"Addig szeresd míg lehet" eddig saját fejbõl/érzésbõl
ezt írtam be a keresõbe kíváncsi voltam mit ad ki
itt van az egész vers http://www.youtube.com/watch?v=cVb3lX3FI7U
sajnos nem tudom a szerzõt..sok helyen fent van..mást is megérintett

neked is csak ennyit tudok mondani..addig szeresd amíg lehet
mert "nem a sírjára kell néki száz virág"
Zsüti nagyon tudta http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/5667/vamosi-janos/egy-oszhaju-asszony-zeneszoveg.html

Köszi goldie, zseniális érzékkel kaptad el a pillanatot, errõl beszéltem.
A másik topikba írt versed, amit halottak napja alkalmából linkeltél be, mélyen megérintett.
Saját vers, vagy valahonnan kiírtad?
Nekem, hála az égnek, még él az édesanyám, akit imádok.
Mégegyszer köszönöm azt a linket is, meg ezt is.

Még egy gondolat, újból elolvastam az utolsó hozzászólásodat, és akkor merült fel bennem.
A Sorstalanságról nekem teljesen más a véleményem, mint neked, és nem azért, mert nem kedvelném az írót, Kertész Imrét, pusztán irodalmi, szakmai okokból.
A Nobel-díjának természetesen nagyon örülök, ezt rögtön az elején le kell szögeznem, csak éppen a regény egy nagy adag jó indulattal is csak közepesnek mondható írás, és irodalmi körökben egyöntetûen az róla a vélemény, hogy ha nem a holokausztról szólna, hanem ugyanezekkel a szavakkal és mondatokkal mondjuk egy másik népnek a tragédiáját írta volna le az író, a könyvet a kutya sem ismerné.
Nem véletlen, hogy mennyire megosztotta az embereket a Nobel-díj, ugyanis a könyv írói színvonala idõnként kifejezetten gyenge, átlagában pedig egy semmi különös erényeket fel nem mutató, tucatmû - nem a témájáról, hanem az írói megvalósításáról beszélek természetesen.
Én azt hiszem, az átlagosnál jóval tájékozottabb, olvasottabb vagyok, és Kertész Imre nevét a Nobel-díjig, még csak nem is hallottam.
Nem véletlen, hogy nincs neki "életmûve", nincsenek novelláskötetei, regényei, amikre emlékezni, vagy hivatkozni lehetne, és az is érdekes, hogy a díjat egy, az 1970-es évek végén megjelent, mára tökéletesen feledésbe merült, abszolút jelentéktelen könyvre adták, ami nonszensz.
A Nobel-díjjal vagy egy egész életmûvet, vagy egy, a közelmúltban megjelent, nagy jelentõségû regényt szoktak jutalmazni. Évtizedekkel ezelõtt írott könyveket soha.
Gondolj bele, ha mondjuk a nyolcvanas években készült filmeket versenyeztetnének az Oscar díjért, mert valahonnan elõásnának egy jónak tartott, de idõközben elfelejtett filmet.
Ezt egy volt szocialista országban évtizedekkel ezelõtt betiltott, elfektetett, és mostanában elõkerült film esetében még el is tudnám képzelni, egyébként nem.

