Majdnem sírtam ,ahogy ez a kopaszfejû Pataki beszélt avilág jobbításáról ,és eszembe jutott hogy a pletykák szerint meg ellopta a gázsit a kollegáitól

Mondjuk engem az is érdekelne, hogy milyen nevelõszülõ az, aki pénzért elmegy egy ilyen mûsorba, és hasznot húz a fia halálából. Félreértés ne essék, nem akarom azt sugallni, hogy nem szerette a fiát eléggé, csak hogy nekem ez fura, nincs az a pénz, hogy én ezt tegyem. Persze nem ismerem az indítékokat, nem akarom elítélni.

Amúgy az egész mûsor egy borzalom. Elõre megírt, és begyakorolt riportok, mû felháborodás és botrány, mû dráma... mindig reménykedek, hogy valami alá már nem lehet süllyedni, és mindannyiszor csalódok.

Ez a Hajdu Peti meg egy akkora ripacs, hogy azt már büntetni kéne.(Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy a felesége mosolyogva beszél az étkezési zavarairól, és a testképzavaráról, olyan körítéssel, mint ha ez lenne a követendõ példa, és nem is érti igazán, miért kéne ezt kezelni.)

Remélem, hogy a patakiattila elmegy végre a 4. dimenzióba a rajongóival együtt. Egy lobotómia-fetisiszta ez az illetõ.

http://hvg.hu/cimke/Mr.+Frizbi
bemutatták a Frizbi Petikérõl szóló portrékönyvet ahol "igazi" arcát mutatja meg
http://tv2.hu/musoraink/aktiv/118749_pikans_reszletek_hajdu_konyveben.html

..vajon hány igazi arca lehet..jópénzért több is

Heincz Gábor énekelt a Frizbiben március 25-én
http://tv2.hu/musoraink/frizbi_hajdu_peterrel/27390_heincz_gabor_enekel_a_frizbiben.html
és a videó Learning to let go http://www.youtube.com/watch?gl=HU&v=BsD7Lc2Zs7I

Vasárnap este volt a Frizbi 100. adása, ennek megfelelõen, az eddigi adások "legjobb pillanataiból" lett összevágva a mûsor elsõ fele, aztán vendégek érkeztek, akik "a hóhért akasztják" alapon, megfordítva a szerepeket, kérdezgették Hajdút, aki ezúttal nem riporter, hanem riportalany volt.

A mûsor elsõ felérõl...
Ha ezek voltak a legjobb pillanatai a száz adásnak, akkor elég nagy baj van.
A TV 2-n a stand up versenyt megnyerõ pasi, mint elsõ vendég, olyan gyenge volt, mint Kispesten a hálózati feszültség, ha õ annak idején nyerni tudott, az csak azt jelzi, hogy katasztrofális volt a felhozatal.
Nem véletlen, hogy azóta sem hallunk róla. Vidéki kultúrházban talán elmegy ez a teljesítmény.

Majka Hajdú arcába való tortadobása, a bikicsunájos figura szerencsétlenkedése az angol nyelvvel, Cicciolina asztalon való vonaglása, vagy Hajdúnak a Bochkorék unszolására való gatyaletolása még elment, belefért, borzasztó volt ugyan, de egy vidám, visszatekintõ mûsor elemeként még úgy-ahogy elnézhetõ volt.

