Téma: La Tormenta

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
CAP - 052 – TELEMUNDO
2009 06 04 – CSÜTÖRTÖK

Válasz

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
CAP - 052 – TELEMUNDO
2009 06 04 – CSÜTÖRTÖK

Válasz

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
CAP - 052 – TELEMUNDO
2009 06 04 – CSÜTÖRTÖK

Válasz

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
CAP - 052 – TELEMUNDO
2009 06 04 – CSÜTÖRTÖK

LA TORMENTA-N

MT – Genoveva, Igazad volt. Anyám sírjában állati csontok voltak… De találtam valamit, és gondolom, az övé volt –mutatja a láncot, vagy fülbevalót… - Van valami hír Valentina-ról? Ha megtudsz valamit, értesíts, kérlek!
GENOVEVA - Sokkal jobban tetszett, amikor még señorita volt… - mondja magában

VALAHOL LA TORMENTA-N

Két ember az úton vért talál… hirtelen meglátja egyikük Valentina jegygyûrûjét… Santos Torrealba van belevésve. Gyerünk, keressük! - mondja a társának

AZ AYALA-HÁZBAN

BERNARDA - Hogy van Trinidad? – kérdi a lányt, aki Trinidad-dal együtt menekült meg az emberrablók karmaiból.
Lány – Nincs jól, de nagyon fiatal még…
BERNARDA – Szegény lányom! Bárcsak egy nap olyan élete lenne, amit megérdemel. Hogy valaki úgy tartsa õt, mint egy királynõt. Szeretnéd, hogy hazavigyelek?
LÁNY - Megyek egyedül. Vihetek valami ennivalót az útra?
BERNARDA – Nehogy valami bajod legyen az úton!
Lány. – Nagyon köszönök mindent. Sosem felejtem el, amit értem tett – Köszönet neked, amiért vigyáztál a lányomra. Itt mindig otthonra találsz! Jó szerencsét!

TRINIDAD – Olyan egyedül érzem magam. Elõször az életemben sötétséget érzek…
JUAN ANDRÉS – Ne…
TRINIDAD – Sosem láttam a fényt és a színeket, de sohasem éreztem magam elveszve… De most vaknak érzem magam, elõször az életemben. Mit tehetnék doktor? Halottnak érzem magam! Üres vagyok! Sohasem lesz többé velem! Soha többé nem hallom az õ hangját! Amikor õt megismertem, megtanított arra, mi az a szerelem. Ért engem? Az õr szerelme nélkül senki vagyok, nincs értelme élnem, Inkább meghalnék!

LA TORMENTA-N

NANI – Emlékszem az anyukádra. Nagyon spirituális volt. Ez a föld nagyon különleges volta számára.
MT – Bárcsak emlékeznék rá… Mi történ anya és apa között.? Ki volt az a Hilario Guanipa? Mert anyám bárkiért nem hagyta volna el az apámat…
NANI – Keveset tudok
MT – De többet, mint én. Apa mindent eltitkolt elõlem, még ezt a birtokot is… Tudom, hogy valami borzalmas történhetett. Mindenki mulat rajtam, mindenki tud mindent, csak én nem! Csak te mondhatod el a dolgokat… Csak egy anyám van, tudni akarok mindent!
NANI – Nézd, ez az anyád – mutat egy fényképet, és MT elképed, majd megcsókolja a képet.

PUERTO BRAVO-BAN

CIPRIANO CAMACHO díszítteti a rendõrség épületét, amikor Alesio megkérdi tõle, hol van Santos, mert ha nincs test, nincs halott. Hogyan történtek a dolgok… Cipriano ordítani kezd – Én elfoglalt vagyok, de ha a fõvárosi kisasszony nagyon unatkozik, járjon maga utána!

ALÍRIO boxleckéket vesz egy zsákon, amit Miguelón-nak képzel, és minden ütésnél átkozza õt, szegényt  - a végén már rugdossa is 

GISELA és MAGDALÉNA beszélgetnek… Gisela megkérdi, hogy még mindig szerelmes-e JESUS NINO Trinidad-ba… Válasz Sohasem lehetnek többé együtt… De ez egy olyan titok, aminek a családomhoz is köze van. Szerintem most egy nõre van szükséges van, hogy felejtsen.

