Jó történet, fantasztikus zene, többnyire bugyuta dalszövegekkel. Egy elgondolkodtató mondat azért elhangzott: a fehérek elküldik háborúzni a feketéket a sárgák ellen, hogy megvédjék a földet, amit a vörösöktõl vettek el.

Nagyon szimplán látod a világpolitikát és ezt még hirdeted is .A kommunizmus bevallott ideológiája volt a terjeszkedés az egész világra.Ez elég jól is mûködött egy ideig.Ld pl Amerika szomszédjában Kubában is rakétabázist sikerült kiépíteni amivel kockáztatták a 3. vhborút.Kóreát is egyesíteni akarták egy elsöprõ támadással és ez volt a taktika Vietnam esetében is ,ami végül sikerült is sajnos.Életre halálra ment a hidegháború is nem véletlenül vetett be miondkét fél anyit apait a propaganda terén.Tehát rosszul látod nem Vietnam akarta leigázni a világot,hanem pl a SZU, és annak egy kis lépése volt a Vietnam ,de ha hátrálsz és engedsz akkor már késõ lesz ,mint ezt Churchill is jól látta pl Hitler esetében is.A vietnami paraszt az életben nem fogott volna soha fegyvert .Viszont kétségtelen hogy a mai jobboldal Amerika ellenessége ugyanolyan blöfföket használ mint a komcsi rendszer ,úgyhogy ezzel a "mit keresett Amerika Vietnamban" szöveggel nyugodtan kezet foghattok a komcsi elvtársaitokkal.Ezért van az hogy aki a komcsi rendszerben ellenzéki volt az most a jobboldali ideológián is átlát és nagyon hasonlónak tartja a bolsevik politizáláshoz.

----- ? SPOILER ? --------
Na végre, már azt hittem, csak nekem volt ez furcsa. Már vagy 1000X láttam, de a mai napig furcsa. Ráadásul egyre inkább látom, hogy Berger és Sheila között "van meg a kémia", és Berger mintha csak rá akarná "tukmálni" Sheila-ra Claud-ot. És a mai napig sem tudom megemészteni, hogy mi vezérli Bergert, hogy ennyire gyámolítsa, istápolja ezt a (bizonyos értelemben) szerencsétlen fafejû vidéki kovbojgyereket. Valahogy nem logikus. A saját behívóját elégette, meggyõzni nem tudja, hogy ne vonuljon be - a helyében engem inkább idegesítene ez a fiú. Mitõl ennyire szimpatikus Neki? (és a többieknek is?) Esetleg ennyire pacifista (és önzetlen), hogy mindenáron meg akarja a háborútól, és ha már ez nem sikerült, akkor legalább boldoggá akarja tenni az (esetleg) utolsó napjait?
... Talán inkább az egész viselkedése független Claud-tól, és inkább Amerikára dühös, hogy nem tisztelik eléggé azt, aki õmiattuk megy harcolni/meghalni Vietnamba.(?) Valahogy indokolatlannak érzem az önzetlenségét.

Nagyjából egyetértünk.

S valóban a Hair és más "lázadó" alkotások részben ezekre hívják fel a figyelmet.

Például arra, hogy mennyire bonyolult a világ és nem lehet mindent leegyszerûsítve, fekete-fehér alapon szemlélni (v.ö.: a hippy- vagy diákmozgalmak látványos színességével). A diktatúrák és az erõsen centralizált rendszerek pedig így mûködnek: aki nem támogat "minket", nem ért bármiben is egyet, az ellenség (még nem is csak "ellenfél"), dönts határozottan jobb vagy bal (átmenet nincs), minden egyszerû séma szerint illeszthetõ be, igen vagy nem. Ha nem tetszik, jöhet a retorzió, gazdasági, politikai ellehehetlenítés, emigrálhatsz, kirekesztenek, megbélyegeznek, lehazaárulóznak. Így a hatalomnak könnyû megmondani mi a "jó" és a "rossz", "igaz" és "hamis". Erre pedig itt K-Európában sokan fogékonyak. Nem kell gondolkodni sokat, "föntrõl" úgyis megmondják.
Az USA társadalma az "on-topik idõszakban", a 60-as évektõl szembesült ezekkel. Az õ "rendszerváltásuk" inkább társadalmi, mint gazdasági vagy politikai volt, úgy, hogy teljesen nem "fordult fel" mindent, hiszen az alapok sértetlenek maradtak.

S a szomorú az, hogy a világ már megint ebbe a negatív irányba kezd fordulni, holott már megéltük ennek minden baját az elmúlt 100-120 évben!

