy pofonokat fog kapni az élettõl, hogy mégsem olyan ügyes, mint amilyennek hitte magát.

Ergo ezzel a hozzáállással mind a két gyermek megkeseredett, motiválatlan felnõtté válik. A sikeres azért, mert mindig visszahúzták, az átlagos pedig azért, mert rá kell eszmélnie, hogy átlagos. :P

Egészséges felnõtté akkor válik valaki, ha már gyermekkorában tisztában van a korlátaival, és azokon belül meg tudja találni azt a területet, ahol nagyjából boldogulni tud, sõt, talán a maga helyzetében még "sikeresnek" is mondhatja magát. Illúziókkal traktált gyermek nem lesz boldog felnõtt.
A tehetség meg szárnyaljon! ;)
Válasz
7/10
giggs1985 2017 márc. 02. - 16:54:48 7/10
(171/294)
Nagyjából egyetértek. Számomra épp azon csúszik el az egész, hogy a fikció által sugallt baromi didaktikus mondanivaló, és ez az egész helyzet irreális. A valóságban ilyen nincs. Viszont ez a film a magyar valóságot is hivatott leképezni, így nem tudok eltekinteni attól, hogy maga a film és az általa ábrázol helyzet irreális.
Amit írsz, azt akarják sugallni az alkotók és a film, csak a valóságban szinte lehetetlen ezt komolyan venni. Számomra ez a kisfilm sokkal több kérdést vet fel, mint amennyit meg tudna válaszolni, és emiatt van némi hiányérzetem.
Válasz
Daniel Jackson 2017 márc. 02. - 16:16:24
(170/294)
Értem az érvelésed, és amiben teljesen egyet is értek az az amit így fogalmaztál meg: "...az egy álomvilág, hogy minden gyerek egyformán tehetséges, és mindenki számára ugyanakkora az esély az életben". Hidd el, ezt magam is sokszorosan tapasztalom, igaz nem éneklés témakörben, de ez most nem releváns.
(Halkan megjegyzem: egészen biztos vagyok abban, hogy a nem presszúrált, hanem gyerekként nevelt gyerekeknek fényévvel nagyobb mindenben az esélye)
De visszatérve a filmbéli fikcióra: Necces, hogy ebben az esetben Roberto DiCapribogyó (lásd.: 164) álláspontját érzem figyelmesebb olvasatnak - valóban így hangzik el a filmben. Ebbõl vezeti le azt amit én is inkább támogatok.
Amit te írtál (168) az inkább az inkább a valós élet realitása. Ezzel nincs is gondom, nem feltétlenül jó ötlet - HA MÁR MINDENKÉPP ELKAPOTT VALAKIT A VERSENYZÉSI LÁZ (magyarázat: 158) - hogy nem oda illõ egyéneket indítson.
Erika nénit én azért nem tudom kivenni a képletbõl, mert a fikció azon hangsúlyos része, ami magyarázza és alátámasztja a gyerekek reakcióját - ergo nem is kapcsolódik ahhoz, hogy valaki tehetséges-e vagy sem, van-e helye a kórusban vagy sem.
Válasz
7/10
giggs1985 2017 márc. 02. - 15:56:03 7/10
(169/294)
Igen, az lenne a tiszta sor, ha csak a jól éneklõ gyerekekkel indult volna a versenyen a tanárnõ. Abba kevésbé lehetett volna belekötni. Azért is írtam, hogy sajnos eldönthetetlen, hogy ez milyen kórus lenne, mert teljeséggel életszerûtlen és hihetetlen, hogy egyszerre nyernek országos versenyeket és nincs semmiféle szelekció a tanulók között... De azért nehogy már a gyengékhez igazodjon a jó képességû, és ne amiatt ne jusson ki az Európa bajnokságra, hogy az olyan gyerek is énekelhessen színpadon, akinek semmi esélye a sikerre...
És hogy a jó fenébe jusson tovább a gyerek a felsõbb szintekre, ha még egy iskolai versenyen sem lehet esélye, mert a gyengék lehúzzák? Pont ezért írtam, hogy azzal semmi baj, ha csak a jók képességûek indulnak a versenyen, de a gyengébbek is eldalolásznak az iskolában a többiekkel.
Válasz
R.mara 2017 márc. 02. - 15:40:57
(168/294)