DR JUUAN ANDRÉS – Bernarda asszony, ne hagyja egy pillanatra SEM magára…
BERNARDA – Nem tud valami orvosságot?
DR JUAN ANDRÉS – Erre nincs orvosság, mert nagyon szerelmes.
BERNARDA – Én tettem tönkre ezt a kapcsolatot, de sajnálom, nem lehetnek együtt… Ez egy családi probléma… JESUS NINO. hazudott, hogy a fõvárosba megy tanulni, de muszáj volt… Idõvel megtanulja elfelejteni… Senki sem hal bele a szerelembe! Senki!
Dr – Ne legyen annyira biztos benne asszonyom!. Ne legyen annyira biztos benne!

JESUS NINO rajzolgat – Trinidad-ot, ki mást? – Ah, te vagy, Gisela? - veszi észre Alírio húgát. - Ez az egyetlen módja, hogy megörökítsem mindazt, amit érzek iránta. Ezeket szavakkal nem tudom kifejezni. - folytatja
GISELA – Te vagy a legjobb grafikus
JESUS NINO – Nem, mert én nem tanultam, csak lerajzolom, amit érzek…
GISELA – Lefestenél engem?

AZ AYALA-HÁZBAN

BERNARDA – Trinidad, van valami, amit szeretném, ha tudnál. Valentina, a testvéred elment Santos-sal, de õt megölték azok a gyalázatos emberek, Cipriano emberei! Nem tudom, mit tegyek, Valentina eltûnt. Trini, segítened kell nekem! El kell mennem, megkeresni a nõvéredet, de nem hagyhatlak magadra!
TRINIDAD – Menjen nyugodtan, nem fogom megkeresni JESUS NINO- t… Menjen, hagyjon magamra, ahogy mindig is voltam, magányosan!
BERNARDA – Én sohasem hagylak magadra, soha! Soha drágám!

JESUS NINO – Most vele vagyok elfoglalva. Nagyon szép vagy, de most csak õrá, Trinidad-ra tudok gondolni… a szemeire, amik tele vannak fénnyel, amelyek olyan édesek. Gisela, köszönöm, hogy felajánlottad a segítségedet, de…
GISELA – Ez a szerelem fájdalmat okoz neked
JESUS NINO – Nem. Ez a szerelem tart életben
GISELA – Vannak dolgok, amiket meg kell élni, ahhoz hogy éljünk.
JESUS NINO – Talán majd, nem tudom…
GISELA - Tudom, hogy a szerelmed Trini iránt , lehetetlen, de nem akarod elfogadni. Vak vagy! Vakabb, mint õ. És ha így folytatod, magányos és szomorú leszel örökre… - ezzel otthagyja a fiút, aki nagyon elgondolkodik a hallottakon.

PUERTO BRAVO - A TEMPLOMBAN

PADRE DAMIÁN – Mi történt, Remedios?
REMEDIOS – Bevallom, hogy… jó, hát leöntöttük alkohollal a férfiakat a bárban, hogy többé ne jöjjenek vissza… és a maradékot megittuk…
PADRE DAMIÁN – Ezek nem illenek egy hölgyhöz! Nagyon rosszul tetted!
REMEDIOS – Isten megbüntetett, mert nagyon fáj a gyomrom!
PADRE DAMIÁN – Visszamennek a bárba, és mindenkitõl bocsánatot kérnek! Itt megígéri a szent szûz elõtt… Ez az egyetlen büntetés, vagy: az úrral kell elszámolnia a végén!

PUERTO BRAVO - A BÁRBAN

DALILAH – Dolgoznom kell, de keresnem is kell egy nyomozót
Lánya – Milyen nyomozót?
DALILAH – Meg kell találnom a lányomat. A szívem azt mondja, megtalálom!
Lánya – Megtalálod, és családod lesz, de én.. én sosem fogom többé látni az anyukámat!
DALILAH – Legyen hited, az segít mindenben!