A Sorstalanság címû film pedig a magyar filmmûvészet egyik leggyengébb filmje, Koltay Lajos, - akit az operatõri, meg az emberi megnyilvánulásai miatt egyébként nagyon szeretek, - teljesen rossz koncepcióval, erõtlenül, a drámaiság teljes hiányával rendezte meg a filmet, egy nagyon szimpatikus, de egyébként nagyon rossz képességû, a színészetnek még az alapjaival sem tisztában lévõ, a szöveget csak felmondani tudó fiút választott fõszereplõnek, tipikus szereposztási tévedés volt, ahogy mondani szokták, - Ennio Morricone zenéje pedig, ahelyett, hogy feszültséget, drámát, alkalmanként szívszorító aláfestést adott volna a filmnek, egy végtelenül giccses, csöpögõs, a filmhez abszolút nem illõ zenét írt.
Röviden ennyi.
Kertészrõl még az is elterjedt, - és ezt sem én találtam ki, - hogy a hatvanas évek elején az egyik kollégájától egyszerûen lenyúlta a "Csacsifogat" címû zenés vígjáték alapötletét, és a sajátjaként adta el.
Ezt Gordon Zsuzsa mondta, aki a "Budapesti tavasz" címû filmben Gábor Miklós szerelmét, a zsidó lányt játszotta, emlékezetesen.
Csak hát, ez az ügy is el lett felejtve, az élet megy tovább, mi pedig jogosan lehetünk arra büszkék, hogy van egy Nobel-díjas magyar írónk.
Az, hogy mi van az egésznek a hátterében, meg kit érdekel?...

http://www.youtube.com/watch?v=V1bFr2SWP1I

Meglepõ számomra az az indulat, ami tõled eléggé szokatlan módon ezekbõl a soraidból süt.
Volt esetleg olyan élményed, amelyben egy kövér férfival valami nagyon negatív kapcsolatba kerültél, és emiatt mindenkire haragszol, akin plusz kilók vannak?
Mert ezekbõl a jelzõkbõl valahogy azt veszem észre, - legalábbis az jön át, - hogy számodra egy kövér férfi az mindennek a legalja, undorító, hájas, büdös, nem is akarnál vele egy légtérben tartózkodni.
Most elkezdhetném felsorolni azokat a híres embereket, akik egész életükben kövérek voltak, vagy ma is azok, és a világ, vagy a közvetlen környezetük, sõt, a párjuk imádja õket, és senkit sem érdekel a külsejük, mert olyan személyiségek, hogy ez fel sem merül.
Bud Spencer, Barry White énekes, vagy a nõk közül mondjuk Queen Latifah színésznõ, Soma, - akit nem a testalkata, hanem a személyisége miatt nem bírok, - Csala Zsuzsa, Lorán Lenke, vagy talán emlékszel arra a hawaii férfi énekesre, aki olyan bájosan énekli az "Somewhere, Over the Rainbow" címû számot, a kezében egy nagyon kis gitárszerû hangszerrel, az egész világ imádta, de mondhatnám a szumó birkózókat Japánban, akik aztán valóban emberi formájukból kivetkõzött amorf, többszáz kilós szörnyetegek, és olvastam, hogy Japánban a nõk legnagyobb, elérhetetlen, dédelgetett vágyálma, hogy egy ilyen bajnoknak a felesége vagy párja legyenek, egyszerûen megõrülnek értük.
Ki érti ezt?

"Senki nem mutogathat másra, senkit nem determinálnak a körülményei."