Egy iskolai énekkar nem a Real Madrid szintje, és nem is a Magyar Rádió Gyermekkórusa. Ha egy gyerek kiemelkedõen tehetséges, akkor általában az iskolai csapatból tovább lép. Ha sportoló, akkor valamilyen sport szakosztályba, ha zenei tehetség, akkor egy válogatott szintû együttesbe. Tehát nem vész el a tehetsége. Viszont az iskolai sportnak a közös mozgásról, az énekkarnak pedig a közös éneklésrõl kellene szólnia.
Én is voltam kórustag tíz évig, tudom mirõl beszélek. A jobbakból kiállított az iskola egy kamarakórust is, ezzel villogtunk a városi rendezvényeken. A közösben viszont mindenki énekelt.
Válasz
7/10
giggs1985 2017 márc. 02. - 15:33:00 7/10
(167/294)
Sajnos nem lehet egyértelmûen eldönteni, hogy ez most inkább egy minden botfülû számára nyitott örömkórus (ha ez igaz, akkor értelmezhetetlen, hogyan nyerhetnek országos versenyt, és hogy lenne esélyük a svédországi útra), vagy az eredmény is prioritás. Ennek fényében csak találgathatunk.
Viszont én Erika nénit ki is venném a képbõl. Mert mindegy, hogy õ személy szerint ki akar-e jutni, ha a kórus egy része valóban olyan tehetséges, hogy országos versenyeket nyer, és van esélyük az Európa bajnokságra is. Mert így velük tolnak ki, ha a gyengébbek velük együtt énekelnek a versenyen, mert így számukra elúszik az az esély, amit amúgy saját tehetségükkel elérhetnének. Én ebben az esetben biztos, hogy nem énekeltetném a gyengéket, maximum tét nélkül, az iskolában. Emiatt még nem lennék gonosz, mert az egy álomvilág, hogy minden gyerek egyformán tehetséges, és mindenki számára ugyanakkora az esély az életben. Ez nem így van. Aki nem tud jól énekelni, az ne rontsa el az igen magas színvonalat képviselõ kórust, hanem énekeljen hobbiból versenyen kívül. Mert feltehetném a kérdést: ha csak és kizárólag a gyerekek örömét tartom szem elõtt, akkor miért kell egyáltalán olyan gyerekeket versenyeztetni, akiknek semmi esélye sikerre?
Válasz
Daniel Jackson 2017 márc. 02. - 13:31:51
(166/294)
Tárgyilagosan és jól összeszedett meglátás amit leírtál. Ennek okán írtam sokkal lentebb valaki prekoncepciójára, hogy azt vizsgálta-e már, hogy Erika néni akart kijutni Svédországba a gyerekek hátán?
Válasz
10/10
Éhenkórász 2017 márc. 02. - 13:26:34 10/10
(165/294)
Az önfeledt játéknak nem követelménye a munka, a gyakorlás és a megfelelés kényszer.
Válasz
Daniel Jackson 2017 márc. 02. - 13:15:55
(164/294)
A nagylányom most esett át a gimnáziumi felvételin (humán (!). Nem tudom érzékletesen leírni mekkora emleroggyant dolog az egész.
De az egyetemi felvételikrõl is tudnék mesélni bõven, az meg...
...de nem ez az a fórum ami arra alakult, hivatott, hogy a Mátrix szindrómában vergõdõ társadalommal kapcsolatban kellene társadalombírálati esszét kanyarintanom. A vélemények érdekesebbek.
Válasz
Roberto DiCapribogyó 2017 márc. 02. - 13:13:27
(163/294)
A film egyetlen hibája szerintem, hogy nem egyértelmû, hogy az igazgatónak mi az elvárása: az együtt danolászás-örömkóruskodás vagy a versenyek megnyerése. Bár összességében abba az irányba billen a mérleg, hogy az örömkóruskodás:
Két info-t mond az igazgató: 1, versenyeket nyer a kórus 2, Bárki tagja lehet, ez az alapelvem. Mivel ezt az "alapelvet" hangsúlyosabban mondja ki, továbbá mivel a késõbbiekben Erika nénit az alkotók gonosz karakternek sugallják (érzelmi manipuláció, "rohadékok", stb.), ezért valószínûsíthetõ, hogy az igazgató az örömkóruskodást szánta a kórusuk funkciójának. Azon el lehetne vitatkozni, hogy Erika néni valójában gonosz-e vagy sem a saját véleményünk szerint; de az alkotók egyértelmûen állást foglalnak, hogy õk milyennek látják: a végén a "rohadékok"-kal jelzik a nézõnek,hogy "hahó, tessék figyelni, ha idáig nem lett volna egyértelmû, segítünk, Erika néni gonosz"