LA TORMENTA-N

NANI – Anyukád nagyon jó barátnõje volt a Guanipa élettársával, EDELMIRA-val. Élve elégették õket azzal az indokkal, hogy Hilario elrabolta az emberek fizetését, és az édesanyád pedig más férjét… Édesapád elküldött téged a fõvárosba, hogy megvédjen a veszélytõl…

GENOVEVA – Itt vannak azok, akik keresték Santos-t..
MT – Mondd, hogy máris megyek
NANI – Édesanyád szerelmes volt

CIPRIANO – Most, hogy kinyitották a sírt, gondolja, rájönnek valamire?
EDELMIRA – Nem tudom
CIPRIANO – A sofõr tudott csak róla, egyedül, õ meg halott… BENDITO atya már kelekótya, neki senki sem fog hinni.
EDELMIRA – Mindenkit el kell hallgattatni, aki tud a dologról. Én adtam parancsot, de te vitted véghez!
CIPRIANO – Átkozott!

LA TORMENTA-N

MT- Gyerünk! – elindul Alesio-ékkal Santos földi maradványainak felkutatására…

FÕVÁROS - KÖZPONTI KÓRHÁZBAN

ISABELA – Jó napot, barátom!
ENRIQUE– Mit keresel itt?
ISABELA – Úgy tûnik a gyógyszered nem a legjobb, attól vagy ilyen barátságtalan! Kicseréljük, várj! - kiszed egy injekciót a táskájából, és…
ENRIQUE – Õrült vagy! Menj innen! Hagyj magamra!
ISABELA – Igen az vagyok. Jó hogy tudod, mert õrült vagyok, mindenre képes … Tudni akarom a neveket, a telefonokat, a címeket, minden kapcsolatot – mondja hidegen, miközben befecskendezi az injekciót az infúzióba – ENRIQUE-nek kidüllednek a szemei…

A FOLYÓNÁL

ALESIO – Fõnök, itt! – kiabál, - Itt van Santos trikójának egy darabja… Szegény Santos meghalt, tényleg meghalt!!
MT minden reménye szertefoszlik, amikor meglátja, hogy hét golyó lyukasztotta át Santos trikóját… -– HÉT golyó? HÉT golyó? - ájuldozik
REMEDIO – Itt van a csizmája, egy állat szétrágcsálta…
ALESIO – Nem hiszem, hogy mást is találnánk még belõle…
MT magához szorítja a maradványokat, és összeesik…

LA SYBILA BARLANGJÁBAN

SANTOS emlékezik az elsõ találkozásra… és beszélni… Maga nem ilyen, srta MT … de tovább emlékezik arra, hogy ráfogja a fegyvert és azt mondja, akár saját kezûleg is agyonlövi, ha nem adja meg magát…
SYBILA – Csak álmodik… Ínagyon soka oka van arra, hogy éljen, és most kezdõdik a karc…

FÕVÁROS - KÖZPONTI KÓRHÁZBAN

ENRIQUE – Ne játssz velem, Isabela!
ISABELA – Nem játszom!
ENRIQUE – Élvezed, ugye? Sazdista vagy, mint az anyád!
ISABELA – Elmeséli, hogy miket fog érezni az injekció hatására…
ENRIQUE – A börtönbe juttatlak!
ISABELA – Mit akarsz tenni? Képes lennél feljeleneti? Azt fogod mondani, hogy ez a nõ õrült, ez aa nõ meg akar ölni engem, az ártatlant, aki sohasem ölt még embert..
ENRIQUE – Mindent hidegen kiszámítottál..
ISABELA – Tudni akarom a maffiózók nevét, a telefonszámát, és elmondod nekik, hogy mostantól én dirigálok. A neveket, Enrique! – és indítaná a csepegtetõt…
ENRIQUE – Várj! Megfizetsz, Megbánod egy nap, Esküszöm neked!