Ezt írod, amivel nagyon-nagyon nagy fenntartásaim vannak.
Az esetek talán döntõ többségében igazad lehet, az akaraterõ hiánya, vagy csekély volta, valóban lustává, restté teszi az embereket, hogy megtegyék azokat a lépéseket, amelyekkel változtatni tudnának az életkörülményeiken, saját testalkatukon, megjelenésükön.
De azért azt te sem gondolhatod komolyan, hogy mondjuk Lang Györgyi, - akit én nagyon nem szeretek egyébként, - csak azért nem áll fel a tolókocsiból, mert nem akar?...
Vagy, hogy súlyosabb, komolyabb példákat említsek, a zsidók, akiket a hátukban géppisztolyokkal kísértek le a Duna partra, hogy belelõjék õket a folyóba, vagy vitték õket a tehervagonokhoz, hogy a halálba utaztassák õket, azok is maguk tehettek errõl?
Vagy azokon a repülõgépeken utazók, akikkel együtt a gépek belerepültek az ikertornyokba, maguk tehettek róla?...
Vagy az internet borzalmai közül, ha a baleseteket nézzük, vagy emberek fejének a levágását, - nem azt, amikor az a drogbandák egymás közötti leszámolása miatt történik, mert az még talán benne is van a pakliban, hogy ha én egy banda tagja vagyok Mexikóban, akkor a rivális banda tagjai levághatják a fejem, - hanem amikor iszlám fanatikusok csak azért vágják le valakinek a fejét, mert az mondjuk más vallású, mint õk.
Nagyjából értem természetesen, hogy mit akarsz mondani, és az esetek legnagyobb részében egyet is értek veled, de vannak olyan megnyilvánulásaid, véleményeid, amikor nagyon nem.
Az, hogy mindenki olyan, amilyenné a saját akarata formálja, mindenkivel az történik, amit õ szeretne, mindenki elérhet minden célt az életben, csak akarnia kell, ez mûködhet, de csak korlátok között.
Én hiába határozom el, hogy olyan gyorsan fogok futni, mint Usain Bolt, és az egész innentõl következõ életemet csak ennek a célnak rendelem alá, tökéletesre edzem a testem, és a legjobb edzõkkel dolgozom éjjel-nappal, biztosan jó futó leszek, annál mindenképpen jobb, mint amilyen most vagyok, de Bolt sebességét soha még csak megközelíteni sem fogom tudni.
Mert nem rajtam múlik, hanem a testalkatomon, a génjeimen, arról pedig senki nem tehet.

A plus size lány esete nagyon érdekes.
Vannak iszonyatosan kövér, visszataszító külsejû nõk, akik valóban viszolygást keltenek mindenkiben.
Ott van szegény 280 kilós nõ, - talán emlékszel rá, pár nappal ezelõtt halt meg, benne volt a híradókban, egyik repülõtársaság sem akarta elvinni, és meg is halt, - na õ, valóban nagyon csúnya, torz testû, formátlan, tolószékben vegetáló ember volt - nyugodjék békében.
Szerinted azért nem állt fel a tolókocsiból, mert nem akart?...
Ezzel szemben az utcán végigsétáló meztelen csaj, - nem véletlenül választották õt a reklámfilmhez, - baromi szexi, a nézõket erotikus gondolatokkal eltöltõ, túlsúlyos lány volt.
Igen nagy összegû pénzben hajlandó lennék fogadni veled, hogyha rejtett kamerával követve, valóban egy forgalmas sétálóutcán menne végig, és mutatnák a férfiak arcát, amikor elhalad mellettük, egyetlen egy fanyalgó, vagy viszolygást kifejezõ arcot nem látnál a nézõk között, annál inkább mosolygó, cinkosan egymásra kacsintó, elismerõ pillantások kísérnék a lányt.
Kivételesen, most hidd el, hogy ebben a dologban nekem van igazam, 1000 százalékig.
A nõk, - mint te is, - más szemmel nézik az ilyen lányokat, mint mi, férfiak.
És ez talán így is van jól.