Szerencsétlen dolog, hogy ennyire egymás után mondja ezt a két (valamelyest azért) egymásnak ellentmondó információt az igazgató, könnyen félreérthetõ, hogy akkor most mi van.


"A filmbõl egyértelmûen lejött, hogy az utóbbi a cél (az igazgató is hangsúlyozza, hogy kórusuk sikeres, gyakran járnak versenyekre). Tehát van ilyen elvárás."

->A fentiekbõl látható, hogy ennek az ellenkezõjét sugallja a film, nincs ilyen elvárás. Sajnos ezt viszont tényleg csak sugallja, szerintem jobb lett volna, ha egyértelmûen,sarkosan kimondatják az igazgatóval az elején, hogy õ mit is akar:
a, "Anyuka, büszkék vagyunk a kórusunk teljesítményére, sok díjat nyertünk és célunk, hogy ez eztán is így legyen"
b, "Anyuka, a kórusunk jó hangulatú, összetartó közösség, bárkit szívesen fogadnak, nincs felvételi vizsga se." Majd viccesen: "Nem is értem, hogy nyerhettünk idáig ennyi díjat..:)?"
Válasz
Daniel Jackson 2017 márc. 02. - 12:58:37
(162/294)
Több kérdés is felvet bennem a válaszod, de ezek általános részét már tárgyaltam vendommnak írt reakciómban, ezért itt most nem taglalnám tovább (lásd: 158).
A kimaradtakba pedig most nem mennék bele, mert eltérnénk a tárgytól (jelentõsen).
Válasz
7/10
Nótárius 2017 márc. 02. - 12:24:42 7/10
(161/294)
Igen, a játékok nagy része valamilyen formában való versengés a többi pedig mintakövetés.
Válasz
csincsilla72 2017 márc. 02. - 12:07:51
(160/294)
Itt a gyerekek egy igen nagy téttel járó énekversenyen indultak. A verseny lényege, hogy a legjobbak mérik össze tudásukat és képességeiket.
Definiálni kell, hogy mi is a kórus feladata: idõtöltésként együtt danásznak vagy versenyeken kívánnak eredményt elérni. A filmbõl egyértelmûen lejött, hogy az utóbbi a cél (az igazgató is hangsúlyozza, hogy kórusuk sikeres, gyakran járnak versenyekre). Tehát van ilyen elvárás.
Az élet megélésének ezer más módja van. Aki tud énekelni, annak van helye közöttük. Aki botfülû és fahangú, annak ott az énekóra, a fürdõkád vagy az osztálykirándulás.
Válasz
10/10
Éhenkórász 2017 márc. 02. - 11:55:13 10/10
(159/294)
Az emberi életben szerintem ez a korszak azért nagyon boldog (persze ha hagynak gyerekként élni), mert nem kell még konkrét válaszokat adni bizonyos kérdésekre. Így hagynak játszani. A játékra legbelül minden ember vágyik, csak felnõtt korára sokan elfelejtik ezt. Az önfeledt játékot.

