Nem gondolod, hogy ez némi kifejtésre szorul?

Csak azért mondom ezt, mert az említett filmalkotásokkal kapcsolatban többnyire pozitív véleményekkel szokás találkozni...

Háromszor láttam a filmet - a mait is beleértve - mégis meg kell, kérdeznem:

Micsoda?
Kit?
Hol?
Mikor?

Elég régen láttam a filmet, és most, hogy újra megnéztem még szûkségesnek látom kiegészíteni az elõbbieket néhány dologgal:



1. Az, hogy Tímár Péter, amellett hogy rendezõ, elsõsorban vágó, hihetetlenül sokat használt ennek az alapanyagnak. Elképesztõ képek és képsorok váltakoznak itt, alighanem jóval hatásosabb módon, mint a horrorok jelentõs többségében.



2. Pedig a "Mielõtt befejezi..." önmagában nem is igazán horror, de még csak nem is thriller. Egyszerû dráma, amely néhol a pszichohorror, és néhol egyenesen - erre csak újbóli megnézésre jöttem rá - a slasher eszköztárával él. Elõbbi nem szorul túl sok magyarázatra, utóbbi szerintem igen.

A slasherben ugyanis:

a. konkrét gyilkosság történik (sõt, legtöbbször zúzós kis vérengzés kerekedik a történetbõl)
b. a gyilkos saját gyerekkori szexuális frusztrációit projektálva a világra akarja bûntetni a tiniket, akiknek egyáltalán eszükbe jut a szex.

Ellenben László barátunk (akit tényleg úgy játszott Máté Gábor, hogy többször majdnem kidobtam tõle a taccsot - pedig az ilyesmi ritka nálam):

a. Nem gyilkol, csak áttételesen. A baj vele annyi, hogy mindent megtehet: cirkuszol a kaja miatt, nem hajlandó elköltözni a nõtõl, bûntetlenül rámászhat a fiára a fürdõszobában és anélkül üldözheti a nõt az öngyilkosságba, hogy a gyanú árnyéka is rávetülne.
b. Éppenséggel nincsenek gátlásai, habár frusztrációi igen ("mind a három nõ kezét ma is érzem az arcomon" - brrr...), mégis bûntet. Pontosan tisztában van Robi kiszolgáltatott helyzetével, és szemrebbenés nélkül hajlandó visszaélni vele.

Miért?

Mert egy féreg?

Motivációiról nem tudunk meg többet.

Mindenesetre: a slasher alapeleme a tini kiszolgáltatottsága, aki csak gondolni mer a szexre...

És emlékezzünk csak: mirõl is beszélgettek az esztergapad mellett a srácok, mielõtt az egyiknek a fejébe beleált az az izé?



3. Ebbõl a szempontból egy korabeli alkotással, Sopsits Árpád Céllövöldéjével tudnám összehasonlítani - maga az alapélmény, amelynek a hatására a film született, egy megtörtént eset: egy anya szabályszerûen felajánlotta a fiát a szeretõjének.

Pont.

Ebbõl lett a film: ám, míg a Céllövölde az alapélmény kibontása, kifejtése, társadalmi kontextusa paneljeinek elõsorolása, addig a "Mielõtt befejezi..." mintha teljesen másképp építkezne - a végleges változat szerint ugyanis az anya mindössze annyit mond Robinak, miután visszafogadta Lacit, hogy "nehogy elszúrjad nekem..."

És pont itt hibádzik a dolog: sem az anya motivációi nem eléggé kidolgozottak, sem az eredeti történettel nem vág egybe a filmmé, pont azon a ponton, ahol a leginkább kellene - viszont így meg nem mûködik száz százalékosan a dolog.



4. A "Mielõtt befejezi..." hatalmas értéke, hogy konzekvensen felvállalt egy olyan mûfajt, amelnyek gyakorlatilag nem volt múltja Magyarországon - ezzel jelentékenyen gyarapítva sajnos nem eléggé gazdag (ennek oka ugye az, hogy az ötvenes évektõl ciki volt mûfaji filmet csinálni) mûfaji örökségünket.


No, ezzel még tartoztam az igazságnak...

Ugye, észrevettétek benne Galla Miklóst? :D

Azt hiszem, nem lennék szomorú, ha Tímár Péter az amúgy zseniálisabb filmeket (Csinibaba, 6:3 stb. - meg sajnos borzalmas blõdségeket: Le a fejjel!) kitermelõ humorosabb vonal mellett, ezt az igazán komoly drámákkal kapcsolatban mutatott érzékét is több filmjében kamatoztatja pl. a kilencvenes években.