A FOLYÓNÁL

MT magához tér… - Mi történt? – Biztosan a melegtõl van. Vizet adnak neki – Menjenek elõre, majd megyek nemsokára…
ALESIO – Nem hagyhatom magára, hátha rosszul lesz…
MT – Menjenek, felfrissülök, és követem magukat.
ALESIO – szeretnénk eltemetni ezeket a darabokat, mert nincs test… legalább egy sírja legyen. Engedje meg, hogy a La Tormenta-ban temessük el, ami Santos élete volt.
MT – Tegyenek, amit akarnak… - a fiúk elõre mennek
ALESIO – Azt hiszem, még mindig szerelmes Santos-ba!
REMEDIO – De õ ölette meg!

LA GUANIPERA-N

SIMÓN – Mit keresnek a La tormenta emberei az én földemen?
Emberek – Valentina-t keressük.. Úgy néz ki, hogy elvérzett.
SIMÓN – Az a szemét Santos a halálba vitte a lányomat! Majd én elviszem a hírt Bernarda-nak, hogy meghalt a lányunk… Maguk meg takarodjanak a földemrõl!

FÕVÁROS - KÖZPONTI KÓRHÁZ

Dr. FELIPE – Ki lehet õ? Szerencsére megmentettük az életét.
Másik orvos – Azt hiszem, pár napon belül hazavihetjük… ha megtudjuk ki õ és hol lakik…
Dr. FELIPE meglátja a jegygyûrû nyomát Valentina kezén – tehát férjnél vagy. .. Megvárom, míg felébredsz, és elmondasz mindent… - és homlokon csókolja Valentina-t…

AZ AYALA-HÁZBAN

BERNARDA megkapja a hírt Simón-tól, Valentina haláláról… - sajnálom Bernarda, de Valentina elvérzett.
BERNARDA – Az nem lehet! – és zokogva Simón mellére borul, aki cinikusan néz át a feje felett

A FOLYÓNÁL

MT – zokog – látni akartam az arcodat, hogy elmondjam mindazt, amit érzek! Látnom kellett volna az arcodat! – Jaj, Santos, annak ellenére hogy halott vagy, még mindig összetörsz… - belegázol a folyóba… Neked adtam a lelkem, a szívem, és te becsaptál! A te átkozott hibádból én soha többé nem fogok szeretni! Nem csak az apámat ölted meg, hanem megölted a lelkem és a szívem is! - Ezért gyûlöllek! Gyûlöllek, Santos Torrealba! Gyûlöllek! – komorodik el az arca

Válasz

CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
CAP 051 - TELEMUNDO
2009 JÚNIUS 03 – SZERDA

EDELMIRA talpig gyászban, éppen álkönnyeket csal ki a szemébõl… Késõbb azt mondja Simón-nak - Meg kell környékezned MT-t most, hogy Santos Torrealba halott… Meg kell szereznünk La Tormentat-t
SIMÓN - MT most tele van gyûlölettel, nem fog újra szerelembe esni… -
EDELMIRA – Isabela-nak ördögszemei vannak. Most jött el a te idõd, hogy közeledj MT-hoz…

FÕVÁROS - KÓRHÁZ

ISABELA beszél a hordágyon fekvõ ENRIQUE-hez, aki megvádolja, hogy akarattal tette, mert meg akarta õt ölni.
ISABELA – Itt vagy, sebesült, de boldog házas… - vigyorog rá
ENRIQUE – Ha a te hibádból, mozgássérült leszek… nagyon drágán megfizetsz mindazért, amit tettél.
ISABELA – Nem vagy abban a helyzetben, hogy bárkit is megfenyegess! Feláldozom magam, és ma éjszaka vigyázok rád, hogy semmi bajod ne történhessen… Itt vannak a nyugtatók – forgatja sokat mondóan a kezében a gyógyszert. - Nagyon jók. Egész éjszaka alszol majd tõle… vagy még tovább…
ENRIQUE– Menj és hagyj engem békén!
ISABELA – Nagyon fáradt vagy… pihenj, és éjjel találkozunk… - ördögi kacajjal távozik a szobából…
ENRIQUE – Csak fel tudjak kelni errõl az ágyról, majd meglátod, mire vagyok képes!

