CHRISTIAN MEIER en la telenovela - LA TORMENTA
CAP - 047 - TELEMUNDO
2009 05 28 - CSÜTÖRTÖK – DZSANNA


MARÍA TERESA - Hülye voltam, hogy hittem benne... Most kiderült, hogy az alkalmazottaim egyike kísérlet meg gyilkosságot az apám ellen! Santos Torrealba! Élve vagy halva fogsz megfizetni azért, amit az apámmal tettél! - esküdözik

ISABELA – Bárcsak ne lenne semmi komplikáció… Remélem, hogy Cipriano beváltotta az ígéretét, és elengedte Santos-t! – Abel Cain csõre tölti a puskáját…

Sötét éjszaka van, BERNARDA-ék megbújnak egy bokorban, mert a kiszúrt szemû vaskezû vért akar látni, életre-halálra üldözi õket az embereivel együtt…

A TEMPLOMBAN –
COSME - Damián atya fejére olvassa a múltat, annak összes hibáival együtt…
DAMIÁN atya elunja, és felugrik – Most már elég, hallgass! Én Istennek adtam az életemet, a templom szolgálatára szegõdtem, a múltat lezártam!

SANTOS-ék összetalálkoznak MT által La Tormenta birtokról kirúgott emberekkel, akik felajánlják a szolgálataikat, de…
SANTOS – Maguknak szükségük van a munkára! Az én esetem más, de maguknak el kell tartaniuk magukat és a családjukat, Gyerünk, térjenek vissza a birtokra!
ALESIO – Magának viszont szüksége van a segítségünkre, és mi segíteni is fogunk!
SANTOS – Én nem vagyok semmiféle bûnözõ, és be fogom bizonyítani nekik! Menjenek vissza a birtokra, és mondják meg María Teresa kisasszonynak, hogy Santos Torrealba. visszatér, amint tisztázta magát…

BÁRBAN
ALÍRIO - Hallgattassák el a zenét, és mindenki ide figyeljen! SANTOS éppen most szökött meg a börtönbõl, Cipriano üldözi, de SANTOS szabad!
DALILA – Mindenki az én vendégem! – Ünnepeljünk!

ABEL CAIN egy bokorban Ciprianoval tárgyalja ki, milyen szemét ember SANTOS. Cipriano javasolja, hogy hagyják el a helyszínt, már úgysem jön meg Santos, de Abel Caín azt feleli, addig maradok itt, amíg a fõnököm azt nem mondja, hogy menjek el… - hozzájuk szegõdik Simón, aki Cipriano-t hibáztatja a sikertelen akcióért…
ISABELA is elunja a várakozást
CIPRIANO – Én nem fogok neked magyarázatot adni semmire, nem vagyok a te embered!
SIMÓN – a te feladatod volt, hogy ST ideérkezzen Isabela-hoz… de nincs itt
CIPRIANO – Vagy tisztelsz engem, vagy börtönbe zárlak, verd a fejedbe végre!