Tetszik a gondolatmeneted, akkor is ha bizonyos helyen nem értek teljesen egyet. Megnéztem én is a meztelen lányról a videót. Maga amit próbált közvetiteni jó volt én nem botránkoztam meg rajta. Azzal viszont vitatkoznék hogy õ molett lenne, vagy átlagos testalkat. Persze vonatkoztassunk el attól most mi is az átlagos. Õ sajnos nem molett hanem túlsulyos, kövér. Ha férfi lennék akkor is ezt mondanám. Sok férfi azért ezt mondja rá, hidd el. Én is voltam "kövér" tudom milyen, de amilyen én voltam (30 kiló plusszosan)az volt inkább molett, mert még úgy sem volt ekkora hasam és combom mint neki. Õ szerintem van 100 kiló.
Azzal viszont egyet értek hogy, még igy is kedves a megjelenése, mert pl én 30 kiló plusszosan is sugároztam és bizony sokan megfordultak utánam az utcán. Szóval nem biztos hogy a férfiakat taszitaná. Az más kérdés hogy azért adtam én le mert rá megy az egészségre (magas koleszterin stb) és engem zavart hogy bizonyos ruhákban hurkás vagyok. A lánynak is azért megnézném a vérképét. Neki is homokórás alkata van de az erõsen nagy és széles formából :). Almának én sem mondanám, bár határeset. Én férfiként azért nem választanám mert túl nagy darab és nem lehetne "dobálni" az ágyban. Jómagam nõként szeretem ha feltudnak kapni, felemelni és nem szakad meg tõle azért a pasi. :)
Ha pasi lennék viszont én sem a Rubint Rékát választanám! Ha kettejük közül kéne vkivel vakációzni. Millió okból. A videon lévõ csajról saját magam jutottam eszembe "kövéren" és most is. Sugárzik, jólérzi magát, boldog. Nem erõlködik. Nem akar megfelelni és számomra nem provokálóan ment végig az utcán sem. Rubint Réka elment egy olyan irányba ami nem hiteles és vonzónak meg végképp nem. Nem a mellei miatt, mert egy szilikon mell is lehet kivánatos és izgató és tudni kell viselni azt is. De még mennyire. Tapasztalat.
Rékából hiányzik az a természetes báj, törékenység, ami ebben a nõben ott volt, még a túlsúlyossága ellenére is. Rubint Rékáról mindig az az érzésem (fõleg mióta Norbi köztudott megcsalta), hogy túl szeretne tenni minden nõn. Szebbnek, okosabbnak, vékonyabbnak , tökéletesebb anyának akar látszani és ebbe kezd beleöregedni is. A videón lévõ hölgyben az tetszik hogy nem ezt sugározza magából és nem teszi önelégülté sem.
Norbi és Kovi közül én ismeretlenül is a Kovit választanám (mondjuk a médiából valós ismereteim alapján persze). Miért? Sosem izgultam fel az izmos palikra. Számomra fontosabbak egy férfinál azok a dolgok amit irtál. Legyen izgalmas és szórakoztató. Mig Norbival éjszakánként valószinü kalóriaszámolásra aludnánk el, vagy valami fárasztó edzésre és erõlködésre. Kovival kielemezhetnénk ennél izgalmasabb dolgokat is. Azon felül hogy müvelt csávónak tartom. De szerintem az ágyban is tudna mit nyujtani amivel a napi edzés meg is volna. Én még lehet le is fogyasztanám :D Viccet félre téve, Norbi sem vonzó. Az meg egyenesen gáz hogy azt nyilatkozta akinek nem áll fel a feleségére (Rékára)annak a farkával gondok vannak. Hát lehet neki is volt, mert amig megcsalta, másra állt fel. :)
Összegezve. Szerintem magunknak akarjunk megfelelni és ne másnak. A kisugárzás meg vagy van valakinek vagy nincsen. Rubint Réka rá az élõ példa hogy egy "tökéletes" alak értem ez alatt inkább zsirmentes-el rendelkezõ nõ is lehet bizony unalmas és nem vonzó akkor is ha fejre áll.