LA TORMENTA

NANI – Készíts erõs kávét, Genoveva!
GENOVEVA – Amikor meghalt a sra María Lucia, MT édesanyja… sohasem temették el… mert a koporsóban nem õ van… - a háta mögött megáll MT
MT - Ismételd meg, mit mondtál az édesanyámról?... Felelj, Genoveva!

PUERTO BRAVO - A TEMETÕBEN

EDELMIRA – El szeretnék búcsúzni a legjobb barátnõmtõl – négyszemközt… - mondja a papnak. Mindenki elmegy… õ zsebkendõvel törölgeti az arcát és a szemét … de közben a barátnõje fejére olvas… és nevet…ASALEA!
RUFINA a papnak – Jaj, szegény asszonyom! (mármint Edelmira) Nagyon szerette a barátnõjét!... mondja zokogva…
EDELMIRA folytatja az egyoldalú társalgást a halottal, akit õ küldött a másvilágra – Egy nap én leszek Simón Guerrero asszonya… Te nem az elsõ és nem is az utolsó voltál, aki próbálkozott vele…

LA TORMENTA

MT – Mit mondtál az anyámról?
GENOVEVA – A templomban hallottam egy férfitól, aki meggyónta a papnak, hogy állati csontok vannak a koporsójában.
MT – Beszélni akarok azzal az emberrel!
GENOVEVA – Nem tud, mert meghalt azon a napon, amikor maga megérkezett ide.

CHEPA és REMEDIO örülnek a várható esküvõnek… - miközben ALÍRIO – SOLITA-val beszél, és játssza a jóságost, aki felajánlja, hogy ha már most pap lenne, úgy szeretné õ hozzáadni õt Miguelón-hoz… ez aztán meghatja SOLITA szívét… Biztos vagy benne, hogy már semmit sem érzel irántam?
ALÍRIO – Amit én érzek irántad, az nagyon mély szerelem, de már döntöttem, pap leszek! A szívemben viszem a legszebb, a legjobb nõt magammal!... És már mennem is kell.
SOLITA – De.. de…
ALÍRIO – De…?
SOLITA – Semmi, majd elkísérlek az állomásra
ALÍRIO már egyedül – A fenébe is! Pont most kell visszajönnie MIGUELÓN-nak
SOLITA a szobájában – A fenébe is! Pont most! Pont most! – zokogja

LA TORMENTA

MT - Nani, azonnal mondd el, milyen misztikus dolgok történtek az anyámmal kapcsolatban?
NANI – Nyugodj meg!
MT – Papa - fordul a betegágy felé - mennyi dolog van még, amit eltitkoltál elõlem? Légy szíves, ébredj fel! Meg kell magyaráznod, mert nem értek semmit! Tudod Nani, már ma felnyittatom anyám sírját – vége a titkolózásnak!

LA SYBILA BARLANGJÁBAN

SANTOS – Senorita María Teresa - mondja hangosan
Demetrio – Santos – Ébren vagy?
Sybila – Nem, nincs ébren… önkívületben van, csak fáj a lelke és a szíve. MT volt a legnagyobb szerelme az életében.

A TEMETÕBEN

Éppen temetik ASALEA-t, amikor megérkezik MT…
EDELMIRA – Hála Istennek, végeztél azzal a szeméttel (Santos Torrealba-val)! Biztosítalak, hogy mindannyian sokkal jobban érezzük magunkat nélküle
MT – Inkább nem beszélnék errõl az ügyrõl… Azért jöttem, hogy felnyittassam anyám sírját.

LA TORMENTA

Nani sír – Genoveva vigasztalja…
NANI – Nézd ezt a képet! – nyújtja át María Teresa édesanyja fényképét.
GENOVEVA – Ez az egyetlen fotó van csak róla. Miért?
NANI – Don Enrique döntött úgy, hogy semmisítsék meg, amikor az el akart menni Sr Guanipa-val…

A TEMETÕBEN

EDELMIRA- Milyen abszurd dolog ez! Miért döntöttél így? A fõvárosba akarod vitetni a maradványait?
MT – Nem. Azt szeretném, hogy az anyám nyugodjon békében! De az van, hogy a koporsóban nem az õ maradványai vannak, hanem állati csontok… A maguk sofõrje gyónta meg a templomban ezt. Maguk nem tudtak errõl? Milyen érdekes, hogy ez az ember akkor halt meg, amikor errõl tudomást szereztem. Biztos, hogy maga semmit nem tudott errõl?