Sokan kritizálták (bírálták), hogy a szünetekben a gyerekek játéka, a mondókák nem életszerûek. Nem életszerûek, de lehetnének azok. Egy külföldi nézõ számára elképzelhetõbb, ha hinni akar benne, hogy agresszivitás nélkül is játszhatnak gyerekek. Persze ez korántsem így van a valóságban, igen, mert a gyerekek a felnõttek mintájára "játszanak".
Válasz
7/10
Nótárius 2017 márc. 02. - 11:53:44 7/10
(158/294)
... meg valamiért az egyik fõszereplõ kislánynak is tátognia kellett a film katartikus zárójelenetében elhangzó nagyon megkapó dal szólistájaként. (¿)
(") Azt hiszem, az emberek mindig is futottak. Õsidõk óta. Vadászat és menekülés közben, a fontos hírek mielõbbi eljuttatása érdekében, s.a.t.; de ebbõl ugye nem következik az, hogy a gyerekek, a rátermettségükkel élve ne vehessen részt atlétikai csapatversenyeken. Nem "valami" (?) versenyre, hanem egy olyan várt megmérettetésre, amire közösségként, már régóta, izgatott örömmel készültek (meg a szüleik is)! SZERINTEM.
Válasz
Daniel Jackson 2017 márc. 02. - 11:52:15
(157/294)
Korrekt válasz, el kell fogadjam azt amit leírtál, hiszen ezek olyan tények, amit te komoly személyes tapasztalati tudás birtokában fogalmaztál meg (én nem énekeltem soha, még kórusban sem). Tovább gondolkodtam és valami még mindig zavar.
Nos, lehet, hogy visszatetszõnek hat elsõre amit mondok, de ha valakit csak a nyerés tesz boldoggá, akkor ott súlyos mentális zavarok érhetõek tetten! Nem feltéten az egyén tehet errõl, mert ezt a mai társadalmi rend IDOMÍTJA - de ez egy másik témakör.
Nyerés és életben maradás: a gazellának nyerni kell a futásban, hogy életben maradjon, de azt gondoltam az embernek nem feltétlenül csak az életben maradás a célja. Önigazolás? O.K. Kinek, mit, és miért. Ez megint csak kényszer cselekvés, ha ez igazolás abban az értelemben, hogy: látjátok a létezésemnek van értelme.

Ahogy írod: "...kiemelt érdeklõdésû része volt a különbözõ egyéni és csapat-versenyeken való részvétel".
Én ezt ma már úgy látom, hogy kikényszerített társadalmi nyomás annak a mércének a beállítására, amelyrõl az egyén azt hiszi szükséges ahhoz, hogy be tudja illeszteni önmagát a hierarchiába. Persze ettõl ez még lehet jó buli (!). A kérdés, hogy akarok-e megfelelni ennek - magyarul az õ mércéje az enyém is, vagy vállalom kimaradást ebben az értelemben. De most nem társadalom szociológiai kérdések irányába szeretnék elmenni.

Amit az önismereti folyamatról írtál, arra reagálnék még.
Nem árulok el titkot, valamikor fiatalon sportoltam, és persze párszor vesztettem, és volt olyan is hogy versenyen nyertem.
Örültem neki neki, hogy jó voltam, ám elgondolkodtam, hogy holnap jön valaki aki jobb lesz...
Akkor most onnantól én már rossz leszek? Vagy nem? Vagy legyek még jobb!? Vagy mi van?
Oda jutottam, hogy felesleges ezen rágódnom akkor, mikor igazából azért járok edzésre, mert jó a társaság, a hangulat, az egésznek van egy kellemes légköre - oda tartozom és jól érzem magam. Még évekig csináltam, de nem indultam versenyeken...