Általában egyetértünk, most azonban nagyon nem.
Régebben hallottam Kovival egy beszélgetést, - talán nem is egyet, de már tényleg régen volt, - ahol elmondta, hogy fiatalabb korában sportolt, normális testalkata volt, csak egyszer megsérült a térde, sok mûtétje volt, azóta is nehezen mozog, és az évek alatt a mozgásszegény életmód miatt lassan felmentek rá a plusz kilók.
Ennyit a testalkatról. Bizonyára tehet róla valamilyen mértékben, de a külsõ körülmények is hibásak.
Ami az õ személyiségét illeti, õ egyszerûen, a rendszerváltáskor, amikor ez a dolog - a pornózás - még teljesen újnak számított a volt szocialista országokban, és robbanásszerûen a felszínre törtek az elfojtott nézõi igények, jó üzleti érzékkel belevágott a pornóüzletbe, és miután mindig az jár jól, aki elkezd valami újat, szépen meg is gazdagodott belõle.
A személyiségérõl, intelligenciájáról - miután csak a tévébõl, rádióból, újságokban megjelent riportokból ismerem, személyesen nem, - annyit tudok mondani, hogy pl. a Klubrádió politikai beszélgetõs mûsoraiba is betelefonált elég sokszor egy idõben, és nagyon okos, higgadt, jó meglátású dolgokat mondott.
Szerintem te néha túlbonyolítod egy ember megítélését, és mindenféle tudatalatti, elfojtásokból, frusztrációkból vezeted le az illetõ személyiségét, holott Kovi elhízását egyszerûen egy rajta kívülálló okban, egy sérülésben kell keresni.
Ami a "plus size" -os nõt illeti, aki meztelenül sétálgatott az utcán, te, mint nõ, teljesen más szemmel nézel egy ilyet, mint mi, férfiak.
Te egy plusz kilókkal bõven ellátott, dagadt nõt látsz benne, míg mi egy nagymellû, széles csípõjû, nagy fenekû, de erotikusan vonzó csajt látunk benne.
A hölgyre egyébként a "dagadt" kifejezés abszolút nem illik rá, a "dagadt" nõ egy almaformájú, nagyhasú, lógómellû, formátlan alakot takar, ennek a nõnek pedig a melléhez és a fenekéhez képest viszonylag karcsú dereka van, úgynevezett homokóra alkat, ami a férfiaknak egy nagyon kedves forma.
Fintorgó fiatalokat én nem láttam a videón, - bár egy ilyen klipet úgy manipulálnak, ahogy akarnak, - viszont tucatjával a csaj után loholó, lelkes fiatalokat igen.
Bizonyára nem véletlenül...

Speciel azt elhiszem, h nyitott szívmûtétnél áll a szív, mert ilyen van. Miközben a sebész mût, egy gép keringeti a vért.

Én is rendesen megijedtem Rékától, annyira ronda volt. Próbálja kihangsúlyozni a nemlétezõ nõiességét, ami annyira nincs neki... Mármint, az egyetlen ami még található rajta a mellei, de azok meg - mint tudjuk - sebészkésnek és súlyos százezreknek köszönhetõk. Úgyhogy tényleg nincs egy nõies porcikája sem! A gonosz vékony szája, az agyonszolizott - mármár fekete bõre - és a kényszeredett vicsorítása olyan ellenszenvessé teszi, legalább is számomra, hogy el sem tudom mondani. És amikor megszólal a véget nem érõ körmondataival üldözi ki az embert a világból! Elég lenne egy igent, v nemet mondania, de akkor õ elkezdi Ádámtól és Évától és csak mondja, mondja...
Iszonyatosan sötét nõ! Ettõl már csak a dadogva tudományoskodó rettenetesen mûveletlen, hatásvadász, geil Nojbikája ijesztõbb.
Nem tudom miért akarnak erõnek erejével szerepelni? Egy visszafogottabb, kevésbé bulváros Norbi sokkal hitelesebb és elegánsabb lenne.
ÉN SZÓLTAM!