Ami azonban ezután következett, az nemcsak Hajdú Péter mûsorának, hanem az egész médiatörténetnek az egyik mélypontja lett, egy gyalázat, egy megbocsájthatatlan baklövés, és azon sem csodálkoznék, ha komoly következményei lennének, akár még hivatalos, jogi szinten is.
Bagi Iván és Nacsa Olivér Gyõzikét, és feleségét utánozták, parodizálták.
Ennyi trágárságot, viccesnek szánt, de gyomorforgató, alpári, közönséges poént talán még soha nem hallhattunk így ömlesztve, a Bagi-Nacsa párostól pedig pláne nem.
Félreértés ne essék, én nagyon nem szeretem Gyõzikét, meg az egész médiajelenséget, amit õ és a körülötte szereplõk képviselnek, meg amit a tv társaság a "Gyõzike show"-val köréjük felépített, egy végtelenül hazug, álságos, a valósággal semmiféle kapcsolatban nem lévõ, a közönséget rendkívül manipulatív módon kiszolgáló mûsort, de az igaztalan bántást akkor sem tartom helyénvalónak.
A Gyõzike-házaspár soha nem beszélt egymással ilyen hihetetlenül közönséges módon, Bagi és Nacsa életük talán legrosszabb teljesítményét nyújtották ebben a paródiának nem nevezhetõ gyalázatban, nem is értem, hogy miért vállalták el ezt a szereplést Hajdú mûsorában - illetve, dehogynem értem, pénzért, természetesen, - de hogy nem vették észre, hogy ezt nem kellene csinálniuk, az viszont meglep.
Két rossz ripacsként handabandáztak a mûsorban, rossz hanghordozással, poéntalanul, bántóan, közönségesen, én pedig, minél tovább néztem ezt a rettenetet, annál kényelmetlenebbül éreztem magam.
Bagi Ivánnak az a kiszólása, hogy "cigányok vagyunk, mit csodálkoznak, nekünk ilyen a temperamentumunk", pedig Hajdúnak és a szerkesztõknek a baklövését jelzi, hogy ez a mondat benne maradhatott a mûsorban.
Elképesztõ volt, egy nappal késõbb, amikor ezt írom, még mindig a hatása alatt vagyok, és a döbbeneten kívül nem nagyon tudok mit mondani.
Azt hiszem, ez a néhány perc Hajdú Péter és a Bagi-Nacsa páros eddigi karrierjének és mûködésének a mélypontja lett, amit nagyon sokáig nem fognak tudni helyrehozni.
Bagi Zámbó Krisztián éneklését utánzó paródiája jó volt, azon legalább fel-fel lehetett nevetni, de az elõtte való borzalmat elfeledtetni azért nem tudta.

A mûsor utolsó harmada nézhetõ volt, Lagzi Lajcsi és Erdélyi Mónika érdemben nem nagyon tett hozzá a mûsorhoz, a Havas Henrikkel folytatott beszélgetés ütötte meg azt a színvonalat, ami végre elfogadható volt, és Hajdú néhány komoly, emberi mondata is tetszett. Ezekbõl kellett volna több.
Az utolsó három vendég - SP, Árpa Attila, és Bochkor Gábor - blokkja sem volt rossz, Árpa Attila meglepõen értelmesen beszélgetett Hajdúval, szegény SP-nek a meghívását a mûsorba viszont nem nagyon értettem, ha csak az nem lehet egy magyarázat, hogy mások éppen nem értek rá, ezért a "ha ló nincs, szamár is jó" elvet szem elõtt tartva hívhatták meg õt, és egy darabig a vélt, vagy valós melegségével viccelõdtek, jobb híján.
Bochkor is itt volt velünk, és nagyjából ennyi.

A 75 éves Koós János éneklése zárta a mûsort, amely ahhoz képest, hogy a jubileumi, 100. mûsor volt az adások sorában, nagyon felemásra sikeredett.
Néhány vidám, szórakoztató pillanaton, és néhány komoly, tartalmas mondaton kívül összességében egy nagyon vitatható színvonalú, idõnként kifejezetten alpári és közönséges egy órát láthattunk vasárnap este.
Hajdú Péternek - negatív értelemben - megint sikerült egy nagyot dobnia, csak "gratulálni" tudok hozzá...