COSME - A te Istened nem büntetett meg téged, hanem megjutalmazott…
DAMIÁN atya – Cosme – Bánd meg a bûneidet, és bocsánatot nyersz te is!
COSME megfenyegeti a tesóját – mire az keményen a talpára áll, és azt mondja: ELÉG VOLT!
Megérkezik Cosme egy bûnözõtársa, aki jelenti, hogy Cosme nagy szerelme, Trinidad megszökött – sietve elmegy…
SIMÓN – Börtönbe? Milyen okból záratsz te engem a börtönbe? Azért vagy a posztodon, mert én ültettelek oda, az én pénzembõl élsz, az én hatalmammal élsz vissza!
CIPRIANO – Börtönbe zárlak Simón, ha úgy tetszik nekem!
SIMÓN – Mindent elmondok az embereknek mindent, az összes megölt rabról beszélni fogok… etc… esküszöm, hogy a pokolra juttatlak…
Megjön ENRIQUE – Mi történt SANTOS-sal? Elvégeztétek már a munkát?
CIPRIANO – Simón a te embereid használhatatlanok
SIMÓN – Te nem végezted el a rád esõ feladatot!
ENRIQUE – Elég volt? Mi történt?
SIMÓN – Elszökött az a szemét, és ha kinyitja a száját, mindannyiunknak vége!
CIPRIANO – ST kezében vagyunk
ENRIQUE – Még nem! Nem lehet nagyon messze…
CIPRIANO – Nem õrizhetjük ezt a nõt (Isabelá-t) állandóan…
ENRIQUE – Rengeteg pénz, sok millió dollár van téten, nem hagyhatjuk szabadon ezt a szemetet! Gyerünk, abbahagyni a veszekedést, és keressétek meg!
CIPRIANO - Ahogy megtaláljátok ST-t – adja ki a parancsot az embereknek – abban a pillanatban megölitek! Indulás!

Egy fának dõlve alszanak a folyóparton Santos-ék… SANTOS felriad – Mi történt? – kérdezi Valentina-t
VALENTINA – Csak kivilágosodott…
SANTOS – Mennünk kell! Ha itt lenne Domino, nyugodtabb lennék, de azok az aljasok megölték!
VALENTINA – Nagyon sajnálom… Elmentem könyörögni MARÍA TERESA -nak, de hasztalan volt
SANTOS- Semmi sem számít... ne törõdj vele! Mi történt veled, miért vagy szomorú?
VALE NTINA – Szeretném tudni, mi történt a testvéremmel és az édesanyámmal… - Santos magához húzza és vigasztalóan átöleli…

BERNARDA-ék hazaértek… Trinidad bocsánatot kér az anyjától, amiért az õ hibájából kockáztatta az életét.
BERNARDA – Ez az én kötelességem: megmenteni a gyerekeimet…
TRINIDAD a fejéhez kap - Jesus Nino! Ki kell derítenünk, mi lett vele!
BERNARDA – Nem foglalkozunk vele, minek ment oda?
TRINIDAD – Mama, még mindig gyûlölöd?
BERNARDA – Köszönet neki, mindazért, amit tett, de ezt nem jelenti azt, hogy megbocsátok neki!

MARÍA TERESA utasításokat ad az alkalmazottaknak… - megérkezik Enrique
Egy alkalmazott megkérdezi - Ki lesz az új intézõ/capataz?
MARÍA TERESA – Én! Csakis én! Bármi problémájuk van, engem kérdeznek, megértették? - Enrique-hez fordul – Megtalálták SANTOS-t?
ENRIQUE – Keresték mindenfelé, de…
MARÍA TERESA – Mire valók a férfiak!? Magamnak kell keresésére indulnom… Emberek, néhányan velem jönnek! Nyergeljék fel a lovamat! Majd én megtalálom azt a bûnözõt!