A gazdasággal kapcsolatban pedig nem szabad elfeljteni, hogy egy tõkés rendszerben élünk, ami primitíven fogalmazva, a profitot keresi.
Ha a hadi- vagy az energiaipar sok profitot hoz, akkor annak lesz nagyobb súlya, bármennyire is szeretnénk azt, hogy mondjuk a játékgyártás (pedig az sem kis üzlet) legyen a mozgatóerõ. S a gazdasági erõ máris politikai és katonai hátteret kíván "érdekei megvédésére".
Azután, ha az kell, jön a háború...

Ez mind igaznak tûnik, és igen messzire vezethet... de az amerikai háborús propaganda nem sokban különbözik a kommunista háborús propagandától (és a náci háborús propaganda mindezek kiélezett változata). Nem tudom, miért baj, ha valaki háború ellenes. Én nem vagyok egyáltalán híve a Gandhi féle abszolút pacifizmusnak, mert ha belépnek az ország területére idegenek, akkor azért van jogosultsága a háborúnak. De ötezer mérföldnyire... A vietnami hadsereg valóban a világ egyik legütõképesebb hadserege volt akkoriban, kétmillió katonával, de miért? 1. Mert folyton háborúban álltak, alig mentek ki a franciák indokínából, jöttek az amerikaiak, és 2. saját földön harcoltak, a saját dzsungelükben. Saját pályán megverni mindig nehéz az ellenfelet.
..Hogy ne csak az amerikaiakat bántsam, annak idején mikor az oroszok próbálták Afganisztánt lerohanni, egy orosz tábornok kijelentette (nem tudom, milyen állapotában), hogy "fogják még orosz katonák a csizmájukat mosni az Indiai óceánban", nos, nem lett igaz. Ahogy az amerikaiaké sem.
...Amerika a II. vh. óta folyton hadban áll, de még sohasem nyert háborút (azért mondjuk Grenada lerohanását nem számítom annak.)
...Nem én mondtam, de igaznak tartom, hogy ha az amerikai gazdaságból kivennénk a hadiipart és a hozzá tartozó összes háttéripart, valamint a showbizniszt film, mozi, celebek, stb., akkor elég hamar összeomlana a gazdaság. de nyilván ezt nem lehet. Másik valaki a cápához hasonlította Amerikát, addig él, amíg úszik. Amerika gazdasága addig él, amíg folyton háborúban áll. Herry Kissinger: "Az amerikai külpolitika célja az kell, hogy legyen, hogy mindig a háború szélén táncoljon, de sose menjen bele nagy háborúba, mert ez kell a gazdaságnak és a politikai erõnek is".
Ettõl jobb megfogalmazás nem kell.
...De maga a film nem (csak) Vietnami film, általában a hatalom megkérdõjelezése, másrészt pedig egy életérzés megörökítése, egyfajta "hommage" a mindent felrúgó hippi mozgalomnak. Hogy magában az USA-ban ez nem tetszett, nem csoda, hiszen õk a mai napig is hõsies tettnek tekintik Vietnamot, bár nem tudják megmagyarázni, miért is vesztették el (van aki Kennedyre fogja, van aki Nixonra, van aki Johnsonra...szerintem meg rosszkor voltak rossz helyen.) Volt azóta Irak, Afganisztán, Líbia, most jöhet majd - talán - Venezuela vagy Bolívia, ott a kábítószer lehet ürügy - , Irán necces, mert Kína teljes testtel áll mögötte, és Iránba belekötni annyi, mint Kínába belekötni, az pedig az álmoskönyvek szerint manapság egyre rosszabb lenne, nem is csak katonailag, hanem mert az irtózatosan nagy amerikai államadósság legnagyobb része Kína kezében van.
...Nem tudom, mennyire igaz, de mikor pár éve a kínai államfõ Washingtonban volt, tett egy laza megjegyzést, hogy "vajon mit szólna az USA hozzá, ha Kína egy pillanat alatt piacra dobná a kezében levõ összes amerikai kötvényt", nyilván összeomlana az amerikai gazdaság, a dollár a béka feneke alá esne. Nem hiszem, hogy a kínai ajkát teljesen véletlenül vagy meggondolatlanul hagyta volna el egy ilyen "vicces" megjegyzés. Nos, azóta valahogy kevésbé érdekes Amerikának Irán, inkább szöszmötölnek Irak és Afganisztán körül. Bár lehet, hogy megint új területet kell keresni, mert éppen most oldották fel az Iraki embargót, és oda meg az oroszok azonnal szállítani kezdtek rakétákat és Mig29-eseket. Kissingeri politika szerint a háború szélén kell táncolni, de nem belemenni egy nagy háborúba.
...(Az üzemanyag árát mesterségesen lenyomva tartani, ezzel él az autóipar, ezzel a beszállító acélipar, és ez kell a hadiiparhoz, a fegyvereket meg folyton ki kell próbálni.)
...Bizony mondom néktek, pénz beszél. De nem csak ott, a világ minden táján. Csak hát Amerika a legerõsebb gazdaság, az õ hangja hallatszik (egyelõre) a legmesszebbre.