Vagy ott van Jane Fonda, aki néhány évtizede az aerobic egyik élharcosa volt, aztán szívrohamot kapott szegény, - hálistennek életben maradt, - és akkor mindenki azt mondta, hogy hoppá, óvatosabban bánjunk ezzel a dologgal.
Pedig lehet, hogy nem is volt összefüggés a két dolog között, de mégis, õ az aerobic mozgalomnak olyan buzgó hirdetõje volt, hogy mindenki megijedt, hogyha olyan intenzíven csinálja ezt a dolgot, mint Jane Fonda, akkor az ellenkezõ hatást érheti el vele, és esetleg töbet árt, mint használ.
Szomorú, és érdekes dolgok ezek.
A legeslehangolóbb tapasztalat, hogy úgy látszik, vannak olyan betegségek, születési rendellenességek, például szívproblémák, amelyek nem javulnak meg, hiába sportol valaki akár évtizedeken át.
Schirilla valóban, 59 éves korában halt meg, pedig nála egészségesebben nem hiszem, hogy sokan éltek hazánkban.
Vagy ott van egy legendás karatemester, a tíz danos Masutatsu Oyama, aki a kyokushinkai nevû stílust megalapította, egész életében edzett, a hegyekben, a tiszta levegõn élt, és mégis tüdõrákban halt meg.
Ki érti ezt?
A legijesztõbb, hogy vannak olyan egészséges, fiatal sportolók, aki hirtelen összeesnek a futballpályán, vagy edzés közben, és meghalnak. (Fehér Miklós, Kolonics György, és mások.)
Nincsenek elhízva, nem dohányoznak, állandóan sportolnak, és mégis...
Churchill meg egész életében szivarozott, jóféle whiskyket kortyolgatott, elképesztõen kövér volt, soha nem sportolt, és 90! évesen halt meg!
Azt hiszem, itt a genetika a fõszereplõvé, ami alapjában véve határozza meg valakinek a betegségekre való hajlamát, vagy éppen a belé kódolt hosszú életet, ami azt jelenti, hogy ha valaki sportol, az nagyon jó dolog, de semmiféle biztosítékot nem jelent a hosszú életre, legfeljebb az illetõ - ahogy mondani szokták, - egészségesebben hal meg, mint egyébként tenné.

Azért az érdekes mondhatnám vicces ha nem lenne illetlen ilyen jelzõ azzal kapcsolatban ,hogy a nagy példaképek, egészségpróféták bezony komoly ,súlyos betegségekkel küzdenek méghozzá több évtizedes általuk hirdetett életmód után annak dacára.Idõnként bele is be halnak.Eszembe jut Sirilla,aki minden télen átúszta a Dunát ,elég fiatalon halt meg,és most itt van Norbi ,aki csak szerencsével meneküklt meg hálisten a haláltól.

Nincs ezzel semmi baj, a nõi és a férfi szépségideál teljesen eltér egymástól.
Amíg egy férfi számára egy teltebb nõ kifejezetten kívánatos lehet, addig egy nõ számára a túlsúlyos férfi testalkata taszító, undort, vagy legalábbis viszolygást kelt, az, hogy te Norbi, vagy Kovi közül soha sem választanád Kovit, az szinte természetes.
Elsõ látásra.
Általában fiatal, csitri, még az élet, a tapasztalatok elõtt álló lányok vélekedése ez, akik Brad Pittbe, Johnny Deppbe, rocksztárokba, vagy sportolókba szerelmesek, akik számára a férfi jóképûsége mellett, a sportos testalkat, az izmos felsõtest a legfontosabb szempont.
Aztán lehet, hogy elcsodálkoznál, ha kiderülne, hogy Kovi elõnytelen külseje egy nagyon érzõszívû, jóhumorú, intelligens, mûvelt embert takar, aki mellett biztonságban érezhetnéd magad minden szempontból, míg Norbiban egy felületes, meglehetõsen mûveletlen, kicsapongó, érzelmileg szegényes embert ismernél meg, akivel öt perc után halálra unnád magad, mert mondjuk nem tudnátok mirõl beszélni egymással.
Nem azt mondom, hogy ez így van, de akár így is lehetne.
A külsõ megjelenés egy pontig érdekes, aztán amikor komoly, mély, érzelmi biztonságot jelentõ kapcsolatról van szó, akkor lehet, hogy a háttérbe szorul.
Mindig csodálkoztam azon, amikor világszép, egy egész világ által csodált és bálványozott filmsztárok, színésznõk náluk sokkal csúnyább, jelentéktelen külsejû férfiakkal éltek és élnek boldog házasságban akár hosszú évtizedeken keresztül.
Ott valami titoknak lennie kell.
Például ott van Sophia Loren, aki egykor talán a világ legszebb, legizgalmasabb, mellesleg pedig az akkori idõk egyik legjobb színésznõje volt, és bárkit megkaphatott volna, õ mégis Carlo Pontihoz ment feleségül, aki egy csúnya, Lorennél egy fejjel alacsonyabb, és évtizedekkel idõsebb férfi volt.
És boldogan éltek évtizedekig, Loren még gyereket is szült neki, talán nem is egyet, - ezt most nem tudom, - ami azt jelenti, hogy nem csak egy karrierházasságról volt szó, amikor a fiatal színésznõ érdekbõl hozzámegy a gazdag és híres producerhez, aztán rövid idõ múlva elválnak.
Természetesen, azt én is tudom, hogy egy kapcsolatban, legalábbis az elején, meg fõleg fiatal korban, amikor még illúziókban ringatjuk magunkat a jövendõbelinket illetõen, döntõ fontosságú a külsõ megjelenés.
Megnéztem egyébként a neten, Rubint Réka 34 éves, hát, azt kell mondjam, nemhogy nem tagadhat le a korából semmit, inkább hozzá kellene, hogy adjon, szerintem is - ahogy másvalaki írta, - legalább 40 évesnek néz ki.