SANTOS-ék egy kunyhóba érkeznek kifulladva – Biztos vagyok benne, hogy kiderítjük, mi van a mamádékkal! – vígasztalja Valentina-t, aki nagyon levertnek látszik
VALENTINA – Nem miattuk vagyok olyan szomorú most, hanem másért!
SANTOS– Akkor miért? Mi van veled?
VALENTINA – Santos már tudom, hogy te és MT szerettétek egymást… Kihallgattam egy beszélgetést… Ti ketten megcsaltatok engem!
SANTOS – Ez nem a megfelelõ pillanat, Valentina…
VALENTINA – Most kell megbeszélnünk! Órákat sírtam ezért arra gondolva, hogy ti ketten együtt, és a szemem elõtt… – tudom, hogy a tiéd volt María Teresa! – mondja már szinte kiabálva
SANTOS – Nem igaz! Miért nem hisz nekem senki, amikor igazat beszélek? Igen, szerettem, ez igaz! De már nem! Már nem! Olyan nõ, mint õ, nem érdemli meg, hogy a szívemben õrizzem! Valentina az istenért, ne gondolj többé erre! Mostantól csak a te életed és a gyermekünké érdekel, senki másé!
ENRIQUE – MT mit csinálsz ezzel a puskával?
MARÍA TERESA – Megyek Santos Torrealba-ért!
ENRIQUE – Ez nem neked való, hagyd a férfiakra…
MARÍA TERESA – Az ember, ha maga végzi a dolgokat, sokkal jobb… Nagyon jól meggondoltam! Amikor bízol valakiben, akkor átvágnak! A vállalatnál is ez történt, amikor már bíztam a jogászunkban, elment Isabela-val és megrabolta a céget… SANTOS nem fog elszökni, sokkal okosabb, mint bárki itt… De velem nem bánik el! Én vele voltam mindenfelé a birtokon, és minden egyes viskót és búvóhelyet jól az agyamba véstem, amit megmutatott… Ja, és még valami! El akarok válni tõled, és azonnal!

MARÍA TERESA felfegyverkezve elindul Santos keresésére – néhány munkással együtt
ALESIO – Nehéz elmennünk errõl a birtokról, hiszen itt születtünk… Az elsõ a birtok, La Tormenta… semmit nem ismerünk a világból csak ezt! Itt kell maradnunk! Tudják, ha megtalálom eazt a bûnözõt, tönkreteszem az életét?
GENOVEVA – Maga nem rossz ember! Ha bármit elkövetett Santos, a törvény lesújt majd rá,… Mi csak dolgozni szeretnénk itt, semmi mást!

ENRIQUE – Nagyon bíztál abban a szemét alakban! – Végre rájöttél, miféle ember! Ezek a típusú emberek mindig….
ISABELA – Ne kínozz már tovább!
ENRIQUE - Szükségünk van a végrendeletre! Ráadásul MT megkért, hogy váljunk el! – Pedig az egyetlen mentségünk, ha házasságban maradok vele. Te mire gondolsz?
ISABELA – Van egy tervem, aminek be kell jönnie!
CIPRIANO hazaér, és a felesége cirkuszt kezdeményez - hol voltál az éjjel? Egyedül hagytál a fájdalmammal, amikor Jesus Niño eltûnt – panaszkodik, de CIPRIANO szépen elmagyarázza, hogy a munka az elsõ!
REMEDIOS – Egyedül maradtam! Ki vagyok én neked, hányadik a sorban? Szükségem van társaságra!
CIPRIANO – Ha társaságra van szükséged, ott van a kutya! – Ekkor támolyog be Jesus Niño sebesülten… - az anyja végre fellélegzik

DAMIÁN atya vall a múltjáról az öreg papnak… aki vigasztalja õt… - Atya, azért lettem pap, hogy megmentsem a bátyámat, de nem sikerült… és ma eljött hozzám!

A vaskezût Cosme lábai elé vetik – bömböl, de Cosme rálép csizmás lábával a nyakára… és így vall az eseményekrõl… - Ne büntessen meg!
COSME nem könyörül – kiadja az utasítást, hogy vágják le a másik kezét ennek a nyomorultnak! – az emberei örömmel teljesítik a nagyhatalmú fõnök kívánságát…

RUFINA – Edelmira-val beszélget, és elkotyogja, hogy mit kapott a hajszárító miatt a „barátnõjétõl”, aki majdnem megölte õt, amikor azt hitte, tönkrement a masina … Edelmira szeme felragyog! – Asszonyom, én nem akartam a fürdõszobájába lépni, esküszöm! – folytatja a szolgálólány
EDELMIRA – Nyugalom, Rufina! Tedd rendbe a dolgait, te tudod, hogyan kell, és ne provokáld… Gyõzelemittasan néz maga elé: megvan a terv!