Egyre kínosabban kezdem érezni magam Hajdú egy-egy mûsora közben, meg utána, amikor visszagondolok arra, hogy mit is láttam.
Most már rendszeressé vált az a gyakorlat, hogy a mûsor elsõ harmadában jön egy beteg kisgyerek az édesanyjával, aki elmondja, hogy a gyereknek milyen súlyos bajai vannak, sokszor még az is elhangzik, hogy gyógyíthatatlan, a család pedig egyébként milyen nehéz helyzetben van.
Nekem az a személyes véleményem, hogy az ilyen esetek egyszerûen nem valók egy valamilyen szinten mégis csak szórakoztató mûsor keretei közé.
Vannak erre specializálódott mûsorok, a Napló, a Házon kívül, és mások, nekem Hajdú ne akarja letudni a "kötelezõt" azzal, hogy minden mûsorát egy beteg gyerekkel kezdi, azt gondolván, hogy akkor nem fogják õt ugyanolyan médiahiénának tekinteni, mint eddig.
Pedig annak fogják.
Nem felejtem el azt a régebbi esetet, amikor Hargitay Bea a mûsor elõtt megkérte Hajdút, hogy nem kérdezze meg tõle, hogy kisbabát vár-e, aztán a mûsorban nagyon jó hangulatban el is beszélgettek egy darabig, és egyszer csak Hajdú feltette az ominózus kérdést.
És akkor Bea - nagyon helyesen, - elõbb "kiosztotta" Hajdú Petikét, hogy miért ilyen szemét, miért nem tudott legalább egyszer az életben ember maradni, aztán egyszerûen felállt, és otthagyta a mûsort.
Hajdú a pályafutása alatt annyi megkérdõjelezhetõ dolgot csinált, hogy ha ezután tíz évig makulátlan szakmaisággal és emberséggel fogja végezni a dolgát, akkor is necces lesz, hogy ki tudja-e egyenlíteni a dolgokat.
A beteg gyerekek bemutatása egyszerûen egy alibi, amivel valaki a külvilág felé, teátrálisan mutatni akarja az emberségét, meg az empátiáját.

Radics Gigi felbukkanását a mûsorban nem nagyon értem, ha csak nem az volt az egésznek az értelme, hogy valamilyen ürügyet kellett találni ahhoz, hogy bemutathassák az újonnan megjelent lemezét.
Tudniillik, néhány hete már járt itt, és ahhoz képest semmi újat nem tudott mondani.

Hajdúval a kettõjük beszélgetése nagyjából így játszódott le:
- Képzeld Peti, abban a stúdióban, és abba a mikrofonba énekeltem, amibe elõzõ nap Rihanna. Fú, hát... megmondom õszintén, azt se tudtam, hogy hova nézzek...
- És találkoztál vele?
- Hát... Nem, nem találkoztunk.
- De láttad õt?
- Nem, igazság szerint nem láttam...
- És, egyébként odakint mondtak neked valamit?
- Egyelõre még nem...
- Biztattak valamivel?
- Tulajdonképpen még nem jutottunk el odáig...
- Ott kint vettétek fel a lemezt?
- Nem, csak egy klipet forgattunk, a többit idehaza vettük fel...

Miért kellett behívni Gigit a mûsorba?
Ennél még a múltkor is többet hallottunk tõle, amikor elmondta, hogy találkozott Quincy Jones-szal, - aki valóban a világ egyik legismertebb menedzsere, zeneszerzõje, producere, - és az mekkora élmény volt a számára.
Ehhez képest ma, azon kívül, hogy Gigi nem szokott bulizni járni, meg hogy egy színvonalas iskolában tanul, sok újat nem tudtunk meg.
Ezek szerint a sokat emlegetett amerikai karrier egyelõre még várat magára... (Reméljük, nem sokáig, bár Giginek szerencsére még rengeteg ideje van).
A végén elénekelte az új számát, a tõle megszokott, magas színvonalon, és ennyi.

Növényi Norbert történetét hallgatva, csak csóváltam a fejem.
Olyan összegek hangzottak el, mintegy mellékesen, 50, 100, meg 420 millió forintos ügyletekrõl, csalásokról, folyamatban lévõ perekrõl, hogy kapkodtam a levegõt.
Egy hétköznapi embert számára ezek felfoghatatlan nagyságú összegek, míg az ismert emberek - úgy látszik - teljes természetességgel ejtik ki az ilyen nagyságrendû számokat.
Én nagyon drukkolok Norbertnek, mert egyébként egy hatalmas, megkérdõjelezhetetlen teljesítményû sportember, és akik ismerik, azok szerint egy igazi haver, egy nagyon jó humorú, csupaszív ember, akinek úgy látszik, a barátaival, vagy akik annak mondták magukat, nem volt szerencséje.
Nem mondom, hogy nem voltak Növényi történeteiben homályos, nem egészen tiszta részletek, és abban sem vagyok biztos, hogy minden hajszálra úgy történt-e, ahogy õ elmondta, de ameddig ki nem derül az igazság, addig én hajlandó vagyok hinni neki.
Azért a történetnek azok a hivatalos vonatkozásai, amelyek a jogi hercehurcáról, az igazságszolgáltatás nehézkességeirõl és melléfogásairól szóltak, eléggé elgondolkodtathatták a nézõket.
Ha ezek a dolgok így mennek nálunk manapság, az eléggé aggasztó...