OFF

Na, azért a "kommunista" tábor sem volt éppen egységes (talán még a 40-es évek végén úgy-ahogy), lásd Kína, Albánia, a vörös khmerek vagy itt a szomszédban Ceausescu, illetve valamivel szelídebb változatban Tito et. "ügyeit".

S az egyetlen komolyabb "baráti" háború éppen a vietnami és kínai elvtársak között robbant ki 1979-ben. Ami részben az akkor egyre élezõdõ szovjet-kínai feszültség, részben a Pol-Pot elleni vietnami invázió okán tört ki.

Hû, milyen zavar is volt akkoriban a hazai sajtóban meg politikában, hogyan magyarázzák meg a "baráti" népek közötti viszályt...

Õket akkoriban nálunk Pol Pot rezsim néven emlegettük...Nem kis részben a kommunista Vietnám számolta fel ezt az embertelen diktatúrát.

OFF

A hidegháború jórészt azért sem vált "meleggé", mert a két nagyhatalom fõleg a nagy katonai tömbök "peremvidékeken", gyakorlatilag csatlósai révén, indirekt módon háborúzott évtizedeken keresztül (Közel-Kelet, Kuba, Afrika, Ázsia). Õk maguk viszonylag kevés konfliktusba keveredtek bele közvetlenül, kivétel Korea, Afganisztán és pont Vietnam.

Vietnam óta már többször bebizonyosodott, hogy a technikai fölény, a nyugati politikai-társadalmi rendszer vagy éppen a "kommunizmus" "exportja" nem mûködõképes a legtöbb helyen (Afganisztán, Irak, Szomália, részben a délszláv régió, stb.)...

S még egy - a kor "kommunista propagandáját" idézõ - megjegyzés. Ez pedig a hadiipari lobbi ereje. A háború egyrészt üzlet, másrészt "innovatív" fejlesztések terepe, aminek egy része persze a "polgári" életbe is átmegy. S ez a - különösen a modernkori - történelem folyamán szinte mindig így volt. Például fejlõdött volna-e olyan gyors ütemben az élelmiszeripar (pl. konzerv), ha nem kellett volna tömeghadseregeket élelmezni a XIX. század elejétõl fogva?

Kipróbálni, illetve a "készleteket" felhasználni (újabb megrendeléseket kapni) pedig elsõsorban "élesben", háborúban lehetséges. Ma már sok dolog modellezhetõ számítógépes módszerekkel, de továbbra sem minden! És ennek érdekében - úgy tûnik - a háborúkra sajnos "szükség" van.

bocs, természetesen stenmore, elnézést az elírásért. De továbbra sem gondolom, hogy bármilyen háborúellenesség, hatalom ellenesség jobboldali lenne. Itt aztán tényleg furcsa a logikád....

Ez viszont szerintem is így van. Ekkoriban indult a "question authority" mozgalom is, tehát bármilyen fennhatóság megkérdõjelezhetõsége, és az sem véletlen, hogy a Central Parki egyik szám refrénje (3-5-0-0, dirty little war) Alan Ginsberget, a legnagyobb hippi (akkor úgy hívták, "beat") költõ sorait idézi.
..(Avagy, stanmore-ra visszautalva, már akkor is szélsõjobbos lennék, ha háborúellenes vagyok, és Ginsberget nagy formátumú költönek tartom? "ki a disszonáns?")

"...azért mentek oda hogy a világon ne legyen kommunizmus..." igen, nyilván Vietnam le akarta igázni az egész világot. Ezt te sem gondolod komolyan. Grenadát is azért kellett lerohanni, hogy a világot ne Grenada rohanja le, nem? Hagyjuk.

A Hair nemcsak Vietnamról szól, bár mint musical a 60-as évek közepén, tehát a háború kellõs közepén, íródott (Forman ekkoriban még "otthon" rendezi A tûz van babám-ot).
A háború elleni tiltakozás csak felerõsítette azt a társadalmi változást, ami a 60-as években elindult az USA-ban, részben összekapcsolódva a hippy-, diák-, valamint a polgárjogi és szegregáció elleni mozgalmakkal (pl. Eper és vér, stb.). Ez nem a Coca-Cola (a hagyományos amerikai család itala), hanem már a Pepsi Cola nemzedéke, ami szintén ebben az idõszakban válik jelentõs piaci tényezõvé, pont az elõbbi, a "Coca Cola konzervativizmussal" szemben.