JESUS NINO öltözik a szobájában, az arca véresre verve… - belép az apja, és felelõsségre vonja, hogy egy nõ miatt megvereti magát… Férfiként kell viselkedned!
JESUS NINO - Nem kellene így beszélnie velem!
CIPRIANO - Nézd meg, milyen semmi ember vagy! Trinidad-ért…
JESUS NINO – Ne vegye a szájára Trinidad-ot… Úgy fogom élni az életemet, ahogy akarom, don Cipriano! Azt tesz a dolgaival, amit akar… Nem engedem meg, hogy tönkretegye az életemet, ahogy a többiekével is tette! Inkább meghalok, mint ahogy maga is halott számomra!

SANTOS - Mi van, fáj valamid? Valentina, bocsáss meg! Neked a fõvárosban kellene lenned ORVOSI FELÜGYELET MELLETT, kényelemben, és te mégis itt vagy velem a veszélyben! Ha valami történik a gyermekemmel az én hibámból, én…
VALENTINA– Ne folytasd! Semmi baja nem lesz! Azt akarom, hogy tudd, én és a fiad sohasem hagyunk magadra!

LA GUANIPERA
Habfürdõzik ASALEA, és belép hozzá Edelmira, aki a régmúltról akar vele beszélgetni
ASALIA közli, hogy elfoglalt, de Edelmira marad, mint akit meghívtak… meglátja a hajszárítót, és azt mondja csodálkozva, hogy milyen régen látta a készüléket, és kéjelegve szárítgatni kezdi a haját
ASALEA – Mit akarsz?
EDELMIRA – Semmit, csak azt akarom mondani, hogy a legjobb barátnõm VOLTÁL…
ASALEA – Miért beszélsz múlt idõben?
EDELMIRA – Mert már múlt idõben vagy! Dögölj meg! – ezzel behajítja a hajszárítót a vízbe és gyönyörködve végignézi ASALEA haláltusáját…

SANTOS –Valentina megígérem, hogy amikor mindennek vége lesz, újra kezünk mindent!
VLENTINA – Ne ígérj semmit! – lovak jönnek – Santos kinéz az ablakon és meglátja õket… -
MARÍA TERESA – Tudom, hogy ott vagy ST! Add meg magad, és ráfogja a puskáját. .. Várom, SANTOS TORREALBA! –leszáll a lóról - Tudom, hogy ott bujkálsz, gyerünk kifelé!
VALENTINA – Hogy talált meg minket?
SANTOS - Az én hibám! Megmutattam neki az egész birtokot, ezt is… Honnan tudhattam, hogy ez lesz? Bocsáss meg Valentina!
VALENTINA – Ez csapda! Meg akarnak ölni téged. MT nem egyedül jött. Bosszút akar…

LA GUANIPERA
EDELMIRA – Ordibálni kezd, hogy valaki segítsen neki! – Rufina rohan be… - Igen, asszonyom!
EDELMIRA – Keresd meg Simón-t
RUFINA – Nincs itt, elment… - Meghalt? Jaj istenem, él! - siránkozik
EDELMIRA visszarántja – Nem! Halott!!!
RUFINA – Megéreztem, hogy baj lesz vele!
EDELMIRA – Azonnal menj és hozz orvost – ezzel kilöki az ajtón… és kihúzza a hajszárító zsinórját! – majd beszélni kezd a halotthoz… Asalea, bárcsak létezne a pokol, hogy az örökkévalóságig ott rohadj! Simón az enyém, csak az enyém! Megértetted?! Senki sem veheti el tõlem!
MARÍA TERESA – Tudom, hogy ott vagy! Azonnal jöjjön ki, ha férfi, ahogy mondja, mutassa az arcát…
Santos kijön – Itt vagyok, de nem adom meg magam. Mit fog tenni? Megöl?
VALENTINA is kijön – Megölöd õt, María Teresa? Elõbb engem kell megölnöd akkor – Gyerünk, fejezzük ezt be egyszer és mindenkorra!