SANTOS TORREALBA

SYBILA – Még nagyon gyenge… Ugyanolyan, mint az apja… Különleges volt, de õ is az… Néha nem tudjuk, kik vagyunk…
DEMETRIO – Senki nem ismeri Santos apját…
SYBILA – Én mindent tudok róla, és õ is fog.
DEMETRIO – Mire gondol?
Sybila – Ez olyan titok, amit nem lehet tovább titkolni… Santos Torrealba halott lesz mindenki számára… más élete lesz, az, ami jár neki, renováljuk õt…

A TEMETÕBEN
EDELMIRA – Sok ember meghalt akkor – már 20 éve meghalt az anyád… Itt Puerto Bravo-ban. Felejtsd el
MT - Én nem akarok felejteni. Mindent tudni akarok a haláláról akkor is, ha minden sírt fel kell itt nyittatnom
SIMÓN – Az az ember alkoholista volt. Nem tudom, miért talált ki ilyeneket.
EDELMIRA- Ahogy Simón mondja – Apád mérges volt, nem akart tudni többé a feleségérõl. Nem tudod elképzelni, hogy éreztem magam… Az anyád elrabolta a férjemet, és elszöktek együtt. Nem is képzeled, hogy éreztem magam…
MT – Nem tudom. Úgy érzem, eltitkolnak sok mindent elõlem
EDELMIRA – Hagyd a dolgokat annyiban. Nem éri meg… Olyan fájdalmas dolgokat tudhatsz meg…
MT – Nagyon hamar meg fogom tudni, hazudott-e az az ember… Felnyittatom a sírt… Ha az az ember igazat mondott, akkor reszkessen Puerto Bravo, mert megfizetnek érte…
EDELMIRA – Meg kell akadályoznunk, hogy megtudja az igazat! Mindenáron meg kell akadályoznunk!

LA SYBILA BARLANGJÁBAN

DEMETRIO - Santos Torrealba nem Santos Torrealba?
SYBILA – Õ egy nagyon fontos ember fia … Az az ember nem tudott róla, hogy õ létezik. Az õ fia, az õ vére… és az örököse minden munkájának…
DEMETRIO – Akkor az apja halott? Ki volt õ?
SYBILA - Az apja ,Hilario Guanipera volt… és Santos az egyetlen örököse: La Tormenta és a La Guanipera csakis õt illeti, csak õt!
DEMETRIO – Santos Torrealba a fia Hilaro Guanipa-nak? És miért nem tudott róla? Olyan élete lehetett volna, ami megilleti…
SYBILA – Az élete veszélyben lett volna, ha tudja, ki õ valójában. Nem tudta volna megvédeni magát, mert kisfiú volt még csak.
DEMETRIO – Miért?
SYBILA – Az apját megölték. Ha tudtak volna róla, õt is követték volna… Ez volt megírva… de most végre újraszületik, mint az õ fia… és rend lesz végre! Santos Torrealba visszatér, hogy igazságot tegyen!

DOMINO – a foltos … a vevõ kezei között, de nem akar engedelmeskedni, elszalad… - azok meg utána 

LA GUANIPERA

EDELMIRA – Simón, tennünk kell valamit, MT nem tudhatja meg az igazat… Valamire gyanakszik…
SIMÓN – MT nem fog kideríteni semmit…
EDELMIRA – Az anyja María Teresa-nak… Ha megtudja z igazat, elvesztünk!
SIMÓN – Nem fog! MT csak egy nõ, aki most meg van sebezve az apja miatt, Santos Torrealba miatt, de…
EDELMIRA – MT Megváltozott… ahogy beszél, ahogy néz… Nem tudok a szemébe nézni, hogy többet tudjak meg róla… Igazán aggódom miatta most. Félek attól, hogy felfedez valamit.
SIMÓN – Közelítek hozzá, és felajánlom a segítségemet, hogy távol tartsam tõlünk magunkat… MT sohasem fogja megtudni az igazat! Soha!