Amit viszont én is támogatok, az az általad megfogalmazott "vereség tisztes megélése", mert szerencsére a gazellával ellentétben ez nem feltétlenül az élet végét jeleni. De azért itt is lehet nagy károkat okozni, ha valaki nem kezeli ezt a folyamat során kellõ odafigyeléssel, magyarázattal, gondoskodással.
Válasz
napraforgó 2017 márc. 02. - 11:27:33
(156/294)
Azt hiszem, az emberek mindig énekeltek. Õsidõk óta. Örömükben, bánatukban (gyászukban). Énekeltek az isteneikhez. Énekeltek a nehéz munkában - lásd az amerikai gyapotszedõ rabszolgákat, vagy a hajóhúzó szerencsétleneket (e-ej-úhnyem...). Énekeltek az afrikai benszülöttek esõért imádkozva. Vagy az indiánok , mielõtt hadiösvényre léptek volna. Énekeltek a z esküvõkön, a menyasszony kikérésétõl a férjhezadásáig. Az elhunytat a temetõbe való kikiséréséig....Érzelmeiket fejezték ki az énekkel...
A gyermekeknek csak örömükben szabadna énekelni. Nem azért, hogy Erika néni nyerjen valahol. És Erika néni ettõl fosztotta meg a gyerekek egy részét. Te csak tátogjál, mondta Zolikának, Marikának, meg a csuda tudja még kiknek. Amikor a kórus cirka harmada föltette a kezét, hogy õ is kapott ilyen utasítást, lehetett látni, kiknek nem volt szabad énekelni. Sing - ez az angol címe a rövidfilmnek, vagyis : énekelj! De egyeseknek ezt nem szabadott. Erika néni megfosztotta õket az éneklés örömétõl, csak mert el akart jutni Svédországba, valami versenyre. És igen, benne volt a megalkuvásra nevelés is, már 10 éves korban, mert ha behódolsz, ha csinálod, amit mondok, akkor kapsz csokit, sõt, talán még te is eljuthasz külföldre, mégha igazából semmit sem tettél hozzá a kollektív eredményhez. Megküzdöttek helyetted mások.
Mit fognak tanulni ezek a gyerekek az életrõl? Hogy alkudj meg, mert akkor te is profitálhatsz valamit? Hogy eljuthatnak magasra mások farvizén, teljesítmény nélkül? Aztán már csak egy lépés az, hogy taposs rá a másikra és te juss tovább...
Válasz
7/10
Nótárius 2017 márc. 02. - 11:13:04 7/10
(155/294)
Szerintem egyszerû a válasz. A két dolog (az öröméneklés és kórusverseny) nem kizárja, hanem az egyéni rátermettségtõl függõ egyénenkénti lehetõségû bekapcsolódásokkal éppen-hogy kiegészíti egymást, következik egymásból; egy szintet elérve lehetõséggé válhat. Személyes tapasztalat. Mivel anno átélve ugyanezt a „tátogó” helyzetet, szigorúan a tárgykörhöz kapcsolódóan írtam errõl lejjebb sokkal részletesebben: "A komolyabb tétû fellépések alkalmával engem is megkért a tanárnõ a hang nélküli éneklésre. Sõt az osztálytársaim is, tárgyilagos hozzáértéssel ugyanerre kértek. Bántódás nélkül magától értetõdõ volt számomra, hogy a próbák alatt, az iskolai kötetlenebb szereplések alkalmával együtt énekelhettem velük, de a fontosabb külsõ rendezvényeken tátogtam, sõt a komolyabb tétû megméretésekkor pedig csak elkísértem õket. Ez az ámítás nélküli önismeret útja volt számomra, nem jelentett semmi problémát." Tehát: lehet csak úgy énekelni és evvel ellenmondásban nem levõen fontos a zeneileg minél igényesebb megvalósítást ösztönzõ versenyeken való részvétel lehetõsége is. P.o.: lehet vidáman futkározni, kergetõzni, de az atlétikai csapat-versenyre nem is volna semmi értelme benevezni a nyilvánvalóan lassúakat; ez a rátermettek kiválasztásának természetes útja. Egyébként éveken át rendszeresen táboroztattam gyerekeket, és ezeknek a szép nyári napoknak, a teljesen kötetlen programok mellett, mindig nagyon várt, kiemelt érdeklõdésû része volt a különbözõ egyéni és csapat-versenyeken való részvétel. A nevelésnek, a formálódó önismeretnek és problémakezelésnek is fontos része a versengés, a gyõzelem és a vereség tisztes megélése.
Válasz