Forman, aki "nem amerikaiként" igazán nem élhette át teljesen ezt a korszakot, mégis milyen jó filmes változatot rendezett belõle.

Talán azért mentek oda hogy ne legyen a távolkeleten mindenhol kommunizmus,és a végén még Japánban is, esetleg Amerikában szintén,ami nem piti dolog.
A magyar jobboldal is eldönthetné hogy akkor most komcsizik és azt fúrja egyidejüleg ,aki harcolt ellenük.Mert ez így egy kissé disszonáns.

Hát igen a vége az remek, meg az alapötlet is nagyot szól,de egyébként nem igazán frenetikus,kivéve azoknak akik a hippikorszak szerelmesei.Zeneileg meg az utolsó számot leszámítva volt jobb is sokkal .Az utolsó szám az örökzöld, és passzol a film befejezõ jelenetsorához is.

Nekem mikor elõször láttam, a nyolcvanas évek elején, érdekes volt Beverly D'Angelo Sheilája, egyáltalán nem tetszett, és öregnek tartottam. Mikor egymás mellett álltak John Savage "Claude"-dal, nekem úgy tûnt, mintha inkább az anyja lenne Claude-nak. Valójában Beverly 2 évvel FIATALABB, mint John Savage.
..Sokan kérdezik az egyik fõ dal refrénjében elhangzó számot : "3-5-0-0", két magyarázata van, 1965 Március 8-án 3500 amerikai katona szállt partra Da Nang-nál, és ekkor jelentették be ezzel egyidõben, hogy az addig "katonai tanácsadásnak" minõsített jelenlét immár hivatalosan háború. Mások Alan Ginsberg versére vezetik le, mely arra céloz, hogy havonta 3500 amerikai katona halt meg a vietnami háborúban. A 256 is elhangzik ugyanakkor, annyi vietnamit öltek meg a Danangi partraszálláskor 3500-an. Bocs, jó éjszakát.

Egyszerûen klasszikus.
Féltem a szinkrontól, de nem is volt rossz. Igaz, hogy angolul szoktam meg, és más, de egész jól sikerült a szinkron szerintem.
Érdekes, hogy Forman olyan színészeket használt, akik elõtte sem, sõt utána sem voltak különösebben ismertek. Talán még Beverly D'Angelo bohóckodott Chevy Chase-sel eleget, és más filmekben is játszott, Treat Williams volt, ha jól emlékszem, a Beépített szépség II. ben a helyi fafejû rendõrparancsnok, aztán még néhány kemény katonaszerep, ilyenek, kis kedvencem, Annie Golden ("Üzensz valamit Claudnak?" kérdezi Sheila "Yes...tell him.. that Jeannie says hi!" és.. "mi mind bolondok vagyunk, fogjunk kezet) egyszer feltûnt mint valami taxisofõrnõ, meg hasonló kis szerepek, Woof sem elõtte sem utána nem szerepelt semmiben, lévén a Chicago együttes gitárosa inkább, John Savage is csak B-kategóriás mellékszereplõ maradt, egy filmben éppen Magyarországon játszott egy, a Hortobágyon a II. vh.-ban lezuhant amerikai pilótát, stb.
...De itt vannak mind a fejemben, a dalok is, az arcok is, és te jó Isten, a majdnem két óra úgy röpült el, mintha csak öt perc lett volna, az ember sír, hogy még!...még!...
...Hogy pici negatívumot is mondjak, egy picit lassújárat benne kétszer fordul elõ (bár minden musicalbe kell lassú, lírai dal is, tudom), az egyik mikor a vietnami kiscsaj énekel, a másik, mikor Hud (Lafayette) felesége énekel NAGYON JÓL, talán a legjobb énekhang, azzal nem is a lassúság a baj, hanem a vágás, borzasztóan zavaró discontinuity van benne többször is, ének közben mutatják a parkot és hol itt hol ott ülnek a padokon emberek. Dehát ez legyen a legnagyobb baja, ez a film örök. A záró rész, a "let the sunshine" pedig egyszerûen óriási jelenet, a repülõgépbe vonulástól az Arlingtoni temetõn át a Fehér Ház elé özönlõ "hippikkel".
..Élmény. Nagyon sajnálom, aki még nem látta.

Szamtalanszor lattam mar ezt a filmet,de megis ravesz valami,hogy ismet megnezzem,ha adjak!
Egyik kedvenc darabom,a zenek pedig kivaloak...szerintem ez egy kötelezö darab. :)