A TEMETÕBEN

Alesio - Fõnök, tényleg biztos benne, hogy akarja? – miközben ássák ki MT édesanyjának a sírját - MT bólint, és valóban állati csontokat találnak…
ALESIO – Azt mondják, hogy az anyja boszorkány mesterséget ûzött… veszélyes lehet hozzáérni a csontokhoz… MT – talál egy láncot a csontok között… - Ha még egyszer valaki tiszteletlenül beszél az anyámról…
Az egyik sírásó ember azt mondja - Nézze, fõnök! Ha nincs test, nincs halott… Talán az anyja él!
MT – Igaza van, nincs test, nincs halott!!! – ALESIO, jöjjön velem!

LA GUANIPERA

BERNARDA – Most rögtön beszélnem kell veled, Simón… Megölték Santost és Valentina vele volt… Kérlek, segíts nekem! Meg kell találnunk! A te lányod!
SIMÓN – Megláthatnak, gyere innen!
BERNARDA – Nem érdekel, te vagy az apja, segítened kell!
SIMÓN – Nem tudod, mennyire szeretlek! Meglátjuk, mit tehetünk… Menjünk!

FÕVÁROS – A KÓRHÁZBAN

Megérkeznek Valentina-val a kórházba… - Isabela ott várakozik, és éppen MT keresztapjával, RICARDO-val beszél … -
DR. RICARDO - Máris jön a La tormenta-ba… -mondja Isabela-nak, amikor megjön a mentõorvos az orvosért…
DR. RICARDO – Egy pillanat, máris megyek… - Isabela elbúcsúzik…
Orvos – Mi történt, FELIPE (mentõorvos)?
Dr FELIPE – Egy beteg…
DR. RICARDO – Megint egy páciens… biztosítás nélkül?

LA GUANIPERA

Simón csókolgatja Bernarda-t, aki kikéri magának, mondván nem ez a megfelelõ pillanat…
BERNARDA – Nem érted, hogy érzem magam? Ebben a pillanatban Valentina nagy veszélyben lehet. MT megölette Santos-t.
SIMÓN – Cipriano emberei ölték meg… mert megszökötta börtönbõl.
BERNARDA - Valentina Santos-sal volt…
SIMÓN – Talán nem! MT NEM AKAR FÁJDALMAT OKOZNI Valentina-nak
BERNARDA – Valentina gyermeket ár Santos Torrealba-tól –
SIMÓN köhint egyet… ez váratlanul érte - Ha terhes, akkor nyilván megmenekült. Talán egy másik faluban van… Hagyd rám, menj haza, én mindent elintézek, Bernarda.. Tudom, hogy Valentina jól van, és bármelyik pillanatban megjöhet

A FÕVÁROSBAN - A KÖZPONTI KÓRHÁZBAN

DR. RICARDO - Az Istenért, Felipe! Nem kértél engedélyt!
DR. FELIPE – Nincs rá idõ, a beteg életveszélyben van! Doktor, megengedi, hogy én ellássam az Ön klinikáján?
DR. RICARDO – Beszélj az adminisztrációval, és mondd, hogy megengedtem…
DR. FELIPE – Én kifizetem a számláját akkor is, ha egy életre eladósodom miatta…

PUERTO BRAVO-BAN

A rendõrök Cipriano utasítására kihúzzák az Isten hozott táblát a rendõrség fölé, amikor benyargal Domino közéjük. Cipriano halálfélelemben van … 

LA TORMENTA-N

MT az embereihez – Gondolkoztam: ha nincs test, nincs halott… Valaki maguk közül hallott valamit, melyik folyóban halt meg Santos? - kérdi Alesio-t… Biztosnak kell lennem abban, hogy meghalt Santos… - közben halljuk az AY AMOR címû dalt… (de mint tudjuk, már késõ...)

Válasz