Még egy apróság...
Észrevettétek, hogy Gigi, - míg édesapjáról folyamatosan, igazi lányos rajongással beszélt, - az édesanyját a Hajdúval való egész beszélgetés alatt, egyetlen egyszer sem említette meg?...
Bizonyára csak véletlenül...

Remélem petike (még csak Petike sem vagy) egyszer majd belõled is nézettséget és pénzt csinál valaki, minél hamarabb, annál jobb.

Sõt már nagyon, nagyon sokan a szavazók közül be is zárták a maguk számára a "topikot", mert valahová a kettes szint fölé értékelik magukat..

"ehhez már tényleg le kell ülnöm."

Miért? Egyébként állva szoktál internetezni?:)) Nem ülsz le arra a gyönyörûségre?...:))DD

Egyébként igazad van, megint nem gondolkodtam, csak rossz szokásom szerint poénkodni akartam, hiszen ti, húszévesek, honnan is tudnátok a régi dolgokról, ha nem a netrõl, meg egyéb, modern információforrásokból?...:))

tudtam h vmibe bele fogsz kötni Miki
speciel az utolsó mondatra tippeltem..
nem élek burokban..szemem fülem nyitva
bár tök felesleg magyarázkodnom

születésed elõtti történésekrõl hogyan szerzel információkat?
és ha most azt mondanám (nem célzásként) "gyerekek könyörgöm akasszuk fel"
akkor az azt jelenti már nagyon öreg vagyok..igaz?? :)

ehhez már tényleg le kell ülnöm..

Hát lehet van benne valami. :

http://index.hu/kultur/2012/10/11/honnan_tud_a_lo_a_masik_dimenziorol/

Na gyerekek!

Addig "dantomboljuk" ki magunkat, ameddig be nem zárják ezt a topikot is, mert nagyon úgy néz ki, hogy néhány "embernek" ezt is sikerül agyonvágnia a rendkívül kulturált, européer megnyilvánulásaival...

"hát a google keresõjébõl és ytube.ról
a Som-sztorit pedig a rádióból."

A google keresõjébõl, meg a youtube.ról...
Aha...
Puha az orrod, tehát füllentesz...:)))
Nem baj, én így is szeretlek, a többi nem számít...:)))

honnan tudok ilyeneket?
hehe de kíváncsi vki..hát a google keresõjébõl és ytube.ról
a Som-sztorit pedig a rádióból
korai még a nyugdíjas búcsúztatómra készülõdni :D

"hüp hüp hüp barbatrükk."

Te honnan tudsz ilyeneket?
Ez Barbapapa nagy mondása volt a rajzfilmbõl, de mára már jószerivel feledésbe merült - gondolom.
Ez már a múltkor is feltûnt nekem, amikor megemlítetted, hogy Som Lajos hazatelefonált Karda Beátának, hogy "takarítsd ki a lakást, mert vendégeket kapunk" és szegény- legendásan buta - Karda Beáta, az utasítást szó szerint véve, valóban kitakarított, viszont az érkezõ rendõrök a lakásban az összes csempészárut megtalálták.
Legendás, nagy sztori volt, de szerintem - kettõnkön kívül - erre már csak nagyon kevesen emlékeznek.

Úgyhogy figyellek, rajtad tartom a szemem...:))) Eme jeleket sem felejtettem el. (Neked eszperente nyelven kedveskedem, hehehe!)

hüp hüp hüp barbatrükk..
így kell egy topikot bezáratni..

"na milyen az értelme ha nem teszek ki jeleket?"

Más az életével játszana, de te nem tudsz olyat tenni, hogy megsértõdjek rád.:)))