FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

HAMLET Teatr Zeromskiego, Kielce /PL/ Gyulai Shakespeare Fesztivál

A szellemet még elképzelhetjük a hátunk mögé, de nincs nagymonológ, nincs temetés és párbaj, nem zökken ki az idõ, nincs "szó, szó, szó" és "a többi néma csend." Hiányoznak a sírásók és a tengeri kaland, viszont prológként Yorick deklamál hosszú vendégszöveget. Rados³aw Rychcik minden alkalmat megragad, hogy kilépjen a cselekménybõl, Hamlet élcén a királyi pár percekig hahotázik a majdnem fulladásig, a vígkedvû fiatalok százszor is elszámolnak százig, a "Dánia börtön"-rõl fürgén asszociálnak a Danmark-Germany 2:0-ra...
A Színésznek meg kell próbálni röpülni, Maciej Pest ájulásig igyekszik, a nõstény Guildenstern és Rosenkrantz hathatós asszisztálásával. Bõven marad szövege Miroslaw Bielinski, nyulánk párjánál fejjel alacsonyabb, köpcös Királyának, sõt, kap egy plusz jelenetet is a besúgásra kész Reynaldóval.
Nagyszerûek a figurák: Joanna Kasperek tornyos frizurája csak kiemeli hajlékony királynõi karcsúságát, fedeles szemhéja pedig ezeregyéjszakai bûbájjal repked. Csúnyácska, lóarcú fruska Carolina Porcari Ophéliája, véget nem érõ jajszava feledhetetlen. David ¯³obiñski androgén Polonius, Horatio /Andrew Plant/ Cybulcki fekete szemüvege mögül kommentál, erõteljes Wojciech Niemczyk Laertesének heves bosszúvágya. Nem harsognak semmit túl, de nem is motyognak, játékuk fifikásan egyszerû, a természetességet, számunkra
elképzelhetetlen, szakmai megalapozottság generálja. Plasztikusak a karakterek, tökéletes az összjáték, világosak, az egymást vágás nélkül követõ szituációk.
Elég egy díszlet! Trófeák a hátfalon, heraldikai vázlat a padlón, három asztal és nyolc szék: ennyi. Tépett, vörös oldalfüggönyök, két vörösben beinduló, vészjósló ventillátor: sallangmentes, retinába beégõ vizualitás. Nincsenek "ötletek"! A nálunk annyira dermesztõ, mindig a kidolgozatlanságba enyészõ gegparádé helyett, kézenfekvõ, szimpla megoldások, melyek súlyát a megvalósítás támadhatatlan szintje adja. Michael Fox zenéje szinte egyfolytában szól, feszültséget ritmizál, avagy éppen állandóságot, minimalizmusában is grandió-
zus.
Hamlet azért a középpontban áll. Hózentrógeres, rövidgatyás kamasz, hülyéskedik is rendesen, de kitörései /és meztelen aktja/ igazi férfit mutat. Narcisszuszként fotóztatja magát Ophéliával, ám árnyaltan vezérelt hangerõvel küldi aztán kolostorba. Thomas Nosinski képes egy újabb dán királyfi portrét rajzolni, szikrázó szélsõségei ellenére, alakítása érett és minden ízében koherens.
Ne játsszuk hát a shakespeare-i szöveget, azt a mennyei csodát olvasni kell, a színházban legyen csak ugródeszka a színpadi eseményekhez, ott játsszunk színházat! Felejtsük már el a "mondanivaló" és az "üzenet"-szerû szlogeneket, azért ülünk be, ki tudja hányadszor, mondjuk a Hamlet-re, hogy szövegértelmezési bravúrok helyett, színpadi értelemben, érzékletesen újabbat, mást lássunk másképpen...
Járjunk újra lengyel színházakba, vagy õk jöjjenek gyakrabban! És ne csak a fantasztikus Gyulai Shakespeare Fesztivál hívja meg õket...