Még nem néztem meg a videót, de már kiváncsi lettem itt a kommentek miatt. Elöljáróban viszont Rubint rékával kapcsolatosan számomra a legmegdöbbentõbb az hogy õ alig 2 évvel idõsebb nálam és amig én (norbi életmód nélkül is) letagadhatok 10 évet, õt 10 évvel idõsebbnek mondanám a koránál sajnos.....Több mint 40-nek mondanám.

Megnéztem a két videót.
Az elsõnél, amikor a riporter Schobert Norbit kérdezgeti, akkor az volt a véleményem, hogy mindkét beszélõ alulról súrolja a médiában való szereplés minimumát, a riporter kérdezni nem tudott, illetve egy baromi egyszerû kérdést sem tudott feltenni bizonytalankodás, erõlködés nélkül, Norbinál meg egy óráig tartott, mire egyáltalán megértette a kérdést, válaszolni meg kb, úgy válaszolt, mint egy talponállóban ácsorgó figura.
A második videó már érdekesebb.
A provokáció nyilvánvaló, a hölgy arca - nekem - fényévekkel jobban tetszik, mint Rubint Rékáé, ami pedig a testalkatát illeti, az az igazság, hogyha kettõjük között kellene választanom, tehát CSAK kettõjük között, akkor gondolkodás nélkül a "plus size"-os hölgyet választanám.
Ez teljesen szubjektív dolog természetesen, ezt én vállalom, aki a csontos, izmos nõkre "gerjed", - hogy ezzel a kissé alpári kifejezéssel éljek, - annak egészségére, nekem ezek nem jönnek be.
Igaz, a nõi molettség egy nagyon érdekes, sok kérdést magában foglaló téma, nekem az a véleményem, hogy Latin Amerika, az arab világ, a Csendes-Óceáni szigetvilág, Fekete- Afrika és az európai mediterrán országok népei nem tévedhetnek mindannyian, miután ott a kissé molett, nagyon nõies testalkat a divatos, a nyerõ, azért rajonganak a férfiak, ott ez a szépségideál, valószínûleg évezredes, tudat alatti hagyományok, beidegzõdések lehetnek a háttérben, az ilyen testalkatú nõk az egészséget, az életörömöt, a termékenységet fejezik ki az ottaniak számára.
A mostanában Európában elterjedt ízlésvilág, az anorexiához közelítõ testalkat csak a médiában, a divatbemutatók kifutóin van erõltetve, a valóságban azok a modellek a kutyának sem kellenek.
Nagyon jól öltöztethetõek, kb. úgy néznek ki, mintha vállfákra akasztott ruhák kelnének életre, de semmiféle szexuális vonzerõvel nem bírnak egy egészséges férfiember számára.
Ez az én véleményem.

hogy mik történtek..
http://hu.wikipedia.org/wiki/1977-es_rom%C3%A1niai_f%C3%B6ldreng%C3%A9s