Mert teszem azt, az ezt követõ, ugyanabban az évben született, gyakorlatilag elviselehetetlen humorú borzalomtól, a "Hagyjátok Robinsont!" címû szörnyetegtõl igazán megfoszthatta volna a magyar filmtörténetet... :) - (esetleg a Csapd le csa... nem szóltam, nem vétek a kommersz kánon ellen, mer' még virtuálisan meglincselnek... )


A "Mielõtt befejezi röptét a denevér" egy korszak erõteljes lenyomata, egy olyan idõszaké, amikor bármi megtörténhetett, negatív (na jó, esetleg néha pozitív) értelemben: a magyar rendszerváltozásé.

Máté Gábor alakja pontosan arra világít rá ebben a történetben, hogy szinte nincsenek is többé áthágható határok - s hogy ez mit is jelent igazából, arra még rádob egy lapáttal az a tény, hogy itt alakított karaktere, László, rendõr.

Rendõr bizony, és a rend õreivel csak baj volt a huszadik évszázad hazai históriájában - nem kis részben azért, mert õk sokszor, amúgy többnyire sajnos joggal, azt hitték: mindent megtehetnek...

Erre nem világít rá reflektorfénnyel a film, pedig nagyon fontos a karakter családon belüli uralmi törekvéseinek, és a "mindent megtehetek" filozófiájának értelmezéséhez.

E visszataszító, barátnõje fiát a fürdõszobában hajkurászó figura attitûdje alapvetõen pontosan ettõl lesz olyan rémisztõ - no meg attól is persze, hogy ellensége egy kamasz fiú, akinek kiszolgáltatottsága hamar nyilvánvalóvá válik. Zárkózott, visszahúzódó lélek: kezdettõl fogva mindig az õ pártját fogjuk, a cselekvéseit nagyon hamar az abszolút objektív mérceként állítjuk fel, és szinte már primitív indulatunk teljes erejét felhasználva szukolunk neki, mint egy vizilabdameccsen, hogy sikerüljön eltennie láb alól ezt a - hogy az egyik hsz-t idézzem - László nevû "nagy puttony takonyság"-ot.

Látjuk végül az anyját (Bodnár Erika nem túlságosan magasrendû, de helyzetünkben tökéletesen megfelelõ szintet képviselõ alakításában), akivel nem lehet kijönni, mert a szokásos "vegyük elõ a gyereket, mert csak õ lehet a hibás" axiómát alapul vévõ, "rendkívül összehangolt" Kádár-kori nevelési technika alkalmazásán túl nem sokat tud felmutatni ebben a történetben - majdnem csak azt, hogy õ lesz majd a casus belli...


A történetünkben az is izgalmas, hogy szinte felismerhetetlen benne a magyar jelleg. Saját korában bárhol játszódhatna, ha nem vennénk figyelembe azt a tényt: hogy a történet pontosan egy hihetetlen nyomás alóli felszabadulás históriája - amely akkor sajnos csak látszólag (ma már tudjuk, hogy jóformán cseberbõl vederbe jutottunk) tökéletesen egybevághatott annak a bizonyos szörnyû nyomásnak elmúlásával, amely negyven évig tartott, de még legalább kétszer annyi ideig tart majd minden aspektusát kiheverni.

És ehhez járul persze a film pszichohorror, vagy inkább csak thriller mivolta, valamint a nyitott befejezés, amely nem teszi egyértelmûvé a "jó gyõzelmét a gonosz felett".


Nagy kár, hogy Tímár Péter ma már nem nagyon rendez igazi drámákat - a "Herceg haladéka" lehetne kivétel, de az viszont egyszerûen borzasztó megvalósítása egy amúgy kitûnõ ötletnek.

A "Mielõtt befejezi röptét a denevér" viszont megfellezhetetlen kordokumentum - s hogy ez milyen nagyszerû tény valójában, azt maga a "mû" is bizonyítja.


8.95/10

Ugye hihetetlen, hogy a Kádár éra utolsó éveiben pszicho-horror készült Magyarországon... mégpedig kiváló!

Felejthetetlenné teszi a filmet Bodnár Erika az életunt pultosnõ szerepében. Ominózus a tájképposzter elõtti aerobikozása, s a szilveszteri alkoholmámoros "ájlávjú"-zása a Neoton zenéjére... Máté Gábor hátborzongató meleg-pedofil rendõrként. Szenzációsak Máthé Erzsi és Kari Györgyi epizód kettõsei, akárcsak a film végkifejlete...

Jó borzongást mindenkinek!

Végre!
Már régóta próbálom elkapni a filmet, pár napja le is adta a Filmmúzeum, de pont aznap este, mikor a Man United BL döntõt játszott, így lemaradtam róla, de június 28-án semmi sem ment meg tõle :) Kíváncsian várom.

Kiváló film!

S tényleg érdekes,hogyMátéGábor mennyire jól játszik olyan szerepeket, melyeknek lényege egy nagy puttony takonyság.
Ma éppen a Szerelemtõl sújtva" ment. A két film szinte azonosdasn ütõs.

Eszméeltelen nagy film!!!

Spoilerveszély:

A tánc a végén.... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Számomra is döbbenetes és megrázó volt a film - másodjára nézve is. Tímár talán legjobb alkotása, ahogy sûrítve és a végsõkig kihegyezve fokozza a filmet... Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Gratulálok, hogy mennyire õrzöd a nagyszüleidtõl örökölt magyar nyelvet.
Sajnos segíteni nem tudok, mert analfabéta vagyok az ilyesmihez.
További érdeklõdést a magyar (jó!) filmek és Magyarország iránt!
Üdvözlet Budapestrõl: Tücsök

Nagyon-nagyon jó a film, nyomasztó. Mindenkinek ajánlom.
Örülök, hogy valaki Amerikából is érdeklõdik iránta, megható, hogy milyen kedvesen ír magyarul.

Köszönöm mind a ket feladónak /fri. es avonal./
Probábalkozok, de meg valahogy nem akar sikerulni.
Megprobáltam a - rapid.,moderal., es a keresztnelkulit,
de valahogy nem megy. De akkor is orulok hogy valaki írt nekem.Kösz-Kösz-Kösz-szia

jo napot.
Nem vagyok Magyarorszagból,de a nagyszuleim magyarok voltak Megprobáltam magamat rakapcsolni a PORT-HU-ba.
Láttam mind gyerek eszt a filmet es szeretném valahonnad lehuzni. Tudna valaki adni erre a filmre adreszt.
Bocs az hejesírát,de en soha nemtanultam a hejesirást,csak a beszélést.Szia

Emlékeim szerint elõször még moziban láttam ezt a filmet, Máté Gábor játéka azóta belém égett, a földöntúli Gonoszt megtestesítve. Hagyjuk meg nekem ama naivitást, hogy egyetlen ember nem birtokolhatja a rossznak ilyen mennyiségét. Máté Gábort egyébként zseniális színésznek tartom, hasonlóan különlegesek színházi rendezései is.

Hátborzongató film volt, nem csak a szereplõk, hanem az egész korszak nyomasztó volta miatt. A filmet belengi a reménytelenség, az elkeseredettség, a reményvesztettség, a hétköznapi élet kilátástalansága. A Bodnár Erika által alakított anya figurája tud kellõképpen durva és kegyetlen lenni még a saját fiával is. De a legrémisztõbb Máté Gábor volt ebben a szerepben, aki hol üvöltözött másokkal, hol a legbehízelgõbb hangon szólt. Igazából meglátásom szerint a film kicsit több, mint egyfajta lájtos homoerotikus történet. Laci alakja valami õsidõktõl jelen lévõ gonoszt hoz elénk, valami megmagyarázhatatlant. Nem is tudunk róla szinte semmit, a semmibõl is bukkan elõ. A befejezés pedig szvsz azt sugallja, hogy nincs kiút, nincs menekvés. A Gonosz (igen, így nagybetûvel) elpusztíthatatlan, lépten-nyomon találkozunk vele. Ez az egész talán összefüggésben állhat a készítés idõpontjával, amikor már a levegõben volt egy új korszak reménye, de az újtól való félelem, a bizonytalanság érzése is. Lehet, hogy mindezeket csak én magyaráztam bele a filmbe, mindenesetre úgy gondoltam, hogy talán ezek is benne vannak.

Ember! Hát, eszméletlen jó leírást adtál! (Majdnem olyan jó, mint a film!:)

Hát ez iszonyatosan durva film volt!
Hitchcock, meg a modern amcsi pszichothrillerek ehhez képest esti gyerekmesék. :)

Máté Gábor meg fabtasztikusan alakítja a pszichopatát, végig az volt atz érzésem, hogy mindjárt kilép a tévébõl és megruház. Azok a kimeredõ szemek